A nagy játszma elkezdődött: lesz gazdasági bumm, vagy csak szédítik a népet?
![DSC4066 (1)](https://kep.index.hu/1/0/6026/60264/602642/60264265_71a040e8f82f07c6221a57575ab61991_wm.jpg)
További Vélemény cikkek
Különleges időket élünk, hisz a kormányfő és a kabinet olyan gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási fordulatot hirdetett meg az elmúlt hetekben, ami példa nélküli a NER 15 éves fennállásának történetében. Új gazdaságpolitikai akcióterv, munkáshitelprogram, vidéki otthonfelújítási program, Demján Sándor Program, beruházásélénkítő program, exportösztönző hitelprogram, hogy csak néhányat említsünk az igéző hangzású kezdeményezésekből – s ki tudja még, hol a vége, hisz a nagy fellendítési művelet csak nemrég kezdődött el.
A programcsomag népszerűsítésébe lelkes promoterként természetesen Orbán Viktor is becsatlakozott: „2025-ben fantasztikus éve lesz a magyar gazdaságnak!” „2025-ben repülőrajttal indulunk!” – fogalmazta meg a kormányfő nagy ívű látomásait indiai nyaralását megelőzően, hogy aztán a varázslat és bűvölés országából hazatérvén az idei első Kossuth Rádió-s interjújában is megadja a derűlátó alaphangot az előttünk álló évhez.
Bár szép dolog az optimizmus és a szebb jövőbe vetett hitt, az elhangzó delejes kijelentések olyan éles kontrasztban állnak az elmúlt időszak gazdasági teljesítményével és az átlag honpolgár percepcióival, hogy egyesek azon kezdtek el lamentálni, talán valami mentális probléma okozhatja a kormányfő eltérő valóságérzékelését. A 2024-es év III. negyedévének GDP-„teljesítménye” a megelőző év azonos időszakához képest mínusz 0,7 százalék volt, azaz a gazdaság recesszióba süllyedt – de nem túl rózsásak a korábbi adatok sem, hisz a gazdaság az elmúlt 9 negyedévből mindössze háromszor tudott növekedni.
A makrogazdasági adatokon túl meglehetősen pesszimista a lakosság jövőképe is: saját háztartása tekintetében a 16 és 75 év közötti lakosság mindössze 30 százaléka számít valamiféle anyagi javulásra, 32 százalék semmilyen változást nem vár, 38 százalék pedig egyenesen azzal kalkulál, hogy a tavalyinál is rosszabb helyzetbe fog kerülni pénzügyileg.
A csodaváró narratíva kardinális lehet
Ha a számok világából szemléljük a gazdasági kilátásokat, valóban adódik a kérdés, hogy mivégre a miniszterelnök és környezetének hurráoptimista hangulata, különös tekintettel arra, hogy a legtöbb elemzés európai szinten sem számít túl sok jóra a prognosztizált dekonjunktúra miatt. Ahhoz, hogy e pozitív várakozások a gazdasági realitásban is testet öltsenek, tulajdonképpen kisebbfajta csodának kellene történnie, melyre nem sok esély mutatkozik, a kutya azonban épp itt van elásva.
Orbán Viktor és klientúrája nem a rossz helyzetértékelés, hanem a nagyon is tudatos politikai számítások következtében hangoztatja azt, amit hangoztat
– ha úgy tetszik, manipulatív megfontolások vezérlik politikai cselekvésüket, nem először, s nem is utoljára. A bűvös hangzású programelnevezések, a pozitív töltetű gazdasági szlogenek, a populista nagyotmondások múlt év vége óta egyre inkább egyfajta csodaváró narratívává kezdtek összeállni, ami a konkrét programokon túl szintén része a kormány új gazdasági stratégiájának. A gazdasági döntéseket, a piaci mozgásokat ugyanis nem csupán a hagyományos gazdasági modellek által leírt racionális cselekvések mozgatják: gazdaságpszichológiai szempontból a történetek, a narratívák legalább ugyanakkora szerepet játszanak.
Számos politikai narratívához hasonlóan a csodavárás mögötti történetek is a reményről, a „hősökről” és a „gonosz elleni győzelemről” szólnak, melyek jelentős hatással lehetnek az emberek viselkedésére. A csodavárás tipikus elbeszélésre épül: egy különleges személy vagy egy mesteri terv kiutat mutat majd abból a reménytelen helyzetből, melyben az egyének vagy közösségek tehetetlennek érzik magukat. Ez a fajta képzet – különösen kritikus gazdasági szituációkban – „fertőzésként” terjedhet, hisz az emberek ilyen körülmények közepette hajlamosak bedőlni a gyors, egyszerű, hatékony megoldások ígéretének.
Technopopulizmus szakértői kormány helyett
Noha a történet fókuszában többnyire egyetlen személy szokott állni, a magyar szcenárió különleges ebből a szempontból is, hiszen Donald Trump, Orbán Viktor és Nagy Márton személyében kapásból három politikus is rivaldafényben van. A populista szövetségből technokrata előélete okán Nagy Márton lóg ki valamelyest, a nemzetgazdaság mindenható urának szereposztója során azonban épp ezért esett rá a kormányfő választása: ő az a technokrata, aki elvileg képes jól teljesíteni szakmai téren, ugyanakkor hajlandó élni a populizmus eszköztárával is, ami a technokraták többségére nem jellemző.
A technokrácia és az ahhoz kapcsolódó mentalitás első blikkre nehezen fér össze a populizmussal, mivel a technokraták általában épp annak az elitnek a tagjai, amely a populista támadások kereszttüzében áll. Más téren viszont a technokrata szellemiség nem áll annyira távol a populizmustól. Ahogy a populisták szerint csakis ők képviselik őszinte módon a népet – azaz egy erőteljes kinyilatkoztatásból származtatják legitimitásukat – úgy a technokratáknak is van egy hangsúlyos állításuk: olyan szakértelemmel és kompetenciával rendelkeznek, amelyek feljogosítást adnak a kormányzásra és vezetésre anélkül is, hogy megválasztaná őket a nép. Alapvetően tehát mind a technokrata, mind a populista szemlélet szemben áll a képviseleti demokrácia elveivel.
A technokrata vezetés tipikus példája a „szakértői kormány”, amely ellenzéki oldalon mindig is egy mágikus kifejezés volt, a Fidesz táborában azonban jobbára megvetett intézménynek, amolyan „bolsevik trükknek” számított. Noha jelen esetben a szakértői kormánytól azért még távol vagyunk, Nagy Márton rendkívüli felhatalmazása által mégis csak elmozdulás történt ebbe az irányba, még akkor is, ha ő sokkal inkább technopopulista, mint tisztán technokrata karakter.
A vágyvezérelt gondolkodás önbeteljesítővé válhat?
A technopopulista cselekvésmód, valamint a csodaváró narratívák képesek erősen befolyásolni a fogyasztói bizalmat és a befektetői magatartást, meghatározhatják a gazdasági szereplők várakozásait a közeljövő alakulásáról – nem véletlen tehát, hogy a kormányfői-miniszteri tandem keményen üti a vasat kommunikációs szempontból.
A csodaváró narratíva egyik előnye, hogy nem túl magas elvárásokat is kielégíthet: ha a gazdaság valamely szegmense enyhe javulást mutat, a kormányzat máris prezentálhatja, hogy az már a „csoda”,
a gazdasági bumm előfutára, vagyis a narratíva részben igazolást nyert. Ez a fajta politikai cselekvés a hozzá társuló elbeszélés által segíthet abban is, hogy a közvélemény megértőbb legyen, a közönség jelentős része ugyanis hajlamos a türelmesebb várakozásra „a fordulat hamarosan elérkezik” szólamok hatására – még akkor is, ha a valóság egyelőre nem igazolja az ígéreteket. A kormányzat így időt nyerhet.
Noha a racionalitás és a gazdasági realitások ellentmondanak a gyors, jelentős gazdasági eredmények megvalósíthatóságának, a miniszterelnök és szűk köre láthatóan próbál komoly erőfeszítéseket tenni a siker érdekében, az alkalmazott módszerek pedig rövid távon akár még eredményeket is hozhatnak. A Nagy Márton-féle gazdaságpolitikai intézkedéscsomag egyértelműen keresletélénkítő, keynesiánus gazdaságpolitikának tekinthető, ami a gazdasági aktivitás növelését célozza azáltal, hogy növeli a lakosság és a vállalkozások költekezési lehetőségeit, serkentve ezzel a beruházásokat is.
Ehhez igyekszik hozzájárulni a szuggesztív jellegű politikai kommunikáció: ha a politikai vezető belelovalja magát a narratívába, az a közönségre is jelentős hatással lehet, a várakozások könnyen átragadhatnak a társadalom egy részére. Orbán Viktor saját vágyai és reményei által lényegében egyfajta kollektív „vágyvezérelt gondolkodást” alakíthat ki. Ha a „csodaváró” narratíva sikeresen meggyőzi a szereplőket arról, hogy a gazdaság kilábalóban van, az akár önbeteljesítő jóslatként is működhet, legalábbis átmenetileg.
Miközben ellenzéki oldalon egy önjelölt megváltó kormánybuktatási ígéretében reménykednek tömegek, addig a kormánypárti táborban egyre többen fogják várni a csodával felérő gazdasági bummot, ami elhozza majd Orbán Viktor újabb kiütéses győzelmét. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy 2025 lesz az az év, melynek közepére-végére a politikai elit és a lakosság tekintélyes része is oda fog eljutni, hogy valamiféle messianisztikus, csodaváró álomvilágba ringatja magát – ami nem túl sok jót árul el a társadalom mentális és érzelmi állapotáról.
A szerző politikai tanácsadó, közgazdász.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Orbán Viktor 2024. június 5-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Ehhez a cikkhez ajánljuk
- Vélemény
A véglények melankóliája
A svéd lapnak adott Krasznahorkai-interjúból kiderül: a világhírű magyar író már nem tesz fel kérdéseket.
február 2., 17:30
- Vélemény
Gyűlölet és együttműködés, Kossuthtól Dubajig
2004 óta folyamatosan csúszunk le a sereghajtók közé. Fodor Gábor írása.
február 3., 06:04
- Vélemény
Kigúnyolták a doppingellenes küzdelmet a világ legjobbjának látszatbüntetésével?
Megtörtént az a kivételezés, aminek soha nem kellett volna megtörténnie.
2 órája
- Mindeközben
Hatalmas feltűnést keltett Vera Wang a BAFTA-gálán, nem sokat takart a 75 éves divattervező ruhája
3 perce
- Mindeközben
Friss felvételek készültek a 87 éves Jack Nicholsonról, akit évek óta nem láthattunk
2 órája
- Címlapon
Egy diák panasszal fordult az alkotmánybírákhoz az iskolai mobilhasználat korlátozása miatt
Szerinte a szabályozás megnehezíti, illetve ellehetetleníti, hogy a diákok veszélyhelyzetben azonnal elérjék a szüleiket.
41 perce
- Vélemény
Krasznahorkai László válasza Kollár Árpádnak – és a viszontválasz
A két levelet az írók engedélyével közöljük.
február 9., 08:09
- Vélemény
Mindenki számol – az új Bajnokok Ligája mérlege
Dénes Ferenc: Siker vagy veszélytelen Szuperliga?
február 6., 12:59
- Vélemény
Ujhelyi István: Abszurditás vagy moszkvai kényszer magyarázza az AfD-hez való fideszes közeledést
Orbán Viktor nemrég még Helmut Kohlt tartotta politikai mentorának.
február 7., 12:48
- Vélemény
Kóka János: Az egészségügy megújításának 10 pontos, 10 ezer milliárdos programja
A politika úgy vigyáz e korhadt rendszernek az érinthetetlenségére, mintha valamiféle kincs lenne. Vitairat.
február 7., 08:03
- Vélemény
Trianon az nem egy ház
Trianon az, amikor nem érted, mit jelent az, hogy határon túli, ha te mindig innen vagy.
február 5., 08:14
- Vélemény
Demeter Szilárd: Krasznahorkai és a magyarok
Mink, mucsai magyarok azon dolgozunk, hogy Krasznahorkait is túléljük – az ő érdekében.
február 3., 15:44
- Vélemény
A Soros- és demokrata boszorkányok elleni harc helytelensége
Olyan állami intézményrendszer kell, amely minden politikai, közéleti nézet terjesztését azonos feltételekkel támogatja.
február 10., 15:30
- Vélemény
Torban az igazság
Szidják a „kommunista” szomszédot, „Brüsszelt”, ezzel pedig még otthonosabb lesz számunkra ez a világ. Otthonosan elcseszett. Szarka Károly írása.
február 13., 09:37
- Címlapon
Hekkertámadás érte a Nemzeti Régészeti Intézet szervereit
A dolgozókat haza kellett küldeni.
1 órája
- Címlapon
Hónapok óta nem takarítják az egyik magyarországi kórházat, elképesztő állapotok alakultak ki
„Semmihez nem mertünk hozzányúlni, mert olyan kosz és mocsok volt” – számolt be egy édesanya.
2 órája
- Mindeközben
Emma Stone ellopta a show-t a vörös szőnyegen, étvágygerjesztő ruhában állt a fotósok elé
6 órája
- Vélemény
Demeter Szilárd: Miért ne tehette volna Majka, ha ez gyött ki belőle
Jegyzetek a magyar kultúra napjára 2025-ben.
január 22., 07:32
- Vélemény
Ceglédi Zoltán: Mégiscsak föl kéne oszlatni ezt a parlamentet!
Olyan meggyőzően mondta Magyar a Partizánban, hogy kampányüzemmódban vannak, hogy elhiszem, őszintén követeli.
február 12., 08:16
- Vélemény
Nyugdíjazza-e Trump a párizsi klímaegyezményt?
Mi, európaiak, mi, magyarok hiába vállalunk áldozatot, ha a többiek nem köteleződnek el jobban.
január 31., 15:50
- Vélemény
Most éppen kit kell sajnálni?
A történelem tele van olyan bűnösökkel, akik áldozatok is egyben.
január 31., 07:13
- Címlapon
Debreciner: Több vízhez jutnak Debrecenben az akkugyárak, mint a kiszáradó tavak
A kínai EVE Power akkumulátorgyár engedélyezési dokumentuma alapján egyértelmű a képlet.
38 perce
- Vélemény
Csizmadia Ervin: A „forradalmi” és az „ellenforradalmi” demokráciáról
Kevesebb forradalmi hév kellett volna. Ennyi a recept.
január 29., 10:55
- Vélemény
Ki beszélheti el a magyar holokauszt történetét?
A kormány Magyar Holokauszt Múzeum felállításából történt „kiszállása” legelkeserítőbb elemének a hangsúlyozott ürügyét látom. Kőbányai János írása.
január 27., 10:00
- Mindeközben
Szandi segített kiválasztani lánya eljegyzési gyűrűjét: „Nagyon nehéz volt titokban tartani”
7 órája
- Címlapon
Magyar Péter beleszállt Deák Dánielbe, aki visszaszólt neki
Izzik az online tér, váratlan összecsapással indul a hét.
3 órája
- Vélemény
Donald Trump végleg beírná magát a történelembe
Az amerikai elnök máris ledobta az „AI-atombombát” – Virág Zsolt írása.
január 28., 17:03
- Vélemény
Orbán Viktor uralma és a rendszere a politikai vezető karizmájának erején alapul
Nem orbáni diktatúra van, hanem tévképzetek a falak létezéséről és veszélyéről. Kóczián Péter írása.
január 28., 06:19
- Vélemény
Ujhelyi István: Szuverenista mellet nemzeti ököllel döngetni
Amikor majd „America First” szembejön a mi „Hungary First” politikánkkal, akkor derül ki, kinek mekkora szuverenitás van a gatyájában.
január 24., 10:14
- Vélemény
A konteó, ami már nem konteó
Járványok és összeesküvés-elméletek, avagy a CIA sem áll mindig erős lábakon.
január 27., 07:22
- Vélemény
Trump 2.0 – bombasztikus túlzás vagy reális esély az új amerikai „aranykorszak”?
A Trump-féle retorikai szuperlatívuszokat érdemes némi távolságtartással értelmezni. Csutak Zsolt írása.
január 23., 06:46
- Vélemény
A TikTok-tiltás és az algoritmikus soft power korszaka
Aki uralja az ország közösségi platformjait, az uralja az ország gondolkodását. Nefelejcs Gergő írása.
január 25., 12:27