Szabad-e kihasználni Till Tamás halálát?

Szégyellje magát az, aki politikai célokra használ fel egy bestiális gyermekgyilkosságot – hangoztatták jó határozottan a kormánypárti képviselők az Országgyűlés keddi ülésén, miután az ellenzék politikusai a kormány felelősségét feszegették, amiért eleinte úgy tűnt, hogy gyilkosság elkövetésével a gyanúsított F. János az elévülés miatt megússza a felelősségre vonást. Hát nem érdemel-e megvetést az a politikus, aki egy ártatlan gyermek halálából kíván hasznot húzni? Hát nem elég a szülők gyásza, a feltépett lelki sebek? Miért kell ebből is szítani a feszültséget? Nem az a helyes, hogy a parlament egy nap leforgása alatt módosította a Btk-t annak érdekében, hogy a gyermekgyilkosok tettei a jövőben tényleg ne évüljenek el? 

Kétségtelen, ügyesen érvel a Fidesz, az igazságérzetünkre apellál. Különösen annak fényében hatásos a szégyenérzet kiváltására irányuló törekvés, hogy Kálmán Olga DK-s képviselő kissé túlzott felszólalásakor, hiszen nem a kormány engedte szabadon F. Jánost, a kormány erről semmiféle határozatot nem hozott. A rendőrség döntött a feltételezett elkövető szabadon engedéséről, nem Orbán Viktor – igaz, az ügyészség ezt később felülbírálta, de akkor sem a kormány döntött. 

Csakhogy legalább két okból sem kellene feltétlenül elverni a port sem Kálmán Olgán, sem azokon az ellenzéki politikusokon, akik F. János rendőrség általi átmeneti szabadon engedésében a kormány felelősségét is felfedezni vélik. Kezdjük a rendőrséggel, amelyik sem Magyarországon, sem másutt nem független a politikától, azon belül a kormánytól : nem is lehet az, hiszen a rendőrség tipikusan a belügyminiszter felügyelete alá szokott tartozni. Természetesen vannak fokozatai-mélységei a rendőrség feletti politikai felügyeletnek, jogállamokban a rendőrség tevékenységét a demokratikusan, nép által megválasztott jogszabályok szabályozzák és behatárolják.

Ám nálunk a rendőrség vezetőinek a megbízatása a belügyminisztertől, végső soron a miniszterelnöktől függ (a miniszter javaslata alapján ő nevezi ki az országos rendőrfőkapitányt) , vagyis a rendőrség működéséért a politikai felelősséget kétségtelenül a kormány viseli. Emlékezzünk arra, hogy az 1996–98 közötti robbantásos merényletek megrendítették a közbiztonságba vetetett hitet, a kormány – különösen a belügyminiszter – hitelessége ezen a téren megrendült, az MSZP–SZDSZ-koalíció 1998-as választási bukásában ez a probléma is benne volt.

„Ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság!” – szólta el magát Horn Gyula miniszterelnök, ezzel is aláhúzva, hogy a rendőrség nem légüres térben, hanem politikai mezőben – is – mozog. F. János elengedéséről tehát nem kormányülésen döntöttek, hanem az illetékes rendőri szerv, ám annak a legfőbb főnöke az országos rendőrfőkapitány, illetve a belügyminiszter. Olyan rendőri vezetőkre, végső soron belügyminiszterre van tehát szükség, akiknek irányítása – felügyelete alatt az illetékes hatóságok helyes döntéseket képesek hozni a nagy nyilvánosságot kapott bűnügyekben is. 

Másfelől, legitim arról beszélni, hogy bizony a 2012-es új Btk elfogadásakor jogalkotási hiba történhetett, ahogy arra Hack Péter jogtudós is felhívta a figyelmet. Biztos, hogy nem követett el kegyeletsértést Harangozó Tamás MSZP-s képviselő, amikor is a parlament már hivatkozott keddi ülésén arról beszélt, hogy kár volt átírni a régi Btk azon rendelkezését, amelyik egyértelműen kizárta, hogy az emberölés súlyosabban minősülő eseteiben legyen elévülés. Az ellenzéki politikus észrevételére nem érkezett versenyképes cáfolat, Répássy Róbert államtitkár csak az ügyészség jogi álláspontját tudta lobogtatni a vitában. Kár. 

Kár, mert bizony volna min elgondolkodni a kormánypárti törvényhozóknak. Éppen F. János rendőrség általi elengedése, majd ismételt őrizetbevétele mutat rá erőteljesen a törvényhozók kiemelt felelősségére. Arra, hogy ha nem fogalmazzák meg precízen az elévülés szabályait, akkor bizony akár az a sokakat felháborító helyzet is előállhat, hogy egy gyermekgyilkos szabadon távozhat a rendőrség épületéből. 

Till Tamás meggyilkolásának az ügyét tehát szabad politikai célra felhasználni – feltéve, ha az ebből adódó vitának lesz egy olyan pozitív hatása, hogy jobb törvények születnek, amelyek segítenek olyan helyzetet létrehozni, hogy minél kevesebb szülőnek kelljen félnie gyermeke elvesztésétől. Mi, választópolgárok pedig joggal várhatjuk el a kormányunktól és országgyűlési képviselőinktől – különösen a kormánypárti többségtől –, hogy máskor jobban figyeljenek oda, amikor az életünket meghatározó szabályokról döntenek. 

A szerző politikai elemző 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.