Ez az Orbán-stratégia – 2050-ig

Orbán Viktor addig nem nyugszik, amíg a nyugati liberális demokráciában élő politikusok nem kötnek vele egy új politikai egyezséget, amelyben elfogadják a magyar illiberális politikai rendszert, mint az Európai Unióban létező új, a korábbi konszenzustól eltérő politikai és államfelfogást.

Nem az EU-ból való kilépés a célja, hanem a fentebb leírt új politikai egyezség kialakítása.
Orbán Viktor nem csak cicázik az EU-intézményekkel, nem csak adukat épít fel, amelyeket a nemzetközi színteret érintő játékokban elővehet, hogy javítsa a pozícióit;

Magyarországon alkotmányba iktatta, az elmúlt tizenvalahány évben pedig megvédte a nemzetközi támadásoktól. Az utóbbi években pedig demokráciaexportba kezdett az Egyesült Államok mellé felsorakozva. A Balkánon, Spanyolországban, Franciaországban, talán Hollandiában, kicsit Brazíliában, némiképp Argentínában. Eddig ezekben az országokban bukkant fel pénzügyi segítség, kongresszusi látogatás vagy kipróbált tanácsadó megjelenésének formájában Orbán Viktor és politikai rendszerének exportja.

Az illiberális demokrácia nemzetközi aspektusaiban a Trump-párti republikánusokkal tart. Nem ért egyet a demokrata párti (és egyébként republikánus párti) demokráciaexporttal, a liberális gazdasági, jogi és társadalmi rendszer exportjával. Nem hajlandó semmilyen értéktöbblet létét elismerni az Egyesült Államok működésében. Nemzetközi téren megbízható partnerek vagyunk, azaz Orbán Viktor elfogadja a NATO-államok közösségét s a velük járó szövetséget. A magyar hadsereg részt is vett Afganisztánban, Irakban és a Balkánon katonai műveletekben.

Magyar katonák haltak meg és sérültek ezekben az akciókban. Viszont ellenzi az amerikai politika támogatását, ha a saját környezetét kívánja az amerikai politika befolyásolni (Balkán, Ukrajna).
Orbán Viktor célja természetesen a saját maga által kialakított politikai rendszer megvédése. Mindenkivel barátságot köt, aki nem bírálja a politikai rendszerét, és mindenki ellenfél, aki igen. Így választja szét az amerikai politikusokat is. Trump volt elnök és jelenlegi elnökjelölt elfogadja az orbáni demokrácia elképzeléseit és gyakorlatát, ezért szövetséges. A demokraták és az Orbánt bíráló republikánusok viszont nem azok, mert más politikai felfogást képviselnek. Európában Manfred Weber, Ursula von der Leyen és más nemzeti államok miniszterelnökei elfogadhatatlannak tartják Orbán elképzeléseit és a gyakorlati politikai lépéseit. Cserébe Orbán Viktor azokat támogatja, akik nem bírálják. Meloni olasz miniszterelnököt, az osztrák FPÖ-t, a spanyol Voxot, Marie Le Pent.

Orbán Viktor nem akarja megszüntetni az EU-t, csak olyanná szeretné formálni, amelyben a meghatározó országok nem értékelnék a tagországok politikai berendezkedését és működését. Az EU-t levágná az amerikai értékrendszerről s annak exportálásáról. Az EU 1945 után az Egyesült Államok semlegessége, halvány támogatása és békés be nem avatkozása révén jöhetett létre. Nem akarták, nem is ellenezték annak létrejöttét. Amikor 1990-ben a szovjetek kivonultak Európából, az európaiaknak három évébe tellett összeállítani a kelet-európai országok számára az új kötelezettségeket, amelyeket a koppenhágai nyilatkozat tartalmazott, és a liberális demokrácia elvárásait fogalmazta meg. Orbán Viktor ezt a politikai nyilatkozatot szeretné semlegesíteni. A balkáni országok felvétele is a politikai szempont gyengítését szolgálja.

Az EU vezetőit nem zavarja, ha a Balkán légüres térben van, lóg a levegőben. Orbán Viktor viszont magától értetődőnek tekinti, hogy ha az EU nem fogadja be a balkáni országokat, akkor azokat Oroszország vagy a muszlim országok formálják majd a maguk képére. Orbán törekvése stratégiai gondolkodásról tanúskodik, ezért a problémafelismerésért száz év múlva valószínűleg sokan dicsérik majd.

Orbánnál azonban minden árukapcsolással működik. A balkáni országok csatlakozása miatt az európai államoknak engednie kell a demokráciára vonatkozó elképzeléseikből. Pragmatikus, a piacokról, a biztonsági övezetekről, a politikai befolyási övezetek átértékeléséről szóló szempontokat kell mérlegelniük, s nem azt, hogy ezek az országok milliméterre pontosan megfelelnek-e a koppenhágai kritériumoknak.

A BRICS, az Oroszországtól Kínán át Brazíliáig tartó politikai szerveződés a világgazdaság politikai térképét szeretné átformálni. Az Amerika-ellenes politikát támogató országok szövetsége. Saját pénzügyi rendszer kialakításán dolgozik, hogy az 1945 óta tartó amerikai hegemóniát megtörjék. Ebben a szövetségben a liberális demokrácia elfogadása nem része a belépési kódnak. Orbán Viktor jól elhelyezett személyes gesztusokkal fejezi ki a szimpátiáját a csoportba tartozó országok és politikusok iránt.

2015 óta Orbán Viktor sorra arat stratégiai győzelmeket. A migránspolitika a belpolitikát és mára már más európai országok társadalmi stratégiáját formáló politikai problémává vált. Orbán Viktor már 2015-ben politikája középpontjába állította a témát. Ukrajna védelme egy elhúzódó katonai, gazdasági, pénzügyi műveletté vált. Százezrek haltak meg az ukránok közül és az oroszok közül is. Orbán kezdettől fogva kritizálta a háborúpárti véleményt, amely mára már a fősodorban lévő politikusok között is felbukkanó véleménnyé vált.

Korábban mindenki azt mondta, hogy az IMF és a nyugati pénzügyi piacok nélkül nem lehet Magyarországot finanszírozni, fenntartani. Orbán Viktornak 14 éve folyamatosan sikerül. A baloldali-liberális politikai felfogás szerint nem lehet a „megszorításokról” elterelni az emberek figyelmét. Orbánnak 14 éve sikerül. A hagyományos vélemény szerint az üzleti élet, a nagyvállalatok ellen, különösen, ha külföldiek, nem lehet és nem érdemes fellépni. Az orbáni gyakorlat szerint megvalósíthatók az ellenük hozott politikai döntések.

Az orbáni politika kijegecesedett, nem fog változni. Ha 2026-ban vereséget szenved, akkor is ugyanezt a politikát folytatja majd. Egy olyan választói tömeg veszi körül, amelynek ő irányítja a gondolkodását – lásd az ukrán és orosz fenyegetés mértékéről szóló legutóbbi felméréseket –, a megszólaló jobboldali értelmiség többsége is orbáni minták szerint beszéli el a világot. A 2026-os vereség csak időleges lesz a Fidesz-tábor számára. Azzal magyarázzák majd, hogy nem sikerült jól mozgósítani, vagy a baloldali aknamunka most az egyszer jobb eredményekre vezetett. Ezért egy 2026-os vereség után is Orbán Viktor vezeti majd a jobboldalt.

Meddig? E cikk eredeti változatában azt írtam: Orbán Viktor 2050-ig vezeti majd a jobboldalt. Az Index-cikkeimben és a közéleti interjúkban sokszor jósoltam már a jövőről. A 2050-es időpontot én is túlzásnak érzem. De a gondolat mégsem hagy nyugodni, valami azt súgja, hogy a fegyelmezetlenül működő megérzéseimnek van igaza. A 2010 és 2024 között sok kérdésben jól működő orbáni alkalmazkodás nagyon megerősítheti a Fidesz-támogatók és Orbán Viktor érzéseit abban, hogy a következő negyedszázadban is Orbán Viktornak kell meghatároznia a Fidesz politikáját. Ellenvethető, hogy 2050-ben 87 éves lesz a jelenlegi miniszterelnök. 2030-tól számolva még öt választást kell megnyernie, vagy idővel kissé háttérbe vonulva segíteni a későbbi frontpolitikust a győzelemben. De emlékezzünk csak arra, 2010-ben sem gondolta volna senki, hogy zsinórban megnyer négy parlamenti és több európai parlamenti választást is.

A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Orbán Viktor ismerteti a magyar uniós elnökség programját az Európai Parlament ülésén Strasbourgban 2024. október 9-én. Fotó: Benko Vivien Cher / MTI)