Vámpírűzés személyi igazolvánnyal

Tiszta sor. Mit tehet az ember, ha a városban autózva arra lesz figyelmes, a biciklisfutár, aki előtt csikorgó fékekkel megállt az út közepén, vérben forgó szemekkel megindul felé? Először nyilván Ön is a személyi igazolványát rántaná elő, hogy arca elé tartva, mint egy kereszttel a vámpírt, elijessze a vad kerékpárost. Majd miután rádöbben, hogy a legenda hamis, és a biciklista egyáltalán nem fél a személyi okmányoktól, az autó kötelező felszerelése, a játék pisztoly után nyúlna.

A futár persze erre már betojik, a környező boltokból kitódulók rángatják el, miközben könyörögnek, hogy ne lőjön. Ön ezek után végre visszaülhet gépkocsijába, és azzal a megnyugtató érzéssel folytathatja útját, hogy a világban alapvetően mégis csak rend uralkodik.

Ilyen az Univerzum rendje Vadász János egykori MSZP-képviselő fejében. Ez onnan tudható, hogy a fent vázolt eset után (amelyben az exképviselő az autós volt, nem a biciklisfutár) Vadász feljelentette a kerékpárost rongálásért és garázdaságért.

Rongálni és garázdálkodni elítélendő dolog, de az expolitikus sztoriját átfutva nehéz nem észrevenni, hogy a Kodály köröndnél álpisztollyal önvédő Vadász János története inkább a klasszikus viccre emlékeztet: ahol a verekedés úgy kezdődött, hogy az ellenfél visszaütött. Azzal a különbséggel, hogy itt senki nem ütött vissza.

Mert például hogyan indulhatott el fenyegetőleg az amúgy kerékpáron közlekedő futár az autózó Vadász felé? Nehézfegyverzettel ellátott biciklijével leszorította az útról a védtelen gépkocsit? Vagy fordítva történt az eset, és Vadász János úgy került Peugeot-jával a bicikli elé, keresztben a sávban, hogy zsigeri igazságérzettől vezettetve elállta az útját? Vadász expolitikus vélhetően ugyanis közúti szabálytalanságot észlelt, és azon az alapon, hogy aki egyszer képviselő volt, az mindörökre a Rend őre marad, előbb dudálással, később leszorítással igyekezett a KRESZ betartására rábírni a véleménye szerint szabálytalankodó kerékpárost.

Vadász János szerint mindenesetre szó sincs ilyesmiről, és valójában a biciklista támadt rá. Mert nem tetszett neki az autója színe? Mert a futár megátalkodott jobboldali, aki felismerte benne az egykori szocialistát? Vagy hogy életszerűbbet mondjunk, Vadász figyelmetlenül vezetett? Ezt a pontot egyelőre homály fedi, az viszont biztosan tudható, ha egy futár a bénázó, oldaltávolságot be nem tartó, veszélyesen kanyarodó autósok inzultálásával foglalkozna, nem maradna ideje a csomagszállításra.

Csak hogy az izgalmasabb részekhez érjünk, tekintsünk el a konfliktus zavaros kezdetétől. Folytassuk onnan, ahol Vadász befékezett a futár előtt, nyilván azért, hogy együtt lapozzák fel a KRESZ idevágó fejezetét, amit a rövidlátó futár aztán agresszióként értelmezett, és kiabálni, fenyegetőzni kezdett. Sőt később azt állította, az autós egy képviselői igazolványt rántott elő, fellépése nyomatékosítására.

Elgondolkodtató, hogy Vadász hiszi, vagy legalábbis velünk megetethetőnek tartja, hogy ezt az igazolványozást a futár találta ki. Persze, pechére nyilván egy politikailag túlképzett futárral hozta össze a sors, aki a néhány évvel ezelőtti tévéhíradókból felismerte őt, gyorsan kombinált, és képviselői igazolványként emlegetette a közönséges személyi okmányt.

Vadász nem bűnös fegyverlóbálás vétségében sem: világképében ugyanis helye van az autóban hordott pisztolynak, ami az első megszólalásaiban még töltetlen fegyver volt, és csak később szerényedett gázpisztollyá, majd veszélyesnek tűnő, de ártalmatlan játék fegyverré.

Vadász megnyugtatásul egyébként azt is elárulta, hogy van fegyvertartási engedélye, mivel néhány éve valakik fel akarták gyújtani a házát. Ami - hangsúlyozzuk - szintén nem azt jelenti, hogy az öntudatos politikus a kertje körül ólálkodó, gyanús alakokat kész akár agyon is lőni. Nem, hiszen ebben az esetben is csak a töltetlen/gáz/játék pisztolyát húzná elő. Vagy a személyijét.

A fenti történet szólhatna a vadkeleti közlekedési állapotokról, és akkor megemlékeznék a pár napja elütött kerékpáros barátomról, aki a földközeli nézőpontjából azt figyelhette, ahogy a kipattanó vezető az autóján esett karcolásokat vizsgálgatja.

Az eset nem is politikusok feudális viszonyokat idéző reflexeiről szól, ahol Vadász seriff mellett ott áll a panteonban a rendőröket képviselői hatalmával, majd öklével fenyegető, fürdőgatyás , vagy a számla nélkül fizető miniszter.

Sokkal hátrább kell mennünk az időben a lényegért. Hogy itt, a bepállott Kárpát medencében a legfőbb törvény még mindig az, hogy az erősebbnek van több joga. A 2000 kilós autónak több joga van közlekedni és a közlekedési vétségekről statáriálisan dönteni, mint a 10 kilós biciklinek. Ha a súly nem számít, akkor a magas hivatali státusznak kellene lenyomnia az egyszerű állampolgárt. És ha ez sem megy, előkerülhet a pisztoly.

Jó, jó, tudjuk, csak játék pisztoly. De tényleg, Önnek eszébe jutott valaha, hogy a kötelező izzókészlet mellett játék fegyverrel szerelje fel gépjárművét?