Béka, a magyarok totemállata

Végre, múlt szerda óta nem kell szégyenkeznünk Európa előtt. Elfoglaltuk a helyünket a brüsszeli Minimundusban, ez az a fajta látványosság, ahol egy fotóstáskával simán felboríthatjuk az Eiffel-tornyot. 

Négy éve üresen álló helyre laktuk be magunkat. A Széchenyi fürdő kicsinyített mása került oda. Szó volt a Lánchídról és a Parlamentről is, de ezek állítólag drágábbak lett volna, a makettépítésből ránk eső 120 ezer eurót így is négy minisztériumnak kellett összedobnia. (A teljes költség 200 ezer euró, ami nem rossz négyzetméterár egy 48 négyzetméteres építkezésért. Ebből 80-at állt a brüsszeli városháza. A költségmegosztó szerződés szerint eredetileg a mi Fővárosi Önkormányzatunk is a finanszírozók között volt, de a mostani avatáson ezt valahogyan már nem említették.)

A Szecska mellett szólt, hogy ideológiát is lehet hozzágyártani, mi a gyógyfürdők paradicsoma vagyunk, bár éppen az első nemzeti fejlesztési tervből kimaradtak a fürdők. Az épületnek a valósághoz viszonyított aránya 1 a 25-höz, ami újabb érv a Parlament ellen, hiszen a 386 képviselőből még mindig maradna 15,44. Azért ez mégsem egy büntetőtábor, hanem szórakoztatóközpont-féleség.

Mégis elkapkodottnak tűnik a választás. Lehet, hogy a Fővárosi Önkormányzat is azért szállt ki, mert nem a 4-es metróval fényezzük magunkat. Pedig azzal nem lett volna sok munka, lekicsinyítve a megállók között már nem is lett volna távolság, maradt volna egy nagy összefüggő állomás. Ráadásul meg lehetett volna kérni a vendégeket, hogy ugyan ássák már ki a metróalagutat, mondjuk, a bankkártyájukkal, aztán biciklizzenek haza.

Ez a brüsszeli 48 négyzetméter ideális helyszínnek tűnik a hányatott sorsú Turul-szobornak, még egy kis íjászbolt is odaférne, Wass Albert-köteteken lehetne gyakorolni, hogy mit visz át egy fegyver.

Küldhetnék egy szennyvíztisztítót is, de az sajnos az osztrák határ túloldalán van. Esetleg a kormányzati negyed makettjét hasznosíthattuk volna.

Talán még jobb lett volna a köröshegyi völgyhíd, amit néhány Puch László formájú pilon tart. (Bár a Mini Európa enyhén dombos terepen van, ez lehet, hogy kivitelezhetetlenné tette volna a pontos másolat elkészítését.) Hiszen a közélet tisztaságáért aggódók szíve mind összeszorulhatott, amikor kiderült, hogy Puch tíz év után távozik az MSZP pénztárnoki posztjáról. Ő, akit Gyurcsány Ferenc sem tudott többszöri próbálkozásra leváltani, legutóbb például egy kongresszus előtt arról beszélt, hogy a páncélszekrényében nem pénz van, hanem iratok, az ember, akit 99 százalékkal választottak meg pénztárnoknak, és akit a legenda szerint Kóka János kidobott az irodájából, amikor autópályaügyben járt arrafelé. Ehhez képest hol van már Kóka János? Puch pedig azért mégiscsak infrastrukturális államtitkár lett. Csak remélni lehet, hogy kormánytagként nem hagyja félbe a pártfinanszírozás átláthatóvá tétele érdekében indított parlamenti harcát, ami "a gyakorlatban felmerült anomáliákra kíván megoldási javaslatokat nyújtani". Még itt maradnának az anomáliák.

De azon a 48 négyzetméteren lehetne simán egy panellakás is. Vagy egy szomorú volt utazó nagykövet szobra is, akinek az arcán egy pici fájdalom mutatná, hogy száz százalékig már nem bízik meg egykori beosztottjában. Lehangoló, hogy ebben az országban senki sem kap kétszer komoly bizonyítási lehetőséget, a Bajából sem lett újra környezetvédelmi miniszter, pedig akár őt is szoborba lehetett volna önteni, egy vodkásüveggel a kezében. Kiváló ember lett egyébként az új környezetvédelmi miniszter, Szabó Imre, fociedző végzettségű, az úttörőéknél négy évig hozzá tartozott a környzetevédelem, a mostani ciklusban a szűzbeszédét mondja majd el, amikor elismétli az eskü szövegét. 2002 szeptemberében szólalt meg utoljára, akkor arról beszélt, hogy: "A kormány haladéktalanul meg fogja adni a szükséges állami támogatást a MÁV, a Volánbusz és a BKV egységes tarifarendszere és az egyesített bérletek bevezetéséhez, lehetőséget teremt a menetrendek, a tömegközlekedési hálózatok és fejlesztések összehangolásához. A Fidesz-kormány ettől való elzárkózása Budapestet büntette, miközben Pest megyének ártott." Meglehet, már csak addig tart a némasági fogadalom, amíg a kormány mindezt haladéktalan meg nem teszi.  

De lehetne egy hatalmas bronzszobor is, béka formájú. Nem azért, mert az állat alját fényesre polírozzuk a hajunkkal. Hanem a béka lassan a magyarok totemállatává válik. Korábban is lehetett sejteni, hogy titkos üzeneteket vált egymással a magyar politikai elit két meghatározó tagja. Kókának az egészségügyi reformról az jutott az eszébe, hogy a békákat nem szokták megkérdezni a mocsár lecsapolásáról, Gyurcsány meg egy őszinte pillantában azt írta a blogjában, hogy "nem politikai fegyverként ajánlom riválisaimnak, de nyugodtan bevallhatom, hogy engem békával a világból is ki lehetne üldözni". Amikor pedig a riválisok megkérdezték az ostoba békákat a mocsárról, új világ jött. 

A két luxusautó között megszavazott koalíciós szakításon Kóka már arról beszélt, hogy az SZDSZ olyan, mint egy lábosba tett béka, amit majdnem megfőztek egy MSZP-s fazékban.

Gyurcsány pedig a blogjában vallott ismét: "Tavasz van, ilyenkor megjelennek a kertben a békák. Bálint szokott segíteni, hogy - ha nem muszáj -, ne riassza az egész családot a szaporodó békahad. Ezeknek a heteknek ez ad különleges izgalmat."

Tévedünk hát, ha azt gondoltuk, hogy a koalíciós szakítás valami olyasmi, ami feszültséget okoz. Nyugodt ember a mi miniszterelnökünk. Akkor sem esett pánikba, amikor a majálison hirtelen öt testőr zuhant az első sorban egy fegyvernek látszó izével hadonászó férfira - aki a kormányszóvivő szerint a tettét azzal is súlyosbította, hogy azt mondta: bumm-bumm - a színpadon a kormányfő mellett álló Burány Sándor majdnem elaludt az akció közben, Gyurcsány pedig arról kezdett beszélni, hogy az a dolguk: ne ijedjenek meg, és ne dőljenek be provokátoroknak. Ő példát mutatott, és a megszokott nyugodtsággal folytatta a beszédet.

Hanem Tóth Károly később odanyilatkozott, hogy morális értelemben azért elsült a Gyurcsány Ferencre fogott játék pisztoly. Azt képzeljük el, ha legközelebb valaki durván rátámad egy játék békával a miniszterelnökre. Amilyen veszélyesen él.