Betilos

Helló-halló, buék, áldásbékesség, böff. Dicsértessék Tilcsák Bea. Tilcsák bea tilosrádiót. Tilcsák bea tilos az át. (Azt sikerült.) Tilcsák bea heinekkent. Vagy tetessenek rá horogkeresztet is. Egy ide, egy oda. Böff.

Hagyjuk is ezt, ezt a pohár húgyban kavart vitorlásversenyt. Tünet csupán, a tüneti kezelés meg majd pár százezer forint bírság lesz, meg a sodrófás nénik kulturált tiltakozása a Kultiplexben; jól nem adnak majd borravalót a rumosteáért, és többé nem hallgatják a Tilos rádióban az Évgyűrűket.

Húsvétra például állíthatnának hatalmas és szigorú tekintetű nyulakat.

Viszont a Jobbik vezérkara – Áts Feri meg a Pásztorok – a napokban leülhet értékelni a karácsonyi kampányt. Megállapíthatják, hogy a brand ismertsége dinamikusan növekedett, a vállalatnak egészében véve jót tett a botrány, különösen így, hogy akadt pontosan megnevezhető ellenségük is. Vagyis mostantól minden adandó alkalommal bazi nagy – de olcsó! – tárgyakat kell állítaniuk közterületen, aztán ha valakinek nem tetszik, akkor vonítani pengősmalacul, hogy üldözve vannak.

Húsvétra például állíthatnának hatalmas és szigorú tekintetű nyulakat. Vagy akár beterelhetnének egy birkanyájat az Oktogonra. Lenne minden birka nyakában egy tábla, hogy a húsvétból kommersz szarság lett, nem így kell azt, hanem ők megmondják, hogy. (Egyébként igazuk is volna, leszámítva, hogy hálistennek itt már senki nem mondhatja meg, hogy ki-ki hogyan ünnepeljen bizonyos gyanús eredetű, pogányból újracsomagolt ünnepeket.) Anyák napjára tízméteres fakanalakat, október 6-án akasztófát. Az a keresztekből meg is oldható, majdnem ugyanaz, ugyebár. (Vajon ha Jézust lelövik, puska lenne a templomok tetején? És ha vízbe fojtják? Akvárium?)

Akkor az SZDSZ meg a többi hobbirémüldöző tette a dolgát, most pedig a Jobbik.

Ebben az ügyben az egyetlen figyelemreméltó momentum az, ahogy a Fidesz lohol a Jobbik után. A szemfüles kis veréb kiszúrja a friss tehénlepényt, és egy nap se telik bele, már megjelenik az öreg dögkeselyű, hogy ő is kér belőle, sőt nekiáll túllicitálni – még lágyabb, még coccolinóbb –: tilcsákbe. Tiltsák be az egész rádiót azonnaljában, kobozzák el, és csak év végén adják vissza, állítsanak fel zavaróállomásokat. Persze ők maguk sem gondolják ezt komolyan, nem kell megijedni, nem bolondult meg a következő kormánypárt – csak úgy találja, a piaci verseny arra kényszeríti, hogy ráígérjen az ifjú gárdára. Amely neki, még ha elsőre úgy is tűnik, nem szövetségese, hanem riválisa. A Fidesz a saját jobbszárnyát védi, mert még mindig úgy ítéli meg, nagyobb szüksége van a négy-öt százalék radikálisra, akiket utcára lehet vinni és kétmilliónak hazudni alkalomadtán, mint az orbáncsömörből kifolyólag valaha az MSZP-re szavazott, ma csöndben büdöskomcsizó elektronfelhőre. Vagy úgy véli, a MIÉP romjai közt kincset ásó, az utolsó szabad víziót, a keresztényfundamentalista Magyarországot proponáló Jobbik retorikája és a fent körülírt, ideológiamentes, zsebére hallgató választó összeegyeztethető. Hogy meg lehet ülni egy fenékkel a lovat és a csodaszarvast.

Lesznek még ebből csuda mutatványok.

Ahhoz viszont joga van mindenkinek, hogy zavarja a kereszt a téren.

Egyébként. A Tilosban elhangzott keresztényirtósdi pont olyan veszedelmes, mint Hegedűs Lóránt öblös zsidózása a valahányadik kerületi fanzinjában. Akkor az SZDSZ meg a többi hobbirémüldöző tette a dolgát, most pedig a Jobbik. A marginális (eufém: alternatív) média pont arról ismerszik meg, hogy időnként próbára teszi az igazhitűeket. Provokál, hogy észrevegyék – ahogy a Jobbik. Persze az azért hozzátartozik a képhez, hogy a borbarát tilosrádióst az eset után barátai elhagyták, macskái nem fogadják el tőle a whiskast, és egyedül fog elhunyni egy kukában, míg Hegedűs tiszteletest pajzsra emelte a neves zsidó fiatalemberért nyilván rajongó húsvéti birkanyáj.

És igen, ha nem volna világos: nem mondjuk rádióban, hogy kiirtanánk bárkit. Sőt, adáson kívül sem, bár azt nem a törvény, csak a jóérzés szabályozza.

Ahhoz viszont joga van mindenkinek, hogy zavarja a kereszt a téren. Ahogy joga van a marketingre vágyó Jobbiknak ahhoz, hogy felállítsa. Még ahhoz is jogunk van, hogy szívesen lássuk tűzifaként; ha ennyire elájulunk a szimbólumoktól, gyermekeink a Suzuki-emblémát fogják csókolgatni az iskolában. Harcos ateistának lenni pont olyan tiszteletreméltó valláskárosultság, mint a harcos keresztényé. Ezt a rendszert választottuk. Ennek a rendszernek örültünk olyan nagyon, amikor Grósz elvtárs és társai végre elengedték a kormányt. Hát tessék neki örülni tovább.