Mintapolgár nem kábítózik

Ideje volt már, hogy az Alaptörvénybe írják: a kábítószer fogyasztása bűn. Ezzel a lépéssel a kormány nemcsak elköteleződik a keresztény-konzervatív értékrend mellett, hanem jövőbiztossá is teszi azt, hisz az alkotmányhoz nem lehet csak úgy hozzányúlni széles körű felhatalmazás nélkül, ráadásul aki megpróbálná, azt színvallásra kényszeríti majd, hogy a gyermekeink egészséges jövője vagy az emberek százezreit megnyomorító drogdílerek oldalára áll.

Ideje volt már, hiszen Magyarországon mérhetetlen károkat okoznak a különböző pszichoaktív vegyületek, a függők száma milliós (!) nagyságrendű, ez pedig nemcsak családok életét nyomorítja meg, de a nemzetgazdaságnak is mérhető károkat okoz.

ott ártva a saját szürkeállományának, ahol azt csak megteheti, ezzel indirektben is megkárosítva a nemzetet, amely így elmarad a várva várt összterméktől.

Természetesen a józan paraszti ész itt nemcsak ökölszabály, hanem mély bölcsesség is egyben: minden társadalmi réteg máshogy bódítja magát, máshogy károsítja meg önmagát és a közösségét, a polgári józanság pedig megköveteli, hogy a helyén kezeljük a dolgokat. Ha valaki az ünnepek alatt reggelire pálinkát iszik, azt a törvény nem szankcionálja, ellenben az alkohol hiába legális, ha az ittas vezető volán mögött közveszélyes, így már egy pohár bor után is jár az ittas vezetőnek a büntetőpont. A gyógyszerfüggőség kialakulásának megakadályozását a szakemberekre bízzuk, azokra, akik az adott gyógyszereket felírják: a bódító hatású gyógyszerek helyett marihuánát fogyasztókat viszont a törvény erejével üldözzük, mert az ittas vezetéshez hasonlóan itt is jobb már a kezdeteknél elejét venni a bajnak.

Az alkotmányba mindenesetre belekerül az is, hogy a kábítószer népszerűsítése is tilos, amit látva, gondolom, nagyot nyeltek a gyógyszeripari óriásvállalatok, akik 24/7 minden létező csatornán reklámozzák a portékájukat, melyek közül sok termék igencsak bódító hatású: de hát a kábítószer fogalma amúgy is illékony, hisz nem minden drog kábít, valami felpörget. A pszichére hat, ennyiben mindegyik pszichoaktív, de mák és mák között is van különbség, pláne, mióta beléptünk az EU-ba.

A józan paraszti ész belátása persze arra mutathat, hogy a különbségtétel a lényeg: vannak dolgok, amik károsak, meg vannak, amik nem azok. A mintapolgár életformájában önmegtartóztató és puritán, sportol és egészséges, nem mérgezi magát: ő a fokmérője mindennek, az ő jogait védi a törvény, hangsúlyosan azzal, hogy a díler is azért lesz gonosz, mert a puritán polgár gyerekei kezébe adja a mérget. Hogy a puritán polgár gyereke miért nyúlna méreghez, azt nem kell tovább mérlegelni: az ilyesfajta liberális szépelgések ájtatos kora lejárt, mostantól a rendet a törvényi elrettentés és a bulvárba csomagolt szadizmus garantálja.

Puritán polgárunk ugyanis nem iszik (csak módjával), nem dohányzik, és mi se fogunk sokáig teraszokon az orra alá pöfékelni. Drogozni pláne nem drogozik, csak ahhoz nyúl, amit az orvos felír: a tízparancsolaton túl az egészség legfőbb záloga a törvény betartása. Ha túl sokat gondolkodna rajta, még belefájdulna a feje, a sok fejfájás-csillapító viszont elcsapja a gyomrát: önmegtartóztatás az egyikből, az mértéktartás a másikból.

Tudom ugyanis, hogy van elég bajuk így is.

Keveset alszanak és korán kelnek, talpon vannak, mielőtt kukorékol a kakas. Napkeltétől napnyugtáig dolgoznak, húzzák az igát, hogy legyen kenyér az asztalon. Bár korán fekszenek, a sok gondtól nehezen alszanak: álmodni rég nem álmodtak, idejét se tudják tán, hogy mióta már. Reggel nyűgösen kelnek, és hát megesik napközben is, hogy idegesen szólnak a párjukhoz vagy a gyerekükhöz, néha egészen gorombák is. A pulzusuk az egekben, pörögnek a munkában, a sportban, az életben, de lazítani nem lehet, ez az élet rendje, és minden rendben is lenne, ha a mihasznák is tartanák a tempót, nem csak drogos mámorban fetrengenének.

A mintaember ugyanis büszke arra, hogy nemcsak sokat dolgozik, hanem arra is, hogy keveset alszik. Éjjel-nappal jár az agya, azon kattog, hogyan juthatna előre, és a nagy törtetésben hiába érzi úgy, hogy néha jó lenne kikapcsolni, még a nyaralás alatt sem tud igazán kiengedni. Aki már nem a számlákon aggódik, az talál mást, amin tud: mi van anyukával, a házzal, a szomszéddal, a politikával, a gazdasággal... a gondok csak szaporodnak, az ember ideje meg véges.

Mintaemberpolgárunk már fel sem figyel arra, hogy milyen nehezen vonszolja ki magát reggelente az ágyból. Egyszer karácsonyra kapott egy bögrét, amin az áll, hogy az első kávém előtt ne szólj hozzám, abba tölti a napi három-négy, öt-hat, hosszabb napokon annál is több feketéjét, a 1,3,7-trimetilxantint, melyből évente megeszik vagy három kilót. Ennek az elsődleges hatása, hogy felgyorsítja a szervezetben az adrenalin és a kortizol áramlását, ami azt üzeni a testnek, hogy veszélyben van. Hétköznapi nyelven ezt szoktuk úgy nevezni, hogy élénkít és segíti a fókuszálást – pont úgy, mint amikor az őseink az erdei nesz mögött veszedelmes vadállatot sejtettek.

Ezzel jól telibe is találja a saját cirkadián ritmusát, ami hajnalban amúgy is elkezdené szépen lassan felkelteni a testet és az agyat, és egyből egy jó adag stresszhormonnal borítja fel az amúgy békés átmenetet az álom és az ébrenlét között. Mintaembereink ezután tömegével ülnek be többtonnás száguldó acélszerkezetekbe, hogy egymást leverekedve siessenek megküzdeni a napi fenevaddal.

A nap folyamán viszont a szer veszít a hatásfokából, amit az ember úgy érzékel, hogy elálmosodik: ez azonban a megfeszített figyelmet kívánó munkában nem járja, így jobb utánaküldeni még párat. Jól működik ugyanis a fáradtság ellen, pontosabban blokkolja az adenozin hatását, amely azt érzékeltetné a testtel, hogy fáradunk. Nem megszünteti, csak blokkolja: a „kiment a kávé” olyan fordulat, mint a „lemegy a nap”, ugyanis ilyenkor egyszerre jön meg az összes adenozin, az esti-délutáni holtfáradtság jellegzetes tünete, amiből csak két kiút van: még több stimuláns, hogy talpon maradjunk, vagy az alvás.

Csakhogy a mintapolgár ugyebár rossz alvó. A kávé hamarabb kimegy a testből, mint hogy a koffein felszívódna: 8-12 órán keresztül is kifejti a hatását, amikor az ember már aludna, de nem tud, mert a melatonintermelést is gátolja. Enélkül pedig az ember nem kerül bele abba a mélyálomba, amely során álmodhat, azaz az agyának lenne módja kiüríteni a felhalmozódott, feleslegessé vált információt: ennek hiányában pedig a papíron 6-8 óra alvás gyakorlatilag ennek a fele vagy harmada.

A krónikus alváshiány hosszú távú hatásai között a jobbik esetek közé tartozik az agyvérzés és a szívroham, a rosszabbak közé pedig az Alzheimer és a Parkinson, de a megemelkedett stressz-szintekkel kombinálva rövid távon is különböző személyiségzavar-jellegű tünetekhez, ezeknek a súlyosbodásához vezethet. A kialvatlan ember pedig hajlamos elbóbiskolni a volán mögött, amivel a kerekesszék és a hullazsák közé lövi be magát, kedves utasait, és bárki mást, aki az útjában van.

De reggel csörög a vekker, ez pedig csak egy rossz álom volt. Az ember feje zúg, nem tud koncentrálni, már teszi is fel a feketéjét, hogy észhez térjen, amíg meg nem kapja az adagját, addig ingerlékeny és goromba: nincs idő ejtőzni az ágyban, ha szólnak az elvonási tünetek, hogy lépni kéne, mert ez marha rossz. Fejfájás, brutális aluszékonyság és fáradtság, hónapokig tartó levertség jellemzik a lejövést, exfüggők beszámolói szerint keményebb, mint az alkohol vagy a nikotin, mely szenvedés másik oldalán az ember nem ismer saját magára, szinte újjászületik, amint hagyja a testét regenerálódni, és megszünteti a függőségét egy otromba pszichoaktív anyagtól.

Lényegben a lényeg, fiam, ne drogozz, hanem igyál egy kávét, mert elkésel az iskolából.

A szerző újságíró, publicista, az ÖT munkatársa. 

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát! 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Darren McCollester / Getty Images)