Kardos Gábor: Hogyan válhatna egy fenntarthatóbb vidékfejlesztés modelljévé a téli Balaton?

Hét éve az Átcsúszás valóságos áttörést hozott a Balatonnál, mert megmutatta – ami korábban fel sem merült –, hogy egy jó program télen is képes lehet nagy tömegeket odavonzani. Pár év alatt látványos fejlődést tapasztalhattunk, ami azonban a rezsiköltségek megugrása miatt mára megtorpant. Az átcsúszás ötletgazdájával járjuk most körbe ennek okait és azt, hogyan válhatna egy fenntarthatóbb vidékfejlesztés modelljévé és motorjává a Balaton.

Pontosan hét éve az Index is riportban számolt be arról, milyen volt a Balaton-átcsúszáson több ezer hasonló kalandvágyó emberrel együtt átkelni a befagyott tó jegén Badacsony és Fonyód között. Két hete is nagyjából összefüggő jég alakult ki, és már sokan kérdezték: lesz idén is átcsúszás? Ez azonban nem csak az időjáráson múlik, mert a megfelelő szervezéshez a kellő teherbírású jégen kívül szükségesek még melegedőpontok, kijelölt és ellenőrzött útvonal, valamilyen regisztráció, mert várhatóan több tízezren jöhetnének, már ha abból indulunk ki, hogy egy minden előzmény nélküli flashmobra is több ezren mozdultak meg 2017 januárjának végén.

Számításaink szerint legalább 7 millió forintba kerülne a megfelelő biztosítás, és nagyjából tízmilliós büdzsével kellene számolni ahhoz, hogy olyan rendezvény lehessen az átcsúszás, ami mindenkinek a lehető legjobb élményt nyújtja. Ha nem tesszük fizetőssé a részvételt, akkor pláne szponzor szükséges ehhez, akire jó előre lehetne számítani, és aki megértené, hogy egy ilyen esemény időpontját még a nyári átúszásnál is nehezebb megjósolni.

Amikor befagy a Balaton, a nyárinál is sokkal érdekesebb képek százai jelennek meg a médiában. Az átcsúszásról spontán készített egyik drónvideót például több külföldi portál átvette, így hamar minden idők legnézettebb balatoni videója lett a piacvezető videómegosztón. Ennek oka nagyon egyszerű és evidens, bár korábban senki sem gondolt rá:

illetve bármilyen nyári felvételnél különlegesebb. A legismertebb nagy tavak: a Genfi-tó, a Boden-tó vagy Észak-Olaszország nagy tavai ugyanis olyan mély vízű hegyi tavak, amelyek sosem szoktak befagyni. A messzi északon ugyan vannak telente sokáig befagyó, nagy tavak, de ott meg ez inkább banális jelenség, nem mobilizál tömegeket, hogy közösen átcsússzanak a jégen. A téli Balaton tehát e tekintetben turisztikailag is egyedülálló vonzerővel bír, amikor megfelelő jégtakaró alakul ki rajta.

A Balaton lehet az ország legizgalmasabb téli desztinációja

Túl azon, hogy a résztvevők azóta is emlegetik mint fantasztikus közösségi élményt, és várják a folytatást, az is maradandó következménye az átcsúszásnak, hogy megmutatta a téli Balatonban szunnyadó turisztikai potenciált. Beindította a korábban teljesen esélytelennek vélt téli szezont a Balatonnál. Többen is elkezdtek téli programokban gondolkodni, látva, hogy egy spontán flashmob is sok ezer embert mozdított meg. Szigligeten például elindult a strand téliesítése és az újévi csobbanás is ezres nagyságrendű közönséget vonz oda évről évre. Igaz, a szigligeti modell azt is megmutatja, hogy ehhez ki kell építeni a strandokon ma még hiányzó téli infrastruktúrát: ott például szaunát és korcsolyapályát építettek, de máshol is indultak hasonló programok. Pár év alatt újfajta élettel teltek meg a legjobb helyek a téli Balaton körül. Egyre több pince és étterem vállalkozott arra, hogy télen is nyitva tart. Badacsonyban például a Gasztrohegy téli hétvégéire is már sokan jöttek, olyan helyekre, amelyek pár évvel korábban még egyáltalán nem voltak nyitva télen. A laikusok által kizárólag nyári sportnak vélt vitorlázásban is megjelentek, és egyre népszerűbbé váltak a téli versenyek, leginkább lellei bázissal. Nem mellékes körülmény, hogy több kikötőben is már olyan vízkeringetéses technológiát alkalmaznak, amely révén a jeges hónapokban is vízben maradhatnak a hajók, a téli regattáknál nem kell külön ki-be daruzni a részvételhez. Bár a közvélekedés szerint elsősorban napsütés kell a vitorlázáshoz, a gyakorlottabbak tudják, hogy elsősorban mégiscsak szél kell hozzá. Épp ezért a nyári kánikula időszaka valójában kevésbé alkalmas vitorlázásra, mert sokszor napokig meg se moccan a forró levegő. Vagy ha mégis, akkor rögtön vihar formájában.

Sajátos módon a jégszörfösök és jégvitorlázók is tapasztalnak hasonlót, mikor a tó jege felett hideglevegő-pajzs keletkezik, ami felett át tud vonulni egy szeles front úgy, hogy közvetlenül embermagasságban alig mozdul a levegő, mert a jég feletti hidegebb légréteg mintegy blokkolja a szelet. Ilyesmi történt az első balatoni jégsporttalálkozón (amiről az Index is beszámolt).

Hiába klassz téli desztináció a Balaton, ha nem tudják kimatekozni a rezsijét

Az átcsúszás előtt nem tűnt fel senkinek a turisztikában, hogy adottságainál fogva a balatoni régió télen is a legizgalmasabb hétvégi desztináció lehetne Magyarországon. Itt van egy helyen, a tó nyugati csücskénél a legtöbb neves termálfürdő, miközben Eplényben még síelni is lehet. Csupán néhány klassz jégpálya és szaunás strand kellett volna a kínálat teljessé tételéhez ahhoz, hogy igazán szépen beinduljon a téli szezon. Az se ártott volna, ha a rezsidráma nem tette volna a tavalyi évtől szürreálisan költségessé a jégpályák és szaunák üzemeltetését, sőt egy ponton már a vendéglátóhelyek téli nyitva tartását is.

A Covid ugyanakkor – sajátos módon – előremozdította a téli Balaton fejlesztését azzal, hogy nagyon sokan költöztek a tópartra a hirtelen élhetetlenné vált városokból. Ők igényelték az egész éves minőségi vendéglátást, és jelentős mértékben hozzájárultak az igényesebb helyek négy évszakos nyitva tartásához. A régió fejlődésének ugyanis a nyári retró tömegturizmus inkább gátja, mint motorja – egyfajta mérgezett „manna”, amely évtizedeken át hamis képet adott a balatoni erőforrásokról és az ezek alapján szükséges fejlesztési stratégiáról egyaránt. Bár már több mint egy évtizede meghaladta a nyári vendégéjszakák számát a nyáron kívüli időszak, a legtöbben mégis csupán „nyárhosszabbításban” gondolkodtak, és nem olyan, négy évszakos koncepció kialakításában, amit leginkább a régió meghatározó vendéglátósait tíz éve összefogó Balatoni Kör katalizált.

Kulcsfontosságú lenne megérteni végre, hogy a négy évszakos turisztikai kínálat kialakításának nincs valódi alternatívája a minőségi turizmusban.

A sajtóban visszatérő téma volt, hogy a vendéglátásban ma milyen nehéz képzett munkaerőt találni és megtartani. Csakhogy jó, európai sztenderdeknek megfelelő minőséget szezonálisan összerántott gárdával nem lehet tartani. Ehhez olyan jól képzett és motivált alkalmazottakból álló csapat kell, akiknek eleve nem opció a szezonális állás, és csak az egész éves foglalkoztatással lehet őket megtartani.

Mégis hogyan lehetne újraindítani a téli szezont?

A döntéshozóknak alapból azt kellene belátniuk, hogy a korábban szépen beindult fejlődési dinamika csak akkor nem vezet évtizedes visszaeséshez a megugrott rezsi miatt, ha érdemi kompenzációt tudnak bevezetni a téli időszakra, például azzal, hogy a cégek által fizetett magasabb energiatarifákat és a sokkal kedvezőbb lakossági energiaárak különbségét megtérítenék a télen is nyitva tartó vendéglátóhelyeknek. Akár a járulékok és egyéb terhek felének elengedése is bőven indokolt lenne a téli időszakban a balatoni vendéglátásban és az ország más, hasonló helyzetű vidékein. Félreértés ne essék, nem könyöradományról lenne szó, hanem arról, hogy az állam legalább akkor ne sarcolja meg túlságosan, ne véreztesse ki végképp a vendéglátást, amikor képtelenség kigazdálkodni a rezsit.

Nem csupán tulajdonosi-vállalkozói érdekről van itt szó, még csak nem is munkahelymegtartó intézkedést követel a kialakult helyzet. A téli vendéglátást ellehetetlenítő, irreális terhek elengedése a legszélesebb értelemben vett társadalmi érdek, mert

Ugyan mi tartaná a fiatalokat vidéken – és az országban –, ha még az egyébként vidéki viszonylatban legjobb adottságokkal rendelkező üdülőrégióban sem adnak esélyt a közösségi életnek. A sötétség ráadásul egy olyan korban gyorsítja fel a vidék elnéptelenedését és a fiatalok nagyvárosba, illetve külföldre menekülését, amikor már tudhatnánk, hogy pont az ellenkezőjére lenne szükség a fenntarthatóbb jövő kialakításához. Lássuk be, a nagyvárosi bolygózabáló életmód zsákutcának bizonyult. Újra meg kéne tanulnunk együtt élni a földdel, amit leginkább a falun és vidéken lehet – de úgy biztosan nem, ha még a legvonzóbb vidéki üdülőrégióban sem tudjuk megfordítani a rossz trendet. Tudatos vidékfejlesztéssel segítsék hozzá a balatoni régiót egy olyan fenntarthatóbb modell megvalósításához, ami egyébként az egész magyar vidék sürgős szükséglete is.

A szerző filozófus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Résztvevők haladnak a jégen Badacsony és Fonyód között a Balaton-átcsúszáson 2017. január 28-án. Fotó: Mohai Balázs / MTI)