Ha én Demcsák Zsuzsa tanácsadója lennék

Az életben nem fizettem még úgynevezett netes tartalomért, mert ami nincs meg a Torrenten, az nem érdemli meg, hogy pénzért letöltsék. De most nem álltam meg, hogy ki ne csengessek emelt díjas sms formájában nettó 240 forintot azért a Political Capital által jegyzett tanulmányért, amely már tavaly augusztusban bátran az emelt díjas célközönség szemébe vágta, hogy a blogolás kétélű fegyver.

Bár a Hírszerzőn megjelent tanulmány címe pontosan az, hogy "Gyurcsány-blog: a kétélű fegyver", gyanítottam, hogy többről lesz itt szó, mint Gyurcsányról, és hogy általános érvényű tanulságokat is bőven le lehet majd vonni belőle, mindannyiunk okulására. Két Népszava árát feltétlenül megéri.

Mit ad Isten, így történt. Anélkül, hogy elárulnám az összes levonható általános érvényű tanulságot (akit érdekel, 240 nettó), íme a tanulmány tételmondata: "A blog tehát kétélű fegyver: alkalmazásakor mérlegelni kell: nem biztosít-e nagyobb támadási felületet, mint amennyi hasznot hoz a kommunikációs mozgástér bővítésével."

Ki gondolta volna? Hát például szegény Demcsák Zsuzsa biztos nem. Mint ismeretes, Demcsák alig egy hete valószínűleg azért volt kénytelen lemondani a kormányszóvivőségről, mert hülyeségeket írt a blogján. Vagy őszinte volt, ami ebben az esetben még rosszabb. De ha szegény Demcsák még időben hozzájut ehhez a tanulmányhoz, kétszer is meggondolja, hogy bővítse-e önnön kommunikációs mozgásterét, vagy bícseljen tovább a homokos parton különböző színű és szabású horgolt bikinikben, egyszerre hozva ezzel elérhető közelségbe a thatcherizmus rémét és ejtve lassan gyógyuló sebet az amúgy is vérző nemzettesten. Meglepő ugyan, hogy új világhálós kifejezési forma kell ahhoz, hogy valaki felismerje: nem beszélhet összevissza hülyeségeket, dehát Demcsák lemondott, mielőtt kinevezték volna, nyilvánosan bocsánatot is kért, kalap, kabát, sőt inkább horgolt bikini, irány a bícs.

Kevesen sejtik azonban, hogy a Demcsák-ügy csak csepp a tengerben. Mélyen a vízfelszín alatt, ott, ahol már az örök csönd és sötétség uralkodik - hinnők! -, elszánt politikusok hadai róják rendíthetetlenül soraikat különböző blogokra, kommunikációs mozgásterüket bővítendő. Ahhoz, hogy ezt a rettenetet felfoghassa, mindenki tegye a szívére a kezét, és közben képzelje el, hogy most vasárnap lesznek a választások. Szavazna ön olyan politikusra, akinek kedvenc együttese az Illés, és aki egy t-vel írja azt, hogy "alkotot", ahogy az Dr. Becsey Zsolt Európai Parlamenti Képviselő Munkanaplójából (értsd: blogjából) kiviláglik? Talán ha Flipper Öcsi félmeztelen portréjával tapétázta volna ki a budi ajtaját. Belülről. Akkor talán. Vagy szavazna olyan politikusra, akinek legnagyobb gondja, hogy a helybéli kutyák lehugyozzák a háza kerítését, és hogy bőgetik a fiatalok a motort a lakótelepen, mint a salgótarjáni, SZDSZ-es Ercsényi Ferinek? Esetleg szavazna inkább olyan karrierbloggerre, akinek összesen négy árva posztot sikerült összehoznia, azt is tavaly, közvetlenül a választások előtt, mint a fideszes Pelczné Gáll Ildikónak? Vagy olyanra, aki diktafonra mondja Amőba nevű blogját, mint az az ember, aki végül megnyerte ugyanezeket a választásokat?

Ezen az alapon szegény Demcsák Zsuzsának rég miniszterelnöknek kellene lennie, minimum.

De ha ő lenne a miniszterelnök, akkor minimum én lennék a tanácsadója, és akkor természetesen azon nyomban megtiltanám neki, hogy gondolatait, érzéseit, tapasztalatait, vagy akár csak a napi eseményeket blogposzt formájában öntse ki a szívéből. Nem éri meg, Zsuzsa. Nézze csak meg, hová jutottak a többiek.

Szerencsére nem vagyok tanácsadó. Választó viszont vagyok. És választói szempontból ennek a blogdolognak egyetlen komoly tanulsága van: ha minden politikus, sőt köztisztviselő legalább olyan becsületesen, őszintén blogolna, ahogy Demcsák tette, napokon belül megtisztulna a közélet. A C típusú átvilágítás a blogoláshoz képest bölcsődei játékröntgen. Tessenek minél többet, minél bővebben, minél behatóbban, apró részletekbe menően blogolni! Egy egész nemzet lesz hálás érte.