Rózsavízbe fulladt a nanopápa

Re: Fw: Unique guide on how to make women really happy

Drága barátom!

Tavalyelőtt már felhívtam negédes figyelmed a húsvét körül tapasztalt visszásságokra, azóta folytattam utam a végső igazság magháza felé, így mára sikerült annyira elidegenednem a népszokások szivárványszín csömörétől, hogy csak igazán megfontolt és mikroszkopikus lépéseket tudok tenni a horizont felé. Egy katicát locsoltam pipettával, ő szemlesütve a hátára fordult, és keserűsárga testnedvekkel kínált aperitif gyanánt, majd hosszas hallgatás után az ajtóig kísért, szabadkozva-gyalázkodva ígértük meg egymásnak, hogy legalább az egyikünk elpusztul jövő ilyenkorra, nehogy kínosan érezzük magunkat a második eljövetel hajnalán.

Sajnálattal elégítem ki kendőzetlen információéhséged, így közölnöm kell, hogy semmi sem történt legutóbbi találkozásunk óta. Még az exponenciálisan göcsörtösödő bulvárpiac sem szolgál biztató jelekkel. Korábban hörögve hívtalak volna, mikor megtudom, hogy Anikó összejött Klausmann Viktorral, ám a magánélet szentségére hivatkozva kénytelen vagyok megfosztani téged a makroszinten megfigyelt szociálhormonális tendenciáktól. Itt már tavasz van, olvad, meg minden. Tudod, gyöngyözve, ahogy szereted.

Emlékszel a szülőfalunkra? Nagyon szép falu. Nyáron csupa zöld, télen megbúvik a szélfútta hóbuckák alatt. Kolhozunk is nagyon jó gazdaság volt. Az emberek jólétben éltek. A mi kis házunk volt a Gzsatszkba vezető út mentén a második a falu szélétől. Kiskertünkben almafák, cseresznyefák, piszke- és ribizlibokrok nőttek. A ház mögött kezdődött a virágos rét, ahol mi, mezítlábas gyerekek métáztunk, önfeljelentettünk, és hátulsópár-előre-fusst játszottunk napestig.

Jó az emlékezetem, sok mindenre emlékszem. Például arra, hogy titokban felmásztam a háztetőre, és ott terült el előttem a kolhoz határtalannak tetsző földje. Olyan volt, mint a tenger, meleg szél fodrozta a rozs aranyló hullámait. Aztán felnéztem az égre, és ott ragyogott felettem a tiszta, világoskék égbolt... Úgy éreztem, mintha elmerülnék ebben a szépségben, s elúsznék a látóhatárig, ahol a föld találkozik az éggel. És micsoda nyírfák voltak nálunk! Újult erővel támadnak a hernyók.

Manapság visszavonultan élünk. Néha még megmászom a dombot, és némán hallgatom, ahogy a vulkanikus pátosz rezegteti a cserjést. A múlt héten dragunovval akartunk ügynököt lőni, de már nem tudom megkülönböztetni őket a háttérzajtól, így jobb híján a traktoroslányok melltartópántján tesztelem Kolja bácsi halálsugarát. Elcseszett jó móka egyébiránt, próbáld ki, ha eszednél leszel még valaha.