Sámuel, Hajna
21 °C
32 °C

Kutya akarok lenni!

2008.06.09. 06:05

Nyuszi kutya pár hete majdnem meghalt. Olyasmi baja volt, amihez az embernél talán a bélcsavarodás a leghasonlóbb, amelybe szintén bele lehet halni. (Kvízkérdés: melyik európai ország papírpénzén ábrázolnak egy csillagászt, akit a hagyomány szerint a bélcsavarodás vitt el, mert egy uralkodói lakomán nem mert szellenteni?). De talán helyesebb lenne gyomorátfordulásnak nevezni.

A kutyák gyomra szabadon "lebeg", csak a nyelőcsőnél illetve a vékonybélnél van rögzítve, így könnyen átfordul, megtekeredik, elzárva mindkét végét. Ettől felfújódik, összenyomja a tüdőt, hazavágja a vérkeringést, és akár 6-8 óra múlva halott lehet az eb, egyes adatok szerint ez a kutyák második leggyakoribb haláloka a rák után. Főleg a nagy testű ebeknél veszélyes, márpedig Nyuszi leginkább ír farkas a maga 70 kilójával, bár a feje kinézete alighanem arra utal, hogy a papa egy kalandvágyó dog lehetett.

A kutyatulajdonosoknak többet kéne tudni erről a veszedelmes problémáról, ha hétköznap történik, és a munkahelyünkön vagyunk, vagy Nyuszi gazdája nem hipochonder, és nem pont néhány nappal korábban olvas utána a tüneteknek, alighanem már nem vagyunk kutyatulajdonosok. A szegény jószág ugyanis nem úgy jelzi, hogy halálosan rosszul van, mint egy ember. Kicsit levert volt, bújt a közelünkbe, nem evett, és ördögi hangon böfögött. Hányt is, de ez ugye elég gyakori a kutyáknál, pontosabban csak próbált hányni szegény.

Szóval a gazdája azt mondta, a pár órája még makkegészséges öregúrról, hogy márpedig most bevisszük a kórházba. Épp jókor, mire megjött a taxi, Nyuszi már nem tudott a lábára állni a földszinten.

És akkor rátérnék mondanivalóm érdemi részére. Én isten bizony nem akartam a piac és a magántulajdon prófétájának felcsapni, de mit csináljak, ha mostanában erre kényszerít a sorsom. Mondjuk ha vonatok működtetéséről van szó száz évvel ezelőtt, vagy gyártásáról holnap, azt kell látnom, hogy ami állami, az nem működik, ami meg magán, az igen.

Mert ott, akkor azon a szombatról vasárnapra virradó éjjelen, amikor már nem volt velünk Nyuszi, miközben a gazdáját próbáltam vigasztalni, először halványan, aztán egyre határozottabban fogalmazódott meg bennem, bennünk a felismerés: az állatkórház sokkal jobb, mint bármelyik emberkórház, amelyet életünkben láttunk Magyarországon.

Ilyet tényleg még csak a Dr. House-ban láttam.

Az Állatorvostudományi Egyetemre mentünk. Onnan kezdve, hogy átjutottunk a kapun, minden csodálatos volt. Ott még nem, a szekus még az undorító emberi, nem az idilli világhoz tartozott, a legfontosabb teendője az volt, hogy az éjfélkor tök üres udvarba csak 120 forintos "parkolási díjért" engedte be a kocsit, illetve nem is ez a baj, hanem ahogy mondta, mintha tulajdonképpen nemet mondana, cibáljuk végig a rendelőig a 70 kilós, magatehetetlen kutyát, mert úgyse fizetjük ki a 120 forintot. Kifizetjük, mondtuk, aztán persze kétszázból nem tudott visszaadni.

De bent már minden csodás volt. Szakszerű, kedves segítőkész ügyeletes orvosok. Az egyik hamar megerősítette Nyuszi gazdájának amatőr diagnózisát, miután figyelmesen kikérdeztek minket és megvizsgálták az ebet. Közben a számítógépbe (nem egy külön betegfelvevőn a földszinten, ahol órákig vártunk!) be is kerültek az adatok, az is kiderült, hogy a családból Guli cica járt már itt.

A műtét 100 ezer körül lesz, vállaljuk-e, vagy hagyjuk meghalni az öregurat. Na ez az a mozzanat, amit nem feltétlenül irigyelnék át az embergyógyászatba. Illetve az ár közlését igen, hogy kesben kell fizetni egy-egy nagyobb műtétet, azt nem. Az egészségbiztosítás jó dolog. (Tényleg, miért nincs háziállatokra? Vagy van?) Sőt, a kötelező egészségbiztosítást is támogatom, de miért nem lehet igazi biztosítás? Miért nem a biztosítóm fizet a műtétemért konkrétan, ellenőrizve a kórházat?

Az a százezer, amelyért szolgáltatást vásároltunk egy szolgáltatótól (vagy negyvenet rögtön kifizettünk előlegbe), minden továbbit meghatározott. Vállaltuk, persze; amíg megjött az ügyeletes sebész, a nagyon kedves orvosok előkészítették Nyuszit, de még mielőtt bevitték a műtőbe, még egyszer részletesen ismertették a tudnivalókat. Aztán a sebész is, amikor megjött, szépen újravette a kockázatokat, lehet, hogy elhalt a gyomorfal, és a sikeres műtét után sem fog majd emészteni, én ilyet tényleg még csak a Dr. House-ban láttam. Elkérte a telefonszámunkat, ő is megadta a mobilját.

Persze aggódva indultunk el, hogy kicsit megnyugodjunk, gyalog. Még nem értünk haza, amikor fölhívott a sebész, a műtét sikerült, bár a kora miatt kicsit rosszul bírta az altatást Nyuszi szíve.

Az ember napokig felülni sem tud, ha fölvágják a hasát, a fene se gondolta volna, hogy a kutyánk fölpattan, és sétálni akar, amikor alig tizenkét órával a műtét után bemegyünk hozzá. Ezt csak azért mondom, mert persze pórázt sem vittünk, de természetesen oda volt készítve néhány.

Eszembe se jutott, hogy a saját biztosítómat verem át.

Utoljára jó pár éve voltam kórházban, egy apró púpot műtöttek ki a bal csuklómból. Az orvosok és a többiek ott is nagyon szakszerűek és kedvesek voltak, de azért kissé sokkoltak a harmadik világbeli állapotok, noha hallottam már persze, hogy így van. Pont egy kórházban nincs papír, szappan és kéztörlő a vécében, ahol ugye mégiscsak nagyobb a fertőzésveszély. Meg az is undorító volt, hogy papíron három napra befektettek, miközben ambulánsan műtöttek, gondolom, hogy több pénzt (vagy akármilyen pontot) számlázhassanak a tébének. Eszembe se jutott, hogy a saját biztosítómat verem át. Hát persze, hiszen nem is az. Vagy legalábbis nem olyan.

Nos, a kutyánál semmi ilyen nem volt, a százezerbe a póráz is belefért. Sőt, végül kicsit kevesebb is lett az előzetesen becsültnél, csak kilencvenvalahány. "Hálapénzért" persze senki nem tartotta a markát, miért is tenné, hiszen közvetlenül fizettünk a szolgáltatásért. Harmadnapra hazavittük Nyuszit, aztán egyszer (tényleg egy perc alatt!) kiszedték a cérnákat a sebből. Nagyon részletes életmódtanácsokat kaptunk, mivel etessük, hogyan, mikor vigyük sétálni. Nyuszi most már teljesen jól van, nemigen szereti az új, minőségi, fehérjedús kaját, ő az egészségtelent szerette, amelyik felfújódik a gyomrában, hiába, sokat néz reklámot.

De a százezer azóta is sokszor eszembe jut. Miért csak ennyi? Nem értek hozzá, de egy hasonló emberműtét milliókba kerülhet. Úgy képzelem, hogy azért egy kutyánál mégsem ugyanolyan gondosan járnak el, mint egy embernél, olcsóbb anyagok, kevesebb műszer, nincs akkora túlbiztosítás. De azért azt is el tudom képzelni, hogy a különbség másik oka, hogy ez egy valódi piaci ár. Ha többe kerül a műtét, a gazdák egy része bizonyára nem akarja vagy nem tudja kifizetni. A kórház tehát érdekelt a költségek leszorításában, míg ha fiktív összegekről kell alkudoznia tébébürokratákkal, a minél nagyobb számok kimutatására törekszik.

Azért vigyázzanak a kutyájukra!