Trump fújhat friss szelet a magyar kormány vitorlájába

Karácsony előtt, újév közeledtével érdemes mérlegre tenni a mögöttünk álló esztendőt, vajon mit is hozott nekünk 2024. Az ünnep előestéjén rendszerint el szoktak hangzani a keresztény világ legjelentősebb vezetőjétől, a római pápától a békére felhívó és a szeretetre figyelmeztető mondatok. Idén is aktuálisak lesznek ezek, hiszen az orosz–ukrán háború lassan harmadik éve, az Izrael és a Hamász között kirobbant harc pedig több mint egy éve zajlik. Az idei év azonban végre fényt jelent az alagút végén: mindkét véres konfliktusban feltűnt a rendezés esélye. De mi hozta el a várva várt fordulatot, mi teremtette meg az esélyt a rendezésre?

A válasz egy név: Donald Trump. Az Amerikai Egyesült Államok novemberben megválasztott elnökét január 20-án fogják beiktatni hivatalába. Addig szinte szélsőséges várakozások övezik újabb elnöki ciklusát. Otthon gazdasági fellendülést, az illegális migrációval szembeni fellépést és általában a normalitás megerősítését, külföldön pedig a reménytelennek tűnő konfliktusok lezárását és az USA domináns hatalmi pozíciójának a megerősítését várják tőle.

A második elnöki ciklusát egy hónap múlva kezdő vezető úgy tűnik, hogy most átgondoltabban és tapasztaltabban vág bele a négyéves kormányzati periódusba. Formálódó csapata hozzáértőbb és rutinosabb szereplőkből áll, mint a nyolc évvel ezelőtti. (Kakukktojás ebben az összeállításban a helyenként hajmeresztő dolgokat nyilatkozó exdemokrata, Robert Kennedy. Ő viszont egy gesztus a másik oldal szavazói irányába, ami szintén előrelépés Donald Trump korábbi politikai karakteréhez képest.) Gyors és látványos fellépés várható az első időszakban a régi-új elnöktől, hiszen különlegesen nagy mozgástér adatott meg a számára: többséggel rendelkezik a kongresszusban, a szenátusban és a Legfelsőbb Bíróságban is. Két év múlva esedékesek a legközelebbi választások az USA-ban, addig biztosan rendelkezésére áll ez a szokatlanul nagy mozgástér. A várakozások valóban jelentősek, amelyek megnyilvánulnak a dollár árfolyamának látványos erősödésében és a tőzsdei fellendülésben is.

Ahogy korábbi írásomban már utaltam rá, mind az oroszok, mind az ukránok igyekeznek a lehető legjobb pozíciót kivívni január közepére, ami nem jó hír azoknak, akik a harcok csillapodásában bíztak. Az viszont bizakodásra okot adó fejlemény, hogy ma már a nemzetközi sajtót is teljesen uralja az a diskurzus, ami arról folyik, milyen feltételekkel lehet majd megkötni a békét az orosz–ukrán háborúban. Általános téma lett az, ami hónapokkal ezelőtt elképzelhetetlennek számított. Az agresszor Oroszországot vezető Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy kész tárgyalni az amerikai elnökkel a háború lezárásáról. A hazáját védő Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is hasonló szellemben nyilatkozott.

Hasonlóan reményteljesek a várakozások a Közel-Keleten. A szíriai Aszad-rezsim váratlan és gyors bukása már ennek is köszönhető, hiszen az új helyzet egyértelmű nyertese Izrael, az USA és Törökország, míg a vesztesek közt találjuk a folyamatosan zavarosban halászó Iránt és az oroszokat. Azokat az oroszokat, akik néhány éve aktív résztvevői voltak annak a konfliktusnak, amely elindította Európa felé a menekülthullámot, és fenyegetést jelentett Izrael számára.

(Csak a viszonyítás kedvéért érdemes leszögezni, hogy az Amerikai Egyesült Államok mint a világ legerősebb katonai hatalma 750-760 külföldi támaszponttal rendelkezik a Föld szinte minden pontján. A gazdaságilag és katonailag is feltörekvőben lévő Kína 5 [!] darab támaszpontot tart fenn, Oroszország pedig 3 [!] darab külföldi katonai bázist mondhat a magáénak, amelyek közül kettő a szóban forgó, kétséges jövőjű szíriai hídfőállás.) A térség várakozása az, hogy Trump folytatni akarja az Ábrahám-megállapodások megkötését – ezek kiemelkedően jelentős együttműködési megállapodások Izrael és az arab államok között –, amelyek kiterjedő rendszere megteremtheti a tartós békét a több mint 70 éve folyamatosan fegyverropogásban létező Közel-Keleten. Nagyban elősegítheti a vérontás lezárását Oroszország és Irán pozícióvesztése és Amerika várható aktivitása.

De Donald Trump elnöksége az Európai Unióra, a NATO-ra és természetesen Magyarországra is hatással lesz. Az unió kemény kereskedelmi tárgyalásokra, a NATO-tagok pedig a szerződésben vállalt katonai költségvetésük számonkérésére számíthatnak. Hazánk kormánya viszont jelentős és kedvező változásokban reménykedik, nem is alaptalanul. Szüksége is lenne a kormánynak a kedvező széljárásra, mert egyre nagyobb bajban próbál navigálni.

A ’24-es esztendő hazai krónikájának ugyanis legjelentősebb eseménye a februárban kirobbant kegyelmi botrány. A bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesének adott elnöki kegyelem ügye lemondásra kényszerítette hivataláról Novák Katalin köztársasági elnököt, Varga Judit volt igazságügyi miniszter pedig lemondott országgyűlési mandátumáról és a fideszes EP-lista vezetéséről is. A harmadik főszereplő, Balog Zoltán ex emberi erőforrások minisztere pedig a Magyarországi Református Egyház zsinati elnöki posztjáról távozott. Ennek az eseménysorozatnak a leágazásaként jelent meg a hazai közéletben Varga Judit volt férje, Magyar Péter. 

Igyekezetét nagyban segítette két tényező. Egyrészt az, hogy Magyarország a koronavírus-járvány óta nem tudott kilábalni a gazdasági válságból. A Covid okozta gazdasági visszaesést éppen magunk mögött készültünk hagyni, amikor 2021–22 fordulóján a kiélezett választási küzdelem miatt olyan látványos költekezésbe kezdett a kormány, ami felborította a költségvetési egyensúlyt, és a néhány hónappal később kirobbant orosz–ukrán háborúval karöltve tartóssá tette a gazdasági válságot. Ez a szituáció eredményezte azt, hogy az uniós országok közül a magyar emberek szenvedték meg legjobban a fegyveres konfliktust és az energiaválságot.

Az idei évet már úgy kezdtük, hogy jelentős életszínvonal-zuhanást tudhattunk magunk mögött, ami egyre több társadalmi feszültséget okozott (folyamatos válságtünetek az oktatásban és az egészségügyben). Másrészt a baloldal annyira elvesztette a hitelét az ellenzéki választók előtt, hogy szinte bárkire hajlandónak mutatkoztak szavazni, csak új és ismeretlen szereplő legyen (korábban már Márki-Zay Péter váratlan miniszterelnök-jelöltsége is ennek következtében jöhetett létre). Tehát olyan megosztottá és egymás iránt mély indulatokat táplálóvá vált az ellenzéki térfél, ahol egy múlt nélküli szereplő gyorsan tudott sikert elérni. Ennek eredményeként vált a nyári európai parlamenti választások után az addig ismeretlen Tisza Párt Magyar vezetésével az ellenzék legjelentősebb erejévé. Újra verseny alakult ki a hazai közéletben, ahogy azt már a 2014-es és a 2022-es választásokat megelőzően is láttuk (a 2019-es önkormányzati választásokon pedig több helyen váratlan ellenzéki győzelem következett be).

Ez mindenképpen örvendetes fejlemény, miközben aggasztó, hogy a kihívóvá előlépő Magyar Péter mellett 10 hónap alatt nem tudott megjelenni egyetlen politikustárs sem, és továbbra sem tudunk semmilyen érdemi programelképzelést hozzájuk kötni. Az ünnep előtt különösen fontos kiemelni, hogy valóban hasznos a verseny, a vita, de nem azon a szinten, amilyen mélységbe a szereplők néhány héttel ezelőtt jutottak Menczer Tamásnak és Magyar Péternek köszönhetően.

Magyarország az Európai Unió soros elnöki posztját töltötte be az idei esztendő második felében. Az elnökség eredménye felemás: komoly siker Románia és Bulgária felvétele a schengeni övezetbe, de kudarc, hogy példátlan módon az általunk szervezett több uniós megbeszélést szövetségeseink bojkottáltak, illetve szintén precedens nélküli az az indulatos vita, amely a magyar elnökség bemutatkozását kísérte. A minket illető uniós pénzek felfüggesztésének feloldását nem sikerült elérni, és az Európai Bíróság soha nem látott büntetéssel sújtott minket a közösségi szabályok tudatos be nem tartása miatt.

A jövő év kulcskérdése a magyar gazdaság helyzete lesz. Idén 4 százalékos növekedést jósolt a kormány, ehelyett recesszióba zuhantunk, és jó, ha valahol 0 és 1 százalék között lesz a gazdaság bővülése. Bár az inflációt sikerült a rekordszintről jelentősen mérsékelni, így is a legmagasabbak közé tartozik az unióban.

A forint példátlan gyengülése folyamatosan csapást mér a pénztárcánkra. A költségvetés hiánya az egekben, államadósságunk nőtt. Komoly bajban vagyunk.

Az esélyt a kilábalásra idehaza is úgy hívják, hogy Trump. Az év végével halvány reménysugár jelent meg a gazdasági adatokban itthon: elkezdett növekedni a reálbér, elindult a fogyasztás bővülése. Ahhoz azonban, hogy ez a tendencia tartóssá váljon, külső segítségre lesz szükségünk. Ha pénzt tud a kormány önteni a gazdaságba, akkor ki fogunk lábalni a hullámvölgyből. Ezért Orbán Viktor igyekszik kihasználni azt a jó kapcsolatot, ami Donald Trumphoz köti. A magyar miniszterelnök egyedül a nyugati világ vezetői közül mellette tette le a voksot még a megválasztása előtt, és ebben az esetben bejött a számítása. A tervek szerint átfogó megállapodást kívánnak kötni a két ország között, amely lendületet adhat a gazdasági együttműködésnek. Az amerikai elnök befolyással lehet az EU politikájára is, így előállhat olyan helyzet, amikor az USA nyomására felszabadítják a hazánknak járó pénzeket. Persze még csak esélyekről beszélünk, de az már önmagában előrelépés a mögöttünk álló esztendőhöz képest, hogy lehetőségeink nyílnak meg.

Gazdasági és politikai problémák sorozatával kellett szembenézni a kontinensen és itthon is. Viszont az év utolsó két hónapja változást és új reményeket hozott az amerikai elnökválasztásnak köszönhetően. Érdemes a magyar jobboldalnak elgondolkodnia azon, hogy az az Amerikai Egyesült Államok, amely az elmúlt években számára csak mint lecsúszó, halódó nagyhatalom, elrettentő példa jelent meg, most hirtelen csodálatos barátként és nagyszerű megmentőként tűnik fel. Megmosolyogtató a vélemények ilyen gyors és radikális változása.

Nézzük viszont a lényeget, azt tehát, ami Magyarország érdeke. Ahogy az évben többször is hivatkoztam írásaimban rá, hazánk első számú nemzeti érdeke az, hogy jó kapcsolatot ápoljunk a nekünk két legfontosabb szövetségi rendszerrel, a NATO-val és az EU-val. Ez teremti meg ugyanis gyarapodásunk és biztonságunk alapjait. Ezért mindannyiunknak, akik a Nyugat-barát, Szent István-i magyar hagyományban hiszünk, örömteli fejlemény, hogy a magyar kormány végre kelet helyett újra hajlandó nyugat felé figyelni. Legyünk ebben sikeresek a jövő évben, hozza el a régóta várt fellendülést 2025!

Boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Donald Trump  a Michigan állambeli Grand Rapidsban 2024. július 20-án. Fotó: Bill Pugliano / Getty Images)