Mit jelent a liberális demokrácia?

Minden rossz, ami az liberális demokráciát jelenti a mai magyarországi jobboldal szerint. Kikerülik a kérdést, hogy az ideológiát vagy a keretrendszert kifogásolják.

Nincs rosszabb a liberális demokráciánál. Nincs rosszabb a baloldali, liberális ideológiánál és gyakorlatnál. Nincs rosszabb a liberális és baloldali véleményuralomnál és politikai gyakorlatnál.
Ezt visszhangozza a magyarországi jobboldal publikációiban, folyóirataiban, újságjaiban és könyveiben. Ezt visszhangozza a miniszterelnök és pártelnök, Orbán Viktor is.

A liberális demokrácia egy politikai rendszer, amely azt a politikai keretet, amelyben a demokráciát értelmezzük és gyakoroljuk. Egy másik értelmezésben egy politikai világszemlélet és gyakorlat, egy politikai ideológia, amely versenyben áll más politikai ideológiákkal. Egyáltalán nem mindegy, hogy a politikai rendszert akarja valaki elvetni, megváltoztatni, vagy pedig egy rivális politikai ideológia és a mögötte álló filozófiai elképzelésekkel vitatkozik.

A liberális demokrácia mint politikai rendszer célja, hogy a békés egymás mellett élés és együttműködés kereteit teremtse meg. Ember szemlélete azon a felismerésen alapul, hogy az emberek különféle gondolatokat, nézeteket vallanak a világ alapvető kérdéseiben és jobb egy olyan világ, ahol világnézetek, meggyőződések alapján nem kapnak hajba egymással, nem gyakorolják embertársaikkal szemben a pszichikai vagy a fizikai erőszakot, nem hajtják őket az uralmuk alá, így a társadalom, a közösség minden tagja úgy dönthet és viselkedhet, ahogyan önmaga tenné szabadon. A liberális demokrácia a lágy (soft) uralmi technikák hatását nem tekinti az embert erőszakkal korlátozó tényezőknek. A Disney évtizedeken keresztül hirdethette a konzervatív értékeket, a mai Netflix sorozatok pedig lehetnek elfogadók az LMBTQ iránt, mert a „kulturális erőszak” és „kulturális befolyás” csak a publicisztikákban „erőszak”, nem vált ki animális korlátozásokat az emberekből. Ennek az az oka, hogy a kulturális befolyás megbeszélhető, megvitatható, a lelki és fizikai terror nem.

A liberális demokrácia mint állami berendezkedés nem ab ovo vallásellenes és Isten-tagadó. A liberális demokrácia forrásainak számító filozófusok éppen nem a vallást akarták megtagadni, hanem arra törekedtek, hogy különféle vallású emberek szabadon gyakorolhassák a hitüket és ne öljék meg, ne fosszák meg jogaitól és élet lehetőségeitől azt, aki más vallású. A 17–19. században a más vallás még nem a keresztény–muszlim együttélést jelentette, hanem a katolikusok és a reformátusok, valamint az egyes református egyházak tagjainak egy városban, egy faluban való békés együttélését és a vallás szabadságuk megélését, azaz azt, hogy egy faluban legyen két egyháznak is temploma.

A katolikus, majd református egyház világi intézményrendszeri szerepe és világi kulturális monopóliuma, később dominanciája váltotta ki az egyházellenességet. Az, hogy megölhetett embereket a világnézetükért vagy megakadályozhatta a tudományos vagy publicisztikai tevékenységüket. Megállíthatta a tudományos gondolkodás fejlődését, vagy semlegesebben mondva, a változását. Az egyházellenes nézeteket képviselő értelmiségiek, tudósok, politikusok nem voltak ennyire finomak, a gyakorlatban egy részük a vallási intézmények megszüntetését kívánta és a vallásos gondolkodás visszaszorítását célozták meg. De hiába volt a szélsőségesek törekvése, a 20. századra kialakuló liberális demokrácia nem engedett a vallás vagy az egyház betiltásának, a hitet az emberek védendő gondolatának, véleményének, az egyházat pedig legitim intézménynek fogadta el.

A liberális demokrácia, mint államberendezkedés, mint az államot szervező felfogás, semleges, mert minden ember befogadására törekszik. Azt mondja, hogy minden embernek vele született joga (vagy emberi mivoltához tartozó sajátossága), hogy szabadon gondolkodjon és a nézeteit szabadon hirdesse. Az állam így semleges, egyetlen világnézetet sem preferál, s mindegyik nézetnek biztosítja a szabadságát, érvényesülését.

Természetesen azért beszélnek nyilvánosan, hogy nézeteiket egyre több ember vallja magáénak, s a liberális demokrácia szabályait követve – szabad választások – egy másik politikai rendszert megvalósító politikai erőt segítsenek hatalomra. Egy olyat, amelyet én szubsztantív felfogásnak nevezek, amelyben van valamilyen megnevezett tartalom jelleg, amelyet mindenkinek el kell fogadnia, mint közösséghez tartozás tényét. Ez a logikus következménye annak, ha valaki a liberális demokráciát ássa alá.

A baloldali, liberális publicisztika szerint ez a végső cél. Ez azonban nem tény. A Fidesz által megalkotott alaptörvény szerint a magyar alkotmány hatókörébe a „magyar nemzet” tagjai tartoznak. Nem szab más feltételt. Ma, minden közbeszéd ellenére, ez alkotja az állampolgári közösség alapját, és semmilyen más vélemény nem írja felül ezt a tényt.

A liberális demokrácia a jog uralmát is jelenti. A jog uralma egy határozott ellenpont. Azt a világot tagadja meg, amelyben a király vagy a nemesek vagy a társadalmi uralmat alkotók személyes státusza befolyásolta a jogi döntéseket. Az urak alkothattak jogi igazságot az alapján, ami a személyes véleményük volt. Ezt teszi lehetetlenné a „jog uralmának” a doktrínája. Aki ezt vitatja, annak a feudális rendszernél és a jelenleginél is jobbat kell kitalálnia.

A liberális demokrácia mint állami berendezkedés nem értéksemleges, ahogyan azt a mai magyarországi jobboldali véleményformálók állítják. A liberális demokrácia olyan értéken alapul, mely szerint a többféle jobb, emberibb közösséget alkot, mint az egyféle. Azt mondja, hogy a szabad gondolkodás jobb, mint a magánkörbe zárt elfojtott gondolkodás. Azt mondja, hogy az emberek adott közössége jobb lesz, ha mindenki szabadon kifejtheti a nézeteit, mintha egyes emberek véleménykifejtését lefojtjuk. Általában is azt mondja, hogy ha nem teszünk különbséget ember és ember között, akkor az egyes ember szabadságának érvényesülése – az állam általi érvényesítése – jobban megfelel az ember emberi mivoltának.

A liberális demokrácia, mint közösségi berendezkedés már az első hirdetők nézetei szerint sem korlátlan. Alapvető célja, hogy az egyes egyének nagyobb biztonságban éljenek, mint egyedül tennék. Jobban ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő emberi képességeket, mint magányosan. Ne csökkenjen, hanem nőjön a méltóságérzetük. Jobban meg tudják védeni a tulajdonukat. Ne tegyenek köztük különbséget.

Az ember gondolkodik is, nem csak egy államban él, ezért az a vita ugyanolyan alapvető és fontos. Csak egy másik kalapba tartozik.

Amikor a liberális filozófusok abból indultak ki, hogy az egyén alkotja az államot, akkor a később konzervatívnak nevezett gondolkodók azt mondták, ez logikai és/vagy történeti, ténybeli tévedés. Az ember társas lény, s már a kezdetben is a közösség fenntartása volt számára a fontos. A közösség fenntartása az állam célja.

Az erről szóló vita a modern világ kialakulása óta folyamatosan tart. Mindkét nézet képviselői erős érvekkel rendelkeznek és sok-sok társadalomtudományi tény igazolja a két nézetet.
Miért tartom jónak a liberális demokrácia, mint az állami berendezkedés koncepcióját? Mert a liberális demokrácia alapját jelentő liberális nézetben mindenki benne foglaltatik a közösségben. Azon a nézeten alapul, hogy nincs jogunk elvitatni azt, hogy emberi sajátosságához tartozik személyének, és ezzel együtt nézeteinek az értéke. A politikai rendszert nem lehet egyetlen ember elnyomására, kizárására használni. Milyen másik politikai rendszer van, amely ennél többet tud adni? Csak azok, amelyek a fenti elem valamelyikét figyelmen kívül hagyják.

A liberális világnézetről, a liberális demokrácia, mint ideológiai konstrukció, mint filozófiai felfogás részleteiről viszont végtelen mennyiségű és rendkívül széles körű vitát lehet folytatni. Számomra ironikus, hogy az erről folyó szabad és biztonságos vitát állami berendezkedésként csak a liberális demokrácia teszi lehetővé.

A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Orosz rendőrök lezárnak egy utcát egy nem engedélyezett háborúellenes tüntetés során 2022. szeptember 21-én, Moszkvában. Fotó: Contributor / Getty Images)