Hiába hisztizik az ellenzék, az évtized kampánytémáit ők kínálják fel a Fidesznek

„Még június közepén is érkezett több száz millió forintos támogatás az Egyesült Államokból” – hangzottak Márki-Zay Péter szavai a Magyar Hang hetilap tavaly augusztusi podcastjában, melyről utólag joggal juthat sokaknak eszébe a „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” közmondás. A korábbi miniszterelnök-jelöltnek azonban sose volt erőssége a csendes elmélkedés és a hallgatás, ahogy nem erénye az önkritika sem, konteógyártás és folyamatos árulózás terén viszont kifejezetten talpraesett.

Bomba jó éve volt tavaly a Fidesznek, hiszen a fent idézett mondat a második olyan megnyilvánulás volt, amire egy komplett kampányt lehetett felhúzni. Az első mondat is Márki-Zayhoz köthető: a Partizán nevű podcastban elhangzott emlékezetes kijelentést pillanatok alatt sikerült kiforgatni, majd háborús pszichózis megidézésére használni, ami végül nagyban hozzájárult a Fidesz újabb kétharmados győzelméhez.

A téma kapcsán hetek óta megy a hiszti az ellenzéki nyilvánosságban, hiszen az ellenzék szerint a törvény valójában egy önkényvédelmi törvény, melynek célja a megfélemlítés, illetve az, hogy elhallgattassák a kritikus hangokat. A kormány persze tagadja e vádakat, a törvényt a kampányok tiltott finanszírozásának magakadályozásaként aposztrofálják, magukat pedig a haza megmentőjeként láttatják.

Összeesküvéselmélet-szagú gondolatmenetek

Bár a Fidesz szempontjából kiváló kampánytémák kapcsán Márki-Zay felelőssége vitathatatlan, igazságtalan lenne mindent az ő nyakába varrni. Ha csak a neki teret adó médiafelületeket nézzük, már akkor felmerül a kérdés, hogy vajon miért kell egy olyan személyt futtatni, akiről számtalanszor bebizonyosodott, hogy kommunikációja kontraproduktív, és valójában a NER érdekeit szolgálja. Tavaly augusztusban ez már teljesen világos volt, észszerűség helyett azonban mintha különös perverzió uralkodna egyes sajtó- és médiaorgánumoknál: permanens módon szerepeltetnek bukott vagy hiteltelenné vált politikai szereplőket.

Persze itt nemcsak Márki-Zay Péterről van szó, a jelenség kapcsán elemzők, éceszgéberek, médiaszemélyiségek is érintettek. Elég csak Török Gábor elemzéseire gondolni – hiába bizonyosodott be számtalan alkalommal, hogy prognózisai nem sokkal megbízhatóbbak a madárjóslásnál, az önjelölt guru újabb és újabb kinyilatkoztatásait rendre címlapon hozzák a sajtóban. Erősen túl van már a zenitponton az egykor liberális ellenzékiként, ma már inkább fideszesek kedvenceként számon tartott Hont András hitelessége is, ennek ellenére őt se hagyják kikopni a nyilvánosságból. A megmondóember a közösségi médiában hívta fel legutóbb magára a figyelmet azzal, hogy egy Indexen megjelent publicisztika kapcsán megfejtette a sokakat izgató rejtélyt: valójában nem is a NER, hanem a DK olvasztotta magába az Indexet. Noha az nem derült ki, hogy a polgári Magyarország témája kapcsán hogyan sikerült feltárni a Gyurcsány-szálat, annyi bizonyos, hogy ehhez hasonló teljesítményre eddig csak az Origo volt képes.

Különös pikantériája az esetnek, hogy néhány hete a Telex hírportál még 50 ezer karakteres cikkben próbálta bizonygatni az Index kormánypárti elköteleződését. Noha a cikkben voltak tények, igazságok, azért nem volt mentes a féligazságoktól, ferdítésektől sem. Amikor a manipulációt manipulatív tartalommal akarják leleplezni, azért az mindig gyanús az embernek.

Persze az összeesküvés-elméletekhez hasonló gondolatmenetek manapság már nem annyira meghökkentők, hisz nap mint nap tapasztalja az ember, hogy mekkora zavar van sokak fejében. Ez a szellemiség is hozzájárul ahhoz, hogy egyes politikai szereplők – akarva vagy akaratlanul – valójában a NER-t segítik, idétlen megnyilvánulásaikhoz pedig bizonyos sajtó- és médiaorgánumok bárgyú módon még asszisztálnak is. Pedig ha valami bebizonyosodott az elmúlt 13 év során, az az, hogy a kommunikációs kormányzás minden kommunikációs ziccert profi módon használ ki – a NER hatalmi gépezetén belül nemhiába van külön csapat azzal megbízva, hogy részletekbe menően figyeljék az ellenzéki médiát, és rögzítsenek mindent, ami később még hasznos lehet.

Bagatell összegek?

A Fidesz kampányguruinak tehát nem nagyon kellett az utóbbi időben brainstormingülést tartani, elég volt Márki-Zay néhány szereplését megtekinteni, melyekre akár évekig görgethető kampányt is fel lehet építeni. S ha nem lett volna elég muníció a dollárbaloldalizáshoz, idén júniusban besegített a főpolgármester 99 Mozgalom nevű szervezetének finanszírozási botránya is – az eset kapcsán hiába születtek szürreális magyarázatok, azokat még az ellenzéki politikusok is a komédia műfajához sorolták.

Persze a 99 Mozgalomhoz köthető 500 millió forint, vagy a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz köthető 4 milliárd forint bagatell összeg ahhoz képest, amit a Fidesz használ fel évről évre direkt vagy indirekt módon a permanens módon futó politikai kampányaihoz. Elég csak az évi 100 milliárd forint körüli összegből működő közmédiára gondolni, ahol a közszolgálatot elég gyakran összetévesztik a pártszolgálattal, de elég nehéz közérdekűnek tekinteni a nemzeti konzultációnak becézett manipulatív álkérdőíveket is, melyekre a hatalom csak az elmúlt három évben 26 milliárd forintot költött el.

A szuverenitástörvény azonban nem is erről szól, ugyanakkor az is tévedés, hogy ezáltal akarják elhallgattatni a kritikus hangokat, vagy hogy ellenzéki szereplőket akarnak börtönbe juttatni. Ilyenek miatt kár kongatni a vészharangot, hiszen Orbánéknak semmi szükségük efféle eszközökre: a rendszer lényege a legitimitás, melyre a miniszterelnök és a hatalomtechnikusok kezdettől fogva kiemelt figyelmet szentelnek. Márpedig a rendszer legitimitása akkor a legnagyobb itthon és nemzetközileg is, ha minél kevesebb hard power eszközt kell alkalmazni, a szabadság látszatát pedig minél jobban sikerül fenntartani.

Csőre töltött kampánytémák és narratívák

A szuverenitás témája, a szuverenitásvédelmi törvény valójában egy politikai termék és egy kampányeszköz, amihez a muníciót javarészt az ellenzék szolgáltatta. A téma központi eleme szokás szerint egy narratíva, egy politikai tartalmú kerettörténet. „A külföldiek kilóra akarták megvenni a leendő magyar kormányt, a baloldal pedig partner lett volna ebben” – hangzottak Orbán Viktor szavai az egyik Fidesz-kongresszuson. A miniszterelnök arra célozgatott az övéi előtt, hogy itt a nemzeti szuverenitásba történő beavatkozási kísérletnek lehettünk tanúi, amihez asszisztálni lényegében hazaárulás, s mivel ennek kapcsán törvény még nincs, azt meg kell alkotni.

Az egész narratíva persze leginkább a szokványos nyelvpolitikai zsonglőrködés: a hatalom emberei és a kampányguruk olyan szavakat, fogalmakat használnak, melyek az egyik oldalon pozitív töltettel rendelkeznek, a másik oldalon viszont destruktív hatásúak, ráadásul defenzívára késztetik az ellenfelet.

A kormánypárt tehát gőzerővel készül a 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választásokra. Megvan a kampánytéma, készen állnak a narratívák, melyekhez törvényt és intézményt is kreáltak. Mindeközben az ellenzéknek nemhogy kampánytémája nincs, de még a felmerült vádakra sincsenek meg a kész, egységes válaszaik. A politikai munka helyett továbbra is fontosabbnak tartják a kisstílű pozícióharcokat – elég csak a Válasz Online-on megjelent Donáth Anna-féle publicisztika utóhatásaira gondolni. A nyerő páros keményet akart ütni a DK-n, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a nagy terv visszafelé sült el: a Momentum még megosztottabb lett, felgyorsultak a belső bomlási folyamatok, eközben a DK folyamatosan uralja le a baloldali ellenzéki térfelet. Márki-Zay tehát nincs egyedül, számtalan szereplő segíti még az önsorsrontást, a destruktív folyamatokat. Amíg Orbán Viktornak ilyen ellenzéke van, addig a miniszterelnöknek valóban elég csak hátradőlnie, és rendelni a következő kávét.

A szerző politikai tanácsadó.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Márki-Zay Péter a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke a város polgármestere évértékelő beszédét tartja a hódmezővásárhelyi városházán 2023. február 8-án. Fotó: Rosta Tibor / MTI)