Le a piaccal!

A gaz, kapitalista Ringier bezárta a Magyar Hírlapot.

Szomorú dolog. Kékszalagok tűzetnek a hajtókákra, szolidárisak vagyunk. Mert kollégáink, barátaink kerülnek utcára vagy legalábbis bizonytalan helyzetbe. Ezért vagyunk szolidárisak. És nem azért, mert azt gondoljuk, hogy veszélyben volna a sajtószabadság, vagy hogy egy független szellemi műhely fenntartása kötelessége volna egy kiadóvállalatnak sokmilliárd forintos veszteség árán is.

A Magyar Hírlapot megölte az a folyamat, ami hosszú évek óta világosan látható: csökkenő példányszámok, öregedő olvasótáborok, stagnáló hirdetési bevételek, növekvő költségek az országos politikai napilapok piacán.

A hagyományos politikai újságírás válságáról évek óta cikkeznek magukat többnyire liberálisnak valló médiaértelmiségiek, és többnyire nagyon egyszerű, a szélsőjobbos világmagyarázatokat megközelítő dekadenciaelméletekig jutnak, meg a bulvársajtó gyalázásáig: a világ szemét, a fiatalok nem olvasnak, csak sekélyes hülyeségeket, meg pinát, és még az iskolákban sem oktatják, hogyan olvasson a jövő generációja újságcikkeket. Satöbbi, satöbbi. És árkokkal szabdalt világunkban a függetlenség nem kifizetődő. Csak a Fókusz, az Aktív, meg a Blikk és klónjai.

A halott Hírlap főszerkesztőjét persze joggal dühítheti, hogy a megmaradt politikai napilapok többsége sem a piacról él, legalábbis kétes eredetű pénzekből finanszírozzák veszteségeiket. De a külső körülmények végzetes és gyanús alakulását - a gonosz tőkéseket, a butuló magyarokat és a sunyi konkurenst - okolni mindenért - magyar pártvezérekhez méltó stratégia. (Esetleg egy jó kis kétmilliós tüntetés a Kossuth téren? Olvasói körök alakítása?)

A magát liberálisként meghatározó újságot éppen a liberális elvek szerint működő piac tette tönkre. A sajtószabadság ügye meg sehogyan sem jön ide.

Hagyjuk már meg a politikusoknak a világnézeti transformer nevű játékot, amelyben mindenki úgy cserélgetheti az elveit, ahogyan épp az anyagi érdekei kívánják.