Ha valódi kutatókból nem tudnak bábot csinálni, a bábjaikból csinálnak kutatót

430842782 810982897742125 4375967119906429344 n
2024.05.10. 06:14

Dancsó Péter, az influenszer sztár, egy friss videójában szó szerint „szektaépítésről” és „belpesti szektáról” beszélt, utalva az amerikai nagykövetség által szervezett eseményekre, ahova influenszereket hívnak meg. Dancsó elutasította a meghívást. Az influenszerek világát nem ismerem, de az ehhez hasonló befolyásolási, hálózatépítési kísérletek nagyon elterjedtek a kulturális életben és a tudományos szférában. Amikor gyakorlatilag ismeretlen magyarok szerepelnek országos német médiában mint magyar alkotók, kutatók, akkor reálisan ezek ösztöndíjakkal feltőkésített aktivisták, akik elmondják az elvárt narratívákat Magyarországról.

A médiareprezentáció legitimálja a felügyeletet és a beavatkozást

Egy német pártpolitikai alapítvány budapesti irodája külön munkatársat foglalkoztatott ‘párbeszédet kezdeményezni’ a gender diskurzus körül, vagyis hálózatot építeni és kontrollálni. Egy másik pártalapítvány ‘kutatója’ hosszasan szokta részletezni, hogy egy „értelmiségi pártra lenne szükség, ahol három évig mindenki ugyanazt mondja” – egy ‘kutató’, aki valódi kutatókból akar bábot csinálni. Ugyanez a pártalapítvány és körei egy olyan konferenciát szerveztek, ahol az egyik résztvevő gyakorlatilag 20 percet felolvasott mások könyveinek online elérhető részleteiből, és később egy baloldali politikával foglalkozó internetes portálról az egész rovatát eltávolították a plágiumok miatt.

Rendszeres, hogy konferenciákat szerveznek és köteteket adnak ki pártokhoz, lobbikhoz köthető szervezetek, ezzel tudományos tőkét kreálva azoknak, akiket behálóznak és kontrollálni akarnak. Ha valódi kutatókból nem tudnak bábot csinálni, a bábjaikból csinálnak kutatót. A kultúra és tudomány területén a befolyásolási kísérletek ‘soft’ módszere a díjazás, kiadás, rezidenciaprogramok.

Mindez nem csak Magyarországon történik. A hidegháború alatt a CIA támogatta az absztrakt expresszionista művészeti irányzatot többek között az általuk létrehozott Congress for Cultural Freedom alapítványon keresztül, ami  egyébként Magyarországon is jelen volt, és a székhelyük lett később a Soros alapítvány első budapesti irodája. Napjaink aktualitása, hogy 2024 elején a Harvard első fekete nő elnöke, Claudine Gay (többek között) sorozatos plágiumügyek miatt kényszerült lemondani, mindössze 6 hónap után. Milyen tágabb következményei lehetnek szakmáik politikai befolyásolásának?

A lengyel pszichiáter, Andrew M. Łobaczewski alkotta meg a „Political Ponerology” kifejezést, az antik görög poneros szóból, ami rosszat, gonoszat jelent. Łobaczewski azokban az években volt egyetemista, amikor a szovjet ideológia leuralta az addig szakmai alapokon működő oktatást. 

Tanúja volt annak, ahogyan középszer alatti, de gátlástalan és politikailag elköteleződni hajlandó diákok jutottak lehetőségekhez, és utána elkezdtek áskálódni a náluk tehetségesebbek ellen.

Łobaczewski szerint a kontraszelekció nem következménye, hanem a lényege és fenntartója a totalitárius rendszereknek. Idézve a Political Ponerology (1984) című könyvét: „Az átlagnál tehetségtelenebbek, különösen a pszichológiai tudományok terén. Ennek ellenére szolgálataikért jutalmul tudományos fokozatot és pozíciókat kapnak, és megengedik nekik, hogy külföldön képviseljék országuk tudományos közösségét... ...lehetővé teszik, hogy valaki doktoráljon, tudományos karrierbe kezdjen, tudományos megbízatást kapjon és előléptessék. Mivel az így érvényesülők nagyon középszerű tudósok, megpróbálják letaszítani a tehetségesebbeket. 

Nemcsak felsőbb utasítások, hanem önös érdekek és a tipikus féltékenység által is vezérelve, amely a patokraták normális emberekkel szembeni magatartását jellemzi. Ők lesznek azok, akik a »megfelelő ideológia« betartását ellenőrzik a tudományos publikációkban, és megpróbálják elérni, hogy egy jó szakember ne jusson a megfelelő tudományos szakirodalomhoz.”

Ironikus módon, Magyarországon a Rákosi-kor vége majdhogynem felerősítette ezt a folyamatot. Kádár rendszere nagyon vigyázott, hogy a Rákosi-kor elitje ne tudjon visszatérni a korábbi hatalmi pozícióiba. Az elmozdított nómenklatúra tagjai gyakran kerültek a kulturális életbe, például könyvkiadókban, médiumoknál vagy a szórakoztatóiparban kaptak pozíciókat. Mindez gyerekeiknek és unokáiknak a későbbiekben kapcsolatokat és kulturális tőkét jelentett.

Hálózatépítés és befolyásolás

A szekta szó félrevezető ezekre a befolyásolási hálózatokra, mert egy szekta vérre menő hitvitákat folytatna apró kérdéseken, és vannak dogmái. Ezek inkább érdekalapú laza szövetségek, amelyek kontrollálni akarnak adott területeket. Dancsó Pétert a saját állítása szerint megpróbálták lejáratni, mert visszautasította a befolyásolási, behálózási kísérleteket. Szerintem nem is igazán arról van szó, hogy megpróbálták (tehát szándék, akarat van egy döntés mögött ), hanem ez organikusabb folyamat. Meggyűlölték, mert nem tudják kontrollálni, és büntetni akarják, vagy rá vetítik ki a kisebbrendűségi komplexusaikat. Nem igazán összeesküvés (habár vannak fizetett trollok és célpontjaik), hanem a hálózatosodott működésmód generál adott jelenségeket.

Napjaink Magyarországának talán legnagyobb valódi politikai összeesküvése, a Datadat is az amerikai befolyásolási hálózathoz kapcsolódik. A történet talán legfigyelemreméltóbb pontja, hogy annak ellenére, hogy a részben külföldi pénzből működő adathalász cégcsoport a választás alatt a baloldali összefogást támogatta, kétharmaddal nyert a Fidesz. Annyira kontraszelektáltak, hogy még összeesküvőnek is inkompetensek. A politikai hálózatokba fonódottakat, Łobaczewski kifejezésével ‘a pathokratákat’ néha annyira elvakítja a hatalomvágyuk, hogy azt képzelik, ők irányítják a hálózatokat, sőt, a politikát, az országot, a világot. Ez nagyobb önbecsapás, mint a legextrémebb arcfilter.

Ami valóban szektaszerű, hogy lassan, észrevétlenül hálózzák be az embert. Először csak kávézgatni hívják, aztán a lelkével fizet. A politikusok olcsó influenszerek lesznek, az influenszerek pedig bárányok a politikus farkasok között. 

A szerző kultúrakutató.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  U.S. Embassy Budapest / Facebook)