Kóczián Péter: Lázár János a profilját fényesíti

2023 vége, 2024 eleje volt. December és január között történt. A Fidesz lapított, mert nem tudta eldönteni, ki legyen a jelöltje Budapesten. Magyarország kormányzópártja esetében kínos volt, hogy néhány hónappal a főpolgármester-választás előtt se híre, se hamva nem volt a Fidesz helyi politikai kampányának Budapesten.

Ebben a nyűgös, ködös, taknyos helyzetben csak egy ember akadt, aki belecsapott a lecsóba. Lázár János közlekedési miniszter egy huszárvágással megszüntette a Budapestet és a vele összenőtt agglomerációt közös bérletrendszerbe olvasztó tízéves egyezményt. Lázár nem törődött azzal, hogy az intézkedés látványos, diszkriminatív és Budapest-ellenes. Azzal sem, hogy a bérlet az autóközlekedés csökkentését szolgálja. Végső soron pedig falusi és kisvárosi emberek életét teszi drágábbá, hiszen kisvárosokban és falvakban élő Pest megyei emberek életét teszi költségesebbé. A miniszternek fontosabb volt egy látványos konfliktus a vidéki fejlesztések érdekében, mint a Fidesz budapesti választási érdekeinek a szolgálata.

Miért vágott bele ebbe az akcióba Lázár? Szerintem azért, mert politikusi arcélének fényesítéséhez jól jött a bérletkonfliktus, főleg, ha ezt nyíltan, nagy sajtóperpatvart keltve menedzselheti végig. A vidéki Magyarországért küzdött az országos politikus, akinek hosszú távú politikai terveihez sokkal többet adott, hogy a hétmilliós Magyarországot szembeállíthatta a kétmilliós Budapesttel és a vele összenőtt agglomeráció érdekeivel.

Akinek van politikai programja, mert politikai elképzeléseinek vannak politikai súlypontjai. Nem is egy, hanem több. Lázár János, a politikus, az egyén, aki politikát szeretne formálni, az egész kormányra és a Fidesz politikájának egészét átfogó gondolatok sorra rendezésével foglalkozik. Legalábbis erre utal, amikor egy szaktárcát, a közlekedésit vezeti. Nem akarok kertelni, természetesen miniszterelnöki szerepre készül. Nem tud másra készülni.

Ez nem azt jelenti, hogy Orbán Viktor megbuktatására készül. Több irányban is jelzi, hogy a szakpolitikai ügyeket értékválasztásként s politikai hangsúlyok kialakítására tudja használni. Képes arra, hogy súlypontokat határozzon meg és politikai irányokat szabjon. Még egy sokadiknak tartott közlekedési tárca esetében is.

Korábban a nagyszabású, az Orbán-rendszer politikai, társadalmi, gazdasági rendszerében és építkezésében kulcsfontosságú infrastruktúra-beruházások ügyében vállalta el a döntéshozó hálátlan szerepét. A NER összes milliárdosával s azok familiárisaival kapott össze, amikor magára vállalta egy személyben a nagy értékű projektek lefújását. Tette mindezt akkor, amikor az EU befagyasztotta az európai pénzek finanszírozását, tehát akut és fájdalmas tőkehiány alakult ki a nagyberuházások exkluzív szegmensében.

A NER-milliárdosok ma ugyanolyan szerepet játszanak az Orbán-rendszerben, mint a nagyipari és nagy mezőgazdasági vezetők a késő Kádár-korban. Akkorák lettek, hogy ránőttek a miniszterelnök fejére. A NER, mint politikai rendszer, két feladatot lát el: a politikai redisztribúció szintjén az állami újraelosztást végzik beruházások formájában. Üzleti szereplőkként pedig a tőkenövelést végzik el, hogy az minél előbb a „kifektetés”, azaz a külföldi terjeszkedés eszköze legyen, és közben a NER-tőke függetlenségét is erősítsék.

Egy ilyen kényes, fontos, nagy egókat megzabolázó vállalkozás kezelésének terhét vette le Orbán Viktor miniszterelnök válláról a közlekedési miniszter. A fideszes hatalmi elit felé pedig ismét bizonyította, hogy a politikai, gazdasági, pénzügyi, társadalmi megszorítások elvégzésének egy embere biztosan akad a Fideszben, és ez nem más, mint Lázár János.

A politikában vannak szerepek, amelyekért nagyon hálásak a páholylakók, akik a belső politikai klímát alakítják. A páholylakók azok a területi, szakmai felelősök, akik egy-egy ágazatért, szakmáért, területért tartoznak elszámolással Orbán Viktor felé. Az ő informális csevegésük befolyásolja azt a véleményklímát, amely a politikusok sorsát befolyásolja. Lázár János nekik és az egyszerű Fidesz-tagoknak küldi az üzeneteket, amikor olyan konfliktusokat vállal be, amelyekre minden konfliktuskerülő ember az égnek emeli a tekintetét.

Az áldozatvállalást mindig nagyra értékelik a politikában a politikusok és a politikai támogatók. Mindig jár annak hála, aki feláldozta magát egy fontos ügyért. Lázár azonban nem egy áldozattípus. Az előző Orbán-kormány „szóvivőjeként” már bizonyította, hogy az egész kormány nevében akár három órán át is képes értelmesen és meggyőzően beszélni. Sikeresen befolyásolni a közvéleményt. Ebben a kormányzati ciklusban azokat az ügyeket exponálja, amelyekben az „értelmes politikai áldozatok” nevű harcmodort mutatja be mindenkinek.

Ilyet az ember nem csinál öncélúan. Csak akkor, ha a bemutatott formagyakorlatokhoz illő szerepre készül. Ez pedig a miniszterelnöki szerep.

Erről felesleges őt sajtónyilatkozat formájában szóra bírni. Nem most akar miniszterelnök lenni. Sőt, a lényeg éppen az, hogy nem akar miniszterelnök lenni. Inkább arra készül, hogy

Ezért vállal fel kényes politikai akciókat, s ezért durrant bele időnként a nullás lisztbe.

A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Balogh Zoltán / MTI)