Akció-reakció-cirkuláció, avagy mire jók a kék plakátok

Azon sajnos már jó ideje nem lehet megdöbbenni, hogy Orbán Viktor és csapata egy rosszabb külvárosi kocsma törzsközönségének a szintjén kommunikál a magyar néppel és úgy általában ország-világgal. 2016-ban még nehéz volt elhinni, hogy azok a kék plakátszerű dolgok, amelyeket először az interneten lehetett látni, tényleg ki fognak kerülni az utcára, azaz nem egyszerű mémekről van szó. Persze innen visszanézve a „ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” még egész szolid, szalonképes üzenetnek tűnik, de hát az orrba vágás is csak elsőre meglepő, ha már számítunk rá, akkor akár el is hajolhatunk előle. Nem biztos, hogy bármi jobb lesz attól, ha minden ütésbe beleállunk.

Az Európai Bizottság elnökeként először 2019-ben lehetett Magyarországon plakátra kerülni, az Orbánt finoman meglegyintő Jean-Claude Juncker Soros György társaságában mutathatta meg, hogy „mire készül Brüsszel”. Soros György aztán később saját plakátsorozatot is kapott.

Az ingerküszöbünket tehát már többszörösen túllépték. Saját lelki egészségem megóvása érdekében próbáltam hamar túltenni magam azon a feszélyező érzésen, amit az okozott, hogy a Fidesz most ismét a magyar kormány nevében készül kiplakátolni az országot Ursula von der Leyennel, Alex Soros (Soros György fia) társaságában.

Ursula von der Leyennel zöldpártként nekünk számos súlyos vitánk van. Szerintünk is vannak Brüsszelben lobbisták, még az sem kizárt, hogy Soros György vagy fia is köztük van, de érdemes észrevenni a Bayer–Monsanto glifozátpárti lobbistáit, az autóipar lobbistáit, a GMO-lobbistákat. Ezekben az ügyekben valahogy a magyar kormány kevésbé veszi fel a harcias „nindzsa” jelmezt, inkább szépen együtt szavaz Ursula von der Leyennel és pártcsaládjával. Ahogy ezt láttuk az autókra vonatkozó kibocsátási szabályok és a glifozát használati engedélyének meghosszabbítása ügyében. Szóval egy Von der Leyen–Orbán-plakát tényleg indokolt lenne, az más kérdés, hogy mennyire lenne ízléses.

Mindazonáltal amikor az Európai Bizottság elnöke megpillantotta saját magát a magyar kormány legújabb köztéri performance-nak szánt pénzégető alkotásán, „még a szemöldökét sem vonta fel”. Végre valami, amiben egyetérthetünk Ursula von der Leyennel. Pontosan ez a megfelelő reakció. Esetleg ha borsot akar törni Orbán orra alá, akkor idelátogat, ebben az esetben legalább a ferihegyi gyorsforgalmi út mentén le lesznek szedve a plakátok. Nagyjából ennyi értelmes politikai cselekvési tér van ebben az ügyben.

Vannak azonban, akik pont azzal próbálkoznak, amivel a magyar ellenzék erre hajlamos része is próbálkozik immáron 13 éve, egyre több kudarcot elszenvedve: hisztivel.

Vonják meg Magyarországtól az EU soros elnöki tisztségét, illetve függesszék fel a magyar EU-elnökséggel kapcsolatos tárgyalásokat, merthogy aki ilyen tiszteletlen plakátokra ragadtatja magát, az nem érdemli meg, hogy egy fél évig ő legyen a „hetes”.

Az EU soros elnöksége ugyanis nagyjából ennyit jelent. Le kell törölni a táblát, elő kell készíteni a krétát, és számba kell venni az osztályt. Semmilyen valós döntési kompetenciával nem bír. Viszont mindenki sorra kerül: a rossz gyerek is, a rendetlen is, a szemtelen is.

Minden más esetben liberális barátaink kiáltanának elsőként szegregációt, és még igazuk is lenne.

Ha a soros elnökséggel járó jogosultságokat valóban elvennék, vagy érdemben napirenden tartanák az elvételét, az arra lenne kizárólag jó, hogy Orbán Viktor tovább tudná hergelni a saját táborát: megerősíteni megint, hogy az unió Magyarország ellen tör, és kizárólag ő tudja ezt az újabb ármánykodó cselszövést megakadályozni. 

Meggyőződésem, hogy ezt a ziccert most nem adhatjuk meg neki. Orbán Viktor akciói a reakcióktól lesznek élesek, mígnem az ördögi kör mindig újra és újra be nem zárul.

Ezért azt kérnénk az európai parlamenti képviselőktől, hogy érdemi ügyekben segítsenek. Egyebek mellett abban, hogy a glifozát és a GMO egész Európában tiltott legyen. Segítsenek világossá tenni azt, hogy bár az akkugyárak sokat segíthetnek Németország és más centrum országok zöldítésében, a periféria, félperiféria számára lényegében gazdasági gyarmatosítást jelentenek.

Akciók, reakciók végtelen, kiszámítható sorozata helyett tegyünk inkább egy halvány kísérletet arra, hogy megtörjük az ördögi kört.

A szerző az LMP elnökségi tagja.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Kisbenedek Attila / AFP)