Elbánni Ferenccel

Egy ciklussal ezelőtt két igazi főpróbája volt az akkor soron következő – 2006-os – országgyűlési választásoknak. Feltehetően annyi lesz most is. 2002–2006 között az európai parlamenti méredzkedésen betegre pofozta a koalíciót a Fidesz, a határon túli magyaros és a kórházprivatizációs referendumot viszont elveszítette hülyén. Hiába szavaztak mindkét kérdésben többen Viktor – a spirituális vezető – szájíze szerint, az igenek mennyisége kevésnek bizonyult alkotmányosan.

Ehhez képest különösen érdekes, hogy a Fidesz ismét népszavazással iparkodik megingatni a balkormány pozícióit. Igaz, tanulhattak a 2004. decemberi kudarcból, hiszen aktuális felvetéseik részint könnyebben értelmezhetőek, részint egészen direktül lőnek az állampolgári zsebekre. Ki az a bárgyú, aki a kérdésre, akar-e tan- vagy vizitdíjat fizetni, azt mondja, naná? Vannak ilyenek is, nyilván, de népszavazáson ugyanannyit ér annak az iksze, aki érti – vagy érteni szeretné – a reformokat, azéval, aki bugyellárisában cincog a fillér.

Ha már népszavazás, fordítunk felet a dolgon, és látjuk, a Fidesz pontosan azt fogja művelni ezúttal, amit Ferenc – a vezér-miniszterelnök – és csapata három évvel ezelőtt. Akkor a koalíciósok ijesztgették a népet azzal, hogy jönnek a nyomorult határon túliak, és felveszik előle a nyugdíjt, eleszik előle a kenyeret, most az ellenzék készül minden korábbinál álnokabban hízlalni a polgárokban a primitív garasost.

Azok után, hogy az Országos Választási Bizottság – miután az Alkotmánybíróság sarokba szorította – kénytelen volt átengedni mind a hat kérdést, kétségtelen, csakhamar kezdődhet a kampány. Az értelemszerűen kizárható, hogy a Fidesz aktivistái képtelenek legyenek összeguberálni a szükséges számú aláírást.

A fentiek alapján nem kell rengeteget törnünk a fejünket, hogy milyen lesz a Fidesz taktikája. Hangos, álszent, idegesítő. Ennél izgalmasabb, hogy mire készül a bal. Mondjuk, túl azon, hogy esetleg beszáll dettó a heccelődésbe. Végső soron miért ne lehetne olyanokat állítani, hogy ámberek, ha kiiktatjátok a tandíjat, megemeljük a személyi jövedelemadótokat? Demagógiát egyiknek sem kell kölcsönkérnie a másiktól.

Mindazonáltal kijöhetnek az egészből jóval jobban is. A Fidesz minimum egy szempontból okvetlen az MSZP és az SZDSZ majmára hajtja a vizet. Miszerint a koalíció éppen a népszavazásnak köszönhetően mutatkozhat az eddigieknél is markánsabban hithű reformerként, amelynek – lám – a múlt sötét erőivel kell küszködnie. A spirituális vezető és pártja hiába vár minden egyes kérdésére igent, azok az igenek valójában nemek. A bánat gondolja, hogy mindaz, amit a vezér-miniszterelnök és segédszárnyasai kigondoltak, perfekt és előremutató – hogy szimpatikusan és meggyőzően teszik azt, amit, pláne sem –, de legalább ötletelnek, kísérleteznek, akarnak.

Ez az eszmei mondanivalója a koalíciós szerződés vadonatfriss harmadik mellékletének is – amely aláírásának körülményei egyben arra utalnak, hogy hamarosan ismét lendületet vehet a reformkommunikáció. Mi (szocik, szadeszesek) vagyunk a jövő, ők (fideszesek, kádéenpések) a múlt, altatnak, lehúznak, befednek, piha.

Több mint valószínű, hogy a hat kérdéssel szemben minden kevés lesz. A nép tojik a jövőre, a ma kell neki. Hogy igenekből több lesz, nem kérdés, az eredmény tényleg azon múlik, elegendő embert bírnak-e elcipelni a jobbaktivisták az urnákhoz.

Belebukhat-e a hajcihőbe Ferenc? Egyre többen vélik, 2010-nek már nem a vezér-miniszterelnökkel az élen fut neki a balkoalíció. Ferenc végigcsinálja a megszorításokat szigorún, aztán veszi a sapkáját mint tragikus hős. Szerintem korai ezen elmélkedni. Három év alatt annyi minden történhet, hogy belegondolni is tereh. Az fix, hogy ha marad – ha olyanok lesznek a számok, hogy maradhat –, a ciklus utolsó esztendejében Ferenc látványosan beletörődik, hogy nem helyes akaratuk ellenére boldoggá tenni az embereket. És csökkent csipetnyi adót. Addigra tán lesz is miből.

Azt meg a legegyszerűbb elméjű politológus is tudja, semmit sem számít, ciklus közben mi van. Az utolsó néhány hónap, különösen az utolsó egy-két hét dönt el mindent. Szóval, én mondom nektek: Ferenccel nem lehet csak úgy elbánni.