Hella
16 °C
28 °C

Vissza a kályhához

2008.03.03. 06:06

Puccs van Magyarországon. Csendes puccs ez: se tankoszlopok, se tábornokok; nincs rettegés és lisztfelhalmozás, a tőzsdeindex zavartalanul csurog lefelé a szokásos medrében. Nem kapcsol ide a CNN, ez mínuszos puccs. Ez az államcsíny abban áll, hogy az oroszok behúznak ide egy gázvezetéket, és erről nem állapodott meg a... a Magyar Nép, közfelkiáltással, lóhátról. De még a parlament se szavazta meg egyhangúlag, ami mindjárt felveti a kérdést, hogy épülne-e itt bármi bármikor, ha ez szükséges volna.

Oroszország Anyácska nem egy szegény hóvirágos nénike naivitásával kereskedik a világban.

A lakosság végül megismerhette a szerződést, jelenleg a Déli Áramlat kinyomtatott dokumentumaival kezükben mászkálnak az emberek az utcán, Mónikánál pedig felháborodott választók lobogtatják a Bernoulli-törvényt, hogy teljesen elszámolták ezt a vezetéket a ruszkik.

Helyettes államtitkári szinten beszólt az Egyesült Államok is, hogy azért ők a Nabuccónak is örülnének, mellesleg. Az EU nem szólt be, naná, mert például Németország és Olaszország sem irtózik az orosz gáztól. Kérdés, kellene-e nekik irtózni tőle.

Oroszország Anyácskáról helyesen érezte meg Orbán Viktor, hogy nem egy szegény hóvirágos nénike naivitásával kereskedik a világban, hanem nagyhatalomként. Nem habozik a gázárban érvényesíteni rosszallását, ha valamely tőle függő állam szembemegy az érdekeivel. Alkalmazkodott a demokráciákhoz, és kihasználja gyengéiket: ha nincs fűtés, vagy felszökik az ára, az kormányt buktathat.

Katonai erejét nem fitogtatja felénk; fel sem merül, hogy Oroszország tankokkal indulna Nyugatnak. Ám jó tudni, hogy míg a jelcini időkben kiitták a szeszt a rakétákból, mára újra feltöltötték őket.

Tehát az nem kényelmes valóban, ha az oroszok jóindulatától függ élet vagy fagyhalál. Ezért remek ötlet a Nabucco, mert akkor valódi verseny lesz, és válogathatunk a piacon, hogy januárban az orosz gáz az olcsóbb, márciusban viszont akciós az azeri gáz.

Ezeknél csak egy stabilabb ország van a Nabucco-tervben, és az Irán.

Vagy türkmén? Kazah? Iráni? Az ám a finom! Bizony, baromira enyhítené az orosz függést a türkmén és azeri gáz, meg a kazah is. Ugyanis ezek stabil, tökéletesen szuverén demokráciák, ahol Oroszországnak semmiféle befolyása nincsen, csapatokat is csak hadosztálykirándulás végett mozgatnak arrafelé. Bekötjük a csövet Azerbajdzsánba, és máris kénytelenek az oroszok versenyezni velük. Hogyne. A Szovjetunió térképére nem is emlékeznek.

Ezeknél csak egy stabilabb ország van a Nabucco-tervben, és az Irán. Az egy elvarázsolt liget, koalamackók lakják, örök a béke. Hosszú távú befektetésre egyszerűen nincs Iránnál alkalmasabb ország. Ebben nyilván egyetért az Egyesült Államok külügyminisztériuma is.

Sokatmondó a Déli Áramlat útvonala: legfőbb jellemzője ugyanis, hogy kikerüli Ukrajnát. Így tehát anélkül lehet Ukrajnát fenyíteni, hogy amiatt például Magyarországnak is szívnia kéne. Oroszország nyilván úgy számol, Ukrajnát időnként nyomorgatni fogja még, ám eközben nekünk szívesen és zavartalanul szállít. Egyelőre.

Gázáremelést!

Nem kényelmes, ha Oroszország a gázcsappal játszadozva megszabhatja Magyarország mozgásterét. Ám a Nabucco, amiből mellesleg egy kapavágásnyi nem készült még el, nem szabadít meg az orosz tényezőtől. Arra sem alkalmas, hogy tompítsa. De a függés mérséklése mégsem lehetetlen. Jaja, Magyarország bennünk van.

Amíg fenntartjuk az illúziót, hogy a gáz olcsó jószág, és mindenkinek jár, addig egyre növekszik a kiszolgáltatottságunk.

Minél többen fűtenek gázzal, annál erősebb a függés, ha az országnak nincs saját – kitermelhető – forrása. Magyarországon a háztartások háromnegyedében a gázon múlik legalább a fűtés, ha a melegvíz és a főzés nem. Miért? Hát azért, mert a villany, az kérem drága. Noha áramot termelhetünk magunk is, a vízlépcsőt utáljuk, mert komcsi, az atomot utáljuk, mert a greenpeace-es hippik aszonták, úgyhogy gáz van és kész. Napkollektorral, hőszivattyúval, szigeteléssel nem szöszölünk; az csak akkor érné meg, ha a gáz valós áron kerülne piacra, a fenti kockázatokat és mellékhatásokat is beleszámítva.

Mivel a gáz árát mesterségesen alacsonyan tartottuk évtizedeken át, arra szokott rá majdnem egész Magyarország. Aztán ha drágul – és drágul, mert ha Kína megveszi sokért, akkor mi sem kapjuk meg olcsóbban –, akkor van sírás-rívás, hogy a szemét Lendvai Ildikó mégis felemelte. Pedig a kormány keveset tehet: belőheti az alázat vállalható szintjét, betaníthatja kutyáját az új orosz elnök végignyalására, de végül kénytelen fizetni, annyit, amennyit kérnek.

Az első olajárrobbanás előtt csodálatos autókat építettek Amerikában. Nem számított a húszliteres fogyasztás, olcsó volt a benzin. Legyen hosszú, méltóságteljes és gazdagon krómozott. A japán autókat kinevették vidáman. Aztán egyszer csak elapadt az olcsó olaj. Lett belőle elég galiba. És felkelt a nap a takarékos japán autók gyártói felett.

Amíg fenntartjuk az illúziót, hogy a gáz olcsó jószág, és mindenkinek jár, addig egyre növekszik a kiszolgáltatottságunk. Nem a Nabuccón és a Déli Áramlaton múlik: azok csak azt határozzák meg, a gáz mibe kerül. Hogy mennyire kell nekünk a gáz, azt mi döntjük el. De ahhoz el kell indulni újra a kályhától.



Hozzászólni itt lehet.