Sólyom-doktrína helyett jön a Patyi-doktrína?

Soha nem tartoztam azok közé, akik 0–24-ben siratják a honi szólásszabadságot, és kiáltanak diktatúrát, az ilyesfajta – Magyarországnak címzett – európai tirádák pedig kifejezetten irritálnak. Arra, hogy távol tartsam magamat a szabad szólást sirató, és a NER-ben a Kádár-, sőt egyenesen a Rákosi-rendszert vizionáló kórustól, az elmúlt években számomra folyamatosan kemény fedezetet jelentett a Sólyom-doktrína.

Miről szól ez a doktrína? A 30/1992. (V. 26.) AB-határozatban – melynek előadója a testület elnöke, Sólyom László volt – az Alkotmánybíróság rögzítette: „A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Egyedül ez felel meg annak az ideológiai semlegességnek, amelyet az Alkotmánynak az 1990. évi XL. törvénnyel való módosítása azzal fejezett ki, hogy törölte az Alkotmány 2. §-ából az 1989 októberében – éppen a pluralizmus példájaként – szerepeltetett fő eszmei irányzatokat is. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt, különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke.” Fontos kiemelni, hogy az alkotmánybírák az alkotmányos rendszerváltás záróaktusára, az Antall–Tölgyessy-paktum nyomán végrehajtott alkotmánymódosításra alapozták okfejtésüket. Ez a doktrína nagyon hamar átsugárzott más politikai szabadságjogokra is, és így ez lett a garancia arra, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon politikai-világnézeti irányultság alapján nem lehet sajtótermékeket, tüntetéseket, egyesületeket, pártokat alkotmányosan vegzálni, betiltani. Ezért képviselhettem sikerrel a 2006. őszi rendőrterror politikai felelőseit megnevező ellenzéki vezetőt, Orbán Viktort a rendészeti tárcával szemben 2007 decemberében.
Bár a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény – szemben a rendszerváltó alkotmányszöveggel – nem értéksemleges (kiváltképp nem az a hetedik Alaptörvény-módosítás óta), azonban fenntartotta a világnézeti semlegességet. A két fogalom különbözőségét amúgy Schanda Balázs alkotmánybíró még 2018 nyarán megvilágította kitűnő tanulmányában. A Sólyom-doktrína is az állam ideológiai – nem pedig értékrendbeli – semlegességére hivatkozik. Nem véletlen tehát, hogy 

Erre jó példa az úgynevezett igazolhatósági tesztet kifejlesztő 13/2014. (IV. 18.) AB-határozat, a Hajdú kontra Puzsér ügyet lezáró 3145/2018. (V. 7.) AB-határozat, vagy a Szakály kontra Krausz ügyet – igaz, egyetlen szavazattal: köszönet érte Sulyok Tamás elnöknek – a szólásszabadság javára eldöntő 3001/2018. (I. 10.) AB-határozat.
Aztán pár napja az Alkotmánybíróság elutasította Tóta W. és a HVG alkotmányjogi panaszát a „büdös magyar migránsok” és „magyar banditák” miatt őket elmarasztaló kúriai ítélet ügyében. Nem túlságosan fontos, de azért megemlítem, hogy Tóta W. úr hasonlóan lealázó nyelvi szerkezettel már személyemet is illette. Csakhogy a konkrét ügyben Tóta W. úr – akinek penetráns kifejezésmódját a különvéleményt megfogalmazó Schanda Balázs és Varga Réka alkotmánybírók is elítélték – a per tárgyát képező szóösszetételeket iróniának szánta. S akkor most lendüljünk túl azon, hogy az Alkotmánybíróság nem ismeri – vagy nem akarja ismerni – az iróniát. S ezen a ponton abban sem merülnék el, hogy a „közösség méltósága” formulát – melyet annak idején a derék szocialisták rángattak elő, csak első körben Sólyom László köztársasági elnöki vétója közbeszólt – akkor is ártalmas szörnyszülöttnek és idegen testnek tartom az alkotmány- és a polgári jogban egyaránt, ha az a magyar nemzet, a zsidóság, a cigányság, vagy bármely más csoport védelmét hivatott úgymond szolgálni (sajnos ezzel az álláspontommal gyakorlatilag egyedül maradtam az T. Házban 2010–2014. között: itt az eredmény).

Ami viszont sokkal izgalmasabb, az a többséggel szavazó – és jövőre a testület elnöki posztjára esélyesnek tartott – Patyi András alkotmánybíró párhuzamos indokolása. Patyi alkotmánybíró ugyanis egyenesen kimondja: „Az Alaptörvény azonban már – ahogy erre a többségi döntés is helytállóan utal – az Alaptörvény értékrendjével összeegyeztethetetlen véleményeket nem védi, vagyis már eleve nem tartható fenn az a korábbi Alkotmányon alapuló megállapítás, miszerint a véleményt annak értéktartalmára tekintet nélkül alapjogi védelem illetné meg.”

hiszen még a hetedik Alaptörvény-módosítás értékelkötelezettségéből sem következik az ideológiai semlegesség, a polgárok világnézeti egyenjogúságának feladása (ld. még az Alaptörvény U cikk, g pont; XV. cikk (2) bekezdés). A Patyi-doktrína érvényesüléséből viszont az következhet, hogy innentől az állam megvonja az egyenlő tiszteletet az Alaptörvény értékrendjét vitató polgáraitól, és fenntartja magának a jogot, hogy a jövőben ízlése szerint részesítsen védelemben, vagy éppen üldözzön véleményeket, politikai nézeteket, kulturális áramlatokat, világnézeti csoportokat. Ezzel amúgy már akkor is kísérletezett, amikor a kínai elnök ellen tüntetőket zaklatta, vagy Gáza melletti szolidaritási megmozdulásokat akadályozott meg.
A Patyi-doktrínától persze még nem lesz Magyarországból Észak-Korea vagy Oroszország. Csak a kormányzati kommunikációban mélyen megvetett Németország, ahol az alkotmány értékrendjével úgymond össze nem férő véleményeket, gyűléseket, pártokat simán korlátozzák. Mert megtehetik. Ha a Patyi-doktrína érvényesül, majd itthon is megtehetik. A jel megjelent a falon.

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Cristina Sille / picture alliance / Getty Images)