A valóság visszavág – a francia parlamenti választások első fordulójának tanulságai

A június 9-i európai parlamenti választások estéjén a francia politikai élet a feje tetejére állt. Nem azért, mert a Nemzeti Tömörülés (RN) a szavazatok 31,37 százalékát elnyerve kimagasló eredményt ért el. Még csak nem is a köztársasági elnök pártja által elért megalázó, 15 százalékos eredmény miatt, amellyel a második helyre szorultak vissza. Sokkal inkább azért, mert a Nemzetgyűlés Macron elnök által este 8 órakor bejelentett feloszlatása a politikai erők átrendeződését indította el.

A néphez intézett felhívásról annak a „felülnézeti Franciaországnak ” a képviselője döntött, aki mindent megtett azért, hogy a francia nemzetet egy mesterséges „start-up nemzetbe” oldja fel.

A választásokon túlmenően ugyanis arról van szó, hogy a folyamatban lévő politikai átrendeződés szabadjára engedi a széttöredezett, úgynevezett „szigetszerű” társadalomban jelen lévő ellentétes trendek működését. Június 30-után, a parlamenti választások első fordulójától kezdve a Nemzeti Tömörülésnek az ország vezető erejeként való megerősödése, valamint az, hogy képesnek bizonyult összefogni a franciákat a társadalom minden rétegéből, a politikai légkör változásának barométere is lesz. A történelmi gaullista párt, a Republikánusok (LR) egy részének Éric Ciotti pártelnök kezdeményezésére történt összefogása a Nemzeti Tömörüléssel már most politikai földrengést okozott.

Hárompólusú politikai térkép

Az ideológiai vitához képest a folyamatban lévő átrendeződés másodlagos. Az RN megerősödése összefügg a franciák többségének romló életkörülményeivel. A közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdések között a bevándorlás, a vásárlóerő csökkenése és a bizonytalanság a legfontosabb, ezek állnak a Nemzeti Tömörülés programjának középpontjában is. A párt mindenütt előretört, de a „periférikus Franciaország” területén túlsúlyba is kerülhet. Az 1000 fő alatti településeken 50 százalékot meghaladó eredmény tudott elérni, miközben a nagyvárosokban nem sikerült teret nyernie. A hátrányos helyzetű térségekben és a munkások körében abszolút többséget szerzett, és a fehérgallérosok, illetve a 35–69 éves korosztály körében is az élen végzett. Ugyan az RN-szavazók továbbra is kisebbségben vannak a magasabb társadalmi-szakmai csoportok körében, de számuk 2017 és 2024 között 5 százalékról 21 százalékra növekedett.

Az RN két másik politikai tömörüléssel, a baloldali unióval és Emmanuel Macron elnök pártjával áll szemben. A politikai spektrum közepén elhelyezkedő elnöki párt, az Újjászületés (RE) ragaszkodik az elavult jelszavaihoz, és egy olyan, nemzetek feletti gondolkodásmódot követ, ami ellentétben áll a többség részéről megnyilvánuló védelem és megbecsülés iránti igénnyel. Ezt a működésképtelen vonalat tovább súlyosbítja a hatalom elhasználódása, ami a gazdasági stagnálásban is testet ölt, de megmutatkozik az Emmanuel Macron személyiségével szembeni elégedetlenségben is. Ezek az okok magyarázzák, hogy a 2017-es parlamenti választások első fordulója és a június 30-i vasárnapi szavazás között Macron pártja mintegy 900 000 szavazatot veszített (7,3 millióról 6,4 millióra csökkent annak ellenére, hogy 2024-ben magasabb volt a részvétel). Ugyanebben az időszakban az RN szavazóinak száma 3 millióról 10,6 millió főre emelkedett!

Az interszekcionális baloldal megújulása

A RN felemelkedése az átrendeződési folyamatnak csak egy részét magyarázza. A másik fontos elem az, hogy az elnöki tábor csak a harmadik helyen áll az Új Népfront (NFP) néven ismert baloldali koalíció mögött. 9 millió szavazattal ez a politikai erő a leadott szavazatok 28 százalékát szerezte meg, 8 ponttal megelőzve az elnöki tábort és 5 ponttal lemaradva az RN mögött. Az NPF tömörülés meghatározó pártja a Jean-Luc Mélanchon vezette La France Insoumise (LFI – Engedetlen Franciaország), de ide tartozik a Zöldek és a Szocialisták Pártja is, illetve a Kommunista Párt (PC), valamint a különböző ultrabaloldali csoportok és antifa aktivisták is. 

A liberális baloldal „nagy lecserélése”

A különbség 2022 és 2024 között az, hogy a progresszív táboron belül a súlypont a centrumtól a radikális baloldal felé, az idősebb választóktól a bevándorló választók felé, a liberális status quótól az iszlamizmust, a genderelméletet és az klímaradikalizmust magában foglaló „küzdelmek találkozása” felé tolódott el. 

Pontosan a szélsőségek megerősödése volt az a veszély, amelyet Emmanuel Macron állítása szerint el kívánt hárítani. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy éppen őt terheli személyes felelősség a szélsőséges erők megerősödése miatt. Emmanuel Macron nehezen besorolható politikai formációja bekebelezte az általa elcsábított kormánypártokat, és mára gyűjtőpártból taszítópólussá vált. A tény, hogy csak a 70 év felettiek körében vezet, azt bizonyítja, hogy az elnök pártja biztos erodálódásra van ítélve. A politikai polarizáció tehát most két radikálisan ellentétes irányzat között zajlik, és ez a francia társadalom szétszakadásának veszélyét hordozza magában. 

A második forduló bizonytalan kimenetele

Bármennyire is jelentős az RN előretörése, ez még nem feltétlenül elegendő a győzelemhez. Ennek pedig az az oka, hogy a szélsőbaloldali blokk és az elnöki tábor szövetséget köthet a második fordulóban. A francia választási törvény értelmében ugyanis a második fordulóba azok a jelöltek jutnak be, akik a leadott szavazatok több mint 12,5 százalékát szerezték meg. A magas választási részvétel mellett ez azt jelenti, hogy sok helyen lesz egyfajta „háromszögletű választás” . Az NFP és a RE közötti szövetség abból áll, hogy az alacsonyabb helyen álló jelölt visszaléptetésével blokkolják az RN-t. Az első fordulóban 577 választókerületből 310-ben ilyen történelmi „háromszögletű” eredmény született. A visszalépésről a jelöltek dönthetnek: akár úgy is, hogy nem követik a pártjuk utasításait, igazi fejtörést okozva a baloldali blokk és az elnöki tömörülés számára.

Az egóharcok mellett pedig ott van az ideológiai abszurditás is. A baloldal arra az alapvetésre építette politikai narratíváját, hogy Emmanuel Macron a gazdagok és hatalmasok szörnyű támogatója. És mégis… az LFI (Engedetlen Franciaország) jelöltje visszalép Calvados 6. választókerületében, hogy Elisabeth Borne-t támogassa, aki 2022 májusától 2024 januárjáig volt miniszterelnök. Ő volt az, aki keresztülvitte a nyugdíjreformot a bal- és jobboldali ellenzékiek legnagyobb megdöbbenésére. Néhány „centrista” jelölt is visszalépett a Népfront jelöltjei javára, miközben a kormány kommunikációs stratégiája kezdetben a két szélsőség egymásnak feszítésére épített. A parlamenti választások második fordulójában ez a koalíció valószínűleg kisebbségbe fogja szorítani az RN-t a Nemzetgyűlésben.

A francia politika európai hatásai

Európai szemszögből nézve jelentős hasonlóságot mutat két június 30-án lezajlott európai politikai esemény. Nemcsak az történt, hogy Franciaországban a politika döntő mércéjének a nemzetet tekintő politikai blokkot tették meg a francia választók, hanem az is, hogy Bécsben létrehozták a Patrióták Európáért politikai formációt, amely a magyar Fideszt, az osztrák FPÖ-t és a cseh ANO 2011-et tömöríti. Három olyan formációt, amelyek országukban az első helyen végeztek az európai választásokon, ugyanakkor három különböző európai politikai családhoz tartoztak: a magyarok hosszú időn át az Európai Néppárthoz, a csehek a Renew-hoz, az FPÖ pedig az ID-hez.

Mindkét esetben léptékváltás történt. Egyrészt az RN az EU második legnagyobb országában egy döntő politikai átrendeződés előmozdítójává vált, amely a „hazafiak kontra globalisták” dichotómiát helyezi előtérbe; másrészt egy európai politikai csoport ugyanezt az átrendeződést kezdeményezi európai szinten, ugyancsak tükrözve korunk meghatározó „hazafiak kontra globalisták” ellentétét. Meglepő politikai szinkronizációnak lehetünk tehát tanúi Európa-szerte, és az RN-nek kétségtelenül fontos szerepe lehet majd az új európai csoportban.

A szerző francia történész, politológus, az MCC vendégoktatója .

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Emmanuel Macron. Fotó:  Ludovic Marin / AFP)