Mi jön a focisztárok, szupersztárok és megasztárok után?

Hírnév és technológia egymásra találása Jézus Krisztustól Marilyn Monroe-n és Öcsi bácsin keresztül Taylor Swiftig. Veszélyben Kasza Tibi, felkészül Szoboszlai és Azahriah.

A híres musical óta a legtöbben Jézus Krisztust gondoljuk az első igazi szupersztárnak. Valóban, a leghíresebb történelmi szereplőről, a rocksztárok ősatyjáról beszélünk, akinek személyisége, tettei, története és annak katarzisa utánozhatatlan. De nem, ő anno nem lehetett szupersztár, hiszen híressé csak több száz évvel halála után vált.

Marilyn Monroe-tól Puskás Öcsiig 

Az első, még életükben és saját hazájukon kívül is széles ismertségre szert tevő művészek, üzletemberek, politikusok a 19. században kezdtek feltűnni a nyomtatott sajtó és könyvek elterjedésével. Maga a szupersztár kifejezés az 1920-as évek Amerikájában, Hollywoodból kiindulva terjedt el. Olyanokra gondoljunk, mint Marilyn Monroe, Humphrey Bogart. Tinta és celluloid alkotta meg, a kapcsolódó technológia véste kőbe – micsoda értelmetlen ellentmondás – a halhatatlanokat. Az elmúlt száz évben sokan közülük azon aggódtak, hogy a nyomda, a szinkron, a filmvászon sérti majd érdekeiket, fittyet hány a szerzői jogokra, az eredetiségre, és veszélyezteti megélhetésüket. Nem is tévedhettek volna nagyobbat!

A színpadról, előadótermekből moziba költözött sztárok, a hangversenyteremből a lemezeken keresztül milliókat meghódító zenészek, énekesek nemcsak sokkal híresebbek, de bődületesen gazdagok is lettek.

A hatvanas évekre pedig megszülettek a megasztárok, akik már több kontinensen, százmilliós ismertséggel rendelkeztek. Elvis Presley, a Beatles, Pelé, Muhammad Ali és mind a mai napig egyetlen igazi magyar megasztár, Puskás Öcsi kora volt ez. Őket szintén egy technológiai újdonság globális elterjedése emelte magasba: a televízió. Az a tévé, ami ellen Hollywood máig legnagyobb sztrájkja indult: a félelem, hogy a fizetős mozi helyett az otthoni képernyő megélhetési válságba sodor majd egy teljes iparágat.

Spotify és AI gyarapítja a sztárok vagyonát

Pedig a technológia eddig egyszer sem fosztott meg a pénzétől senkit: sőt, csak még több pénzt generált. Igaz, rendre felmerültek szerzői jogi, eredetiségi és színvonalbeli problémák: illegális másolások, a hamis videokazetták és CD-k kora, a torrentoldalak, végső soron pedig az interneten ingyenesen található zenei és vizuális tartalmak.

Mégis, a sztárok velünk maradtak, sőt nagyobbak és népszerűbbek, mint valaha. Miként lehetséges ez? És miért mindig a tisztes középszernek kell aggódnia?

Vitathatatlan, hogy korunk virtuális platformjainak elterjedése rakétaként emeli magasba a tartalomgyártás önjelölt szerzőit, művészeit – esetenként kvalitásoktól függetlenül is. Mennyivel demokratikusabb, egyszerűbb lett írónak, énekesnek, megmondó-, divat- vagy üzletembernek lenni. Az Economistnak azonban van egy érdekes kimutatása.

Hasonlóan, a streamingszolgáltatók elterjedésével évente megkétszereződik az elkészült tartalmak száma, miközben az igazi kasszasikert felmutató topfilmek bevétele is duplázódik évről évre. És hát ki ne tudná, hogy még a levezető sportsztárok, a Ronaldók, Messik, Tom Bradyk, Phil Mickelsonok is sokkal többet keresnek, mint évekkel ezelőtt, karrierjük csúcsán.

Ne féltsük tehát a sztárokat és megaprodukciókat. Hiába nő exponenciálisan a választék és a kihívók száma, az átláthatatlan, befogadhatatlan információs dömpingben a még jobban elbizonytalanodott fogyasztók a nagy márkák, ismert nevek, bevett tartalmak felé tendálnak. Nem véletlenül aratnak a több évados sorozatok, tarolnak a franchise-ok. „Egyél tehénlepényt, százmillió légy nem tévedhet” – sugallják a producerek, mi pedig sodródunk az árral. Eközben a kisebb sztárok, középszerű előadók kiemelkedése nehezedik. Nekik keményebben kell majd küzdeniük a zajban. És hát itt van a mesterséges intelligencia, ami megírja a forgatókönyvet, elvégzi a szinkront, feljátssza a basszust, és akár helyettesíti az ügyelőt is. Na igen, ezen foglalkozásokat űzők bajban lesznek. Ezért sztrájkoltak majdnem fél éven keresztül Hollywoodban tavaly. De erről Magyarországon csak azok hallottak, akik az ideérkező amerikai produkciók catering, Airbnb vagy filmes alap munkálataiban érdekeltek.

Azoké az előadóké, akik egyszerre több platformon, egy időben, de mégis mindenhol és mindig velünk vannak. Olyanok, mint Taylor Swift, aki nem csak a világ legjövedelmezőbb, milliárdos koncertturnéját bonyolítja, készíti hozzá a filmet, amit majd streamingel. Közben elárasztja a Spotifyt, hivatásos influenszerek hada kíséri, hirdeti a TikTokon, Instán, és rengeteg kapcsolt vállalkozása van. Őt a mesterséges intelligencia és a virtuális valóság akár mandarin nyelven szinkronizálva és tátogva is be tudja vinni kínai háztartások százmillióiba. De készülnek már azok a kasszasiker-folytatások is, amelyben a technológia segítségével megöregedett vagy elhunyt sztárokat fiatalítanak meg, esetleg kölcsönzik a hangjukat. A kérdés csak az, sikerül-e majd Ronaldót és Messit valamilyen trükkel, akár virtuálisan is a pályán tartani. Mert akkor egyetlen megasztárreményünk, az egyelőre leginkább apukája és menedzsere életét és vágyait 21. századi robotként megvalósító kiváló labdarúgónk, Szoboszlai Dominik áttörésének is annyi.

Kis foci, nagy stadion 

Kis hazánkban hiába van több évadot megélt, Megasztár című műsor, valódi, akárcsak szupersztárunk Öcsi bácsi óta nem volt. Van ennek nyelvi, kulturális akadálya bőven, nem csoda, hogy letűnt generációk, értelmiségi holdudvarok, a trash reality világában felnőtt producerek és előadóművészek jól kitalált összjátéka, pozícióvédése zajlik. Az egymás fényében sütkérezés, a hasonszőrűek kölcsönös szívességei, a falunapozás, filléres YouTube- és Facebook-reklámok tarhálása, színvonaltalan megélhetési celebkedés folyik.

Vannak itthon is az átlagnál nagyobb nevek, akik a sztárság új korszakában, az omnisztárok világában is szívesen próbálkoznak. Nekünk Majka és Ördög Nóra jutott. Előbbi története mesebeli, a legkisebb szegény fiú szerencsepróbáihoz hasonlít. Ahogyan a hamisan éneklő piti ózdi gengszterből sok platformon sikereket elért előadóművésszé válik. A realitybalhézáson és zenélésen kívül a tévézés, tartalomkészítés és celebkedés is mesteri szinten megy neki – az itthoni szinten és közegben. És hát nincs szélesebb skálán játszó kedves anyuka a szomszédból, mint a tévés szerkesztő, műsorvezető, a Facebookon termékeket reklámozó, szatócsboltot és online ruhamárkát is sikeresen üzemeltető: mindenki Ördög Nórija. Közös bennük, hogy 0–24 órában jelen vannak a háztartásokban, ügyesen váltogatják a platformokat, ha kell, nézeteiket, tv-szerződéseket, szponzorokat, és nem szégyellik saját családjukat sem bevonni a közösségépítés érdekében – mindezt némileg megkérdőjelezhető, ha nem elhanyagolható értékteremtés mellett.

Közben veszélyben érezheti magát Rubint Réka, Kasza Tibi és a többi influenszer is, mert érkeznek a generatív algoritmusokkal létrehozott úgynevezett virtuális influenszerek, a valós személyiség nélküli, számítógép által teremtett és üzemeltetett poszt- és eladásspecialisták.

Készülődnek a fiatalok is, Azahriah nemrég még csak YouTube-videókat tudott szerkeszteni, idén a Puskás Arénát töltötte meg háromszor is követőkkel és technológiával. De itt van egy pozitív példa, az angolul perfekt és vegán Kós Hubert, világ- és Európa-bajnok úszónk, aki médiahekk nélkül, egyedül, amerikai módszerekkel célozza a párizsi olimpiát.

A remény hal meg utoljára, végül is 2023-ban sikerült – ha nem is a technológia, de a tudomány segítségével két magyar Nobel-díjas sztárt avatnunk.

A szerző stratéga, utazó.

Ez a szöveg AI használata nélkül készült.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)