Anyád napja

Jó reggelt, szegény, szerencsétlen magyarok.

Megint szegényebbek lettünk egy sortűzzel. Le kellene már számolni azzal a hülyeséggel, hogy demokráciákban a rendőrnek muszáj tehetetlennek lenni. Arra tartjuk ugyanis többek között, hogy megfegyelmezze azt a fix csőcseléket, amely időnként hídblokáddal és utcai garázdálkodással éli ki aktivista ostobaságát. Nem málészájjal bámulni, ahogy néhány száz feltüzelt félállatka trombózist okoz a közlekedésben, vagy éppen lokálisan megszünteti a demokráciát. Tessék ilyenkor lövetni, ahogy normális országokban szokás.

a standard eljárás az, hogy feláll szépen a rohamrendőrség falanxba, és kioszt száz-kétszáz gumilövedéket

És itt már rég nem a kenderről van szó, tessenek megnyugodni. Hogy legális lesz-e a marihuána Magyarországon, az mellékes ahhoz képest, hogy lehetséges lesz-e a véleménynyilvánítás, hogy a gyülekezési jog gyakorlásához továbbra is elég lesz-e a rendőrség beleegyezése, vagy külön be kell majd jelentkezni a Primitív Magyarok Egyesületénél, mert különben szétverik a demonstrációt, elvágják a kábeleket és sörösüveggel bombázzák a tömeget. Hadd jegyezzem meg, hogy ez a pár száz sötét alak a karhatalmista szerepét találta meg magának, az Ifjú Gárda alakult bennük újjá: ők felelősek a felforgató rendezvények felforgatásáért. Biztosan büszkék a hagyományaikra.

Össze is foglalható a szomorú közállapot a marihuána törvényesítéséért összegyűltek közé hajított sörösüvegben. Meg azokban az ellen-baromarcokban, akiken messziről látszik, hogy simán ölnének egy marmonkanna metilalkoholért, akár gyereket is, ugyebár. A voltaire-i aranyköpés, miszerint ha nem is értek egyet veled, de mindent megteszek, hogy elmondhasd a véleményedet, ugyanolyan aktuális itt a sajtónyelv édes melegében, és ugyanolyan ismeretlen a borgőzös huligánok között, mint születésekor.

Na, szóval ezekben az esetekben a standard eljárás az, hogy feláll szépen a rohamrendőrség falanxba, és kioszt száz-kétszáz gumilövedéket. Az egy jókora darab műanyag, tulajdonképpen egy repülő ököl; ha nem talál el jobbról, akkor balról ér - és akit eltalál, az legközelebb megkeresi a tiltakozás törvényes módját. Vagy ha reménytelenül hülye, akkor legalább fekszik egy darabig, és infúzión kapja a betevő kevertet. Ha már drogról esik szó és pofon.

nem lehet elégszer hangoztatni: be kell vezetni az értelmi-tájékozottsági cenzust

Rövid távon, tünetice már meg is oldottuk a primitívkérdést. De ne legyünk felületesek: ezek a nyomorultak azért férgelődtek ki a Vörösmarty térre, mert bizonyos politikusok úgy érezték, az ilyenek beterelése a saját akolba olyan eredmény, hogy azért megéri seggnek sminkelni magukat. A Lelkiismeret 88 nevű, konkrétan hitlerista múltú arcokból álló csapat már rég nem létezne, ha nem lennének szemforgató pártfogóik a hivatalos politikában. Ha nem óbégat Hende Csaba körpásztor meg az MDF - nevezzük nevén különösen Pettkó Andrást -, és nem gyűjt maga köré még néhány idült polgárikörös háziasszonyt - régen az ilyenek horgolással foglaláták el magukat, hej -, akkor ez a csürhe is inkább otthon issza le magát az Armageddon vagy a Titanic előtt, el se jutott volna hozzájuk, hogy mi lesz vasárnap délután. Az MDF és Hende azonban úgy ítélte meg, megéri ráhajtani a debilekre, főképp pedig a MIÉP romjai közt kísértő élőhalottakra. És azért juthattak erre a következtetésre - ahogy már e e-hasábokon elsajnálkoztam magam -, mert a transzparensszaggató félork ugyanannyit ér a demokrácia mérlegén, mint az elérhető tényeket mérlegelő, aztán ilyen vagy olyan következtetésre jutó homo sapiens. Azt senki sem állítja, hogy minden normális ember a spanglifelszabadítás híve - én sem vagyok igazán az, például azért, mert hosszú távon elbutulást okoz, meg azért is, mert elveszne a varázsa -; de azt tudományos bizonyossággal állíthatjuk, hogy csak a nem normálisak fejelzik ki ellenvéleményüket ballisztikus söröspalackkal.

Hosszú távon tehát az a teendő, hogy ezt az igazságtalanságot ki kell küszöbölni, megakadályozva egyben azt is, hogy jobb sorsra érdemes honatyák a nyilvánvalóan tudatos hazugság eszközéhez kényszerüljenek folyamodni. Mi sem egyszerűbb ennél: meg kell vonni a választójogot az ország legbutább öt vagy tíz százalékától. Nem lehet elégszer elmondani: a demokrácia, a teljes, válogatás nélküli választójog túlhaladott berendezkedés. Képesítés és képesség nélkül babakocsit sem lehet tologatni - na jó, azt éppen lehet, szintén sajnos -, nemhogy megmondani a frankót országlás ügyében. Motorhoz, autóhoz, kerti traktorhoz, katedrához és esztergagéphez tanulni kell - csak éppen a választáshoz nem kell. Mintha a politika nem volna veszélyes üzem.

Kerül amibe kerül, nem lehet elégszer hangoztatni: be kell vezetni az értelmi-tájékozottsági cenzust. Teszteljük a tisztelt polgárt, mielőtt kezébe adjuk a döntést; ugyan mondja már el, mint micsoda próbál ő most beleszólni Magyarország ügyeibe. Csak néhány egyszerű kérdés államformáról, történelemről, földrajzról - aztán elégséges fölött mehet szavazni, a legjobbak még szorzót is kaphatnak. Mert hadd érjen már többet annak a szavazata, aki nem az ingyenkonzervért és az ingyendemagógiáért jött voksolni. S ha majd az elmoszatosodott agyú alkoholbetegekkel nem kell számolnia egyik pártnak sem, ha nem lehet belőlük spontán rohamosztagot szervezni, ha az ő szimpátiájukért nem jár pont a játékban, és ha nem érezhetik úgy, hogy kíváncsi rájuk az ország - na akkor lehet elkezdeni a társadalmi párbeszédet.