Részünkről a fáklyásmenet

Szegény hülye Gyurcsány úgy van a reformjaival, mint Kína az olimpiájával: rohamrendőrök gyűrűjében, tojászáporban szalad a dizájnos fáklyával, a kordon mögött tüntetők verekszenek, a levegőben rendőrhelikopter berreg, időnként valaki felgyújtja magát az úton. Most éppen az SZDSZ égett le: nem elég hogy az elnökválasztást elcsalták, már a koalíciónak is vége. Pedig nem azt mondták, Feri, azt mondták, hogy menj a picsába. Valljuk be. De ez mellékszál, Nemmondokle Ferenc a 2006-os gyalázat után is az európai értelemben vett demokratikus értékek fáklyavivőjének tűnik a kínai elvtársakhoz képest.

Én személy szerint azóta bojkottálom a pekingi nyári játékokat, mióta a NOB bejelentette a helyszínt. És nem csak azért, mert a doppingderbivé kutatás-fejlesztett élsportnak már elég kevés köze van a coubertini eszméhez. Ennél nagyobb gond, hogy Kína sok szempontból a világ egyik leghitványabb, méretre pedig mindenképp a legnagyobb diktatúrája, majdnem olyan remek választás, mint Németország volt 1936-ban. Tudta Ön, hogy az eseményt országimázsépítésre használó náci rezsim PR-újítása volt, hogy Görögországból futóváltó vigye Berlinbe az olimpiai lángot? Tetszett, megtartottuk.

A sportolást alapvető emberi jogként definiáló Olimpiai Charta kimondja: "A diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája, amely valamely országra vagy valamely személyre irányul, faji, vallási, politikai, nemiség vagy bármely forma alapján, az olimpiai mozgalommal nem egyeztethető össze." Ehhez képest látjuk - ha látjuk, mert újságírókat nem engednek be - mi zajlik Tibetben, több mint ötven éve. Az idei mérleg eddig több mint száz halott tüntető, miután az elnyomás elleni demonstrációkat rövid úton leverték. Látja a NOB is, rendelkezett is róla: Kizárhatják az olimpiáról és törölhetik az eredményeiket azoknak a sportolóknak, akik tibeti zászlóval fejeznék ki tiltakozásukat Kína politikája ellen.

Pedig Tibet csak a jéghegy csúcsa. Kína eddig csak az olimpia megrendezése érdekében több százezer embert telepített ki a saját fővárosából. Az Amnesty International jelentése szerint egyre gyakrabban használják a vádemelés nélküli fogvatartás intézményét arra, hogy "megtisztítsák" a fővárost az olimpia idejére. Ennek része a "kábítószeresek kényszerrehabilitációja" és a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetéséért kiszabott "munkával való átnevelés" is. Számos pekingi emberi jogi aktivistát házi őrizetben és megfigyelés alatt tartanak, az ország más részein élő rendszerkritikus elemek még ennél is súlyosabb jogsértéseknek vannak kitéve. A többiek meg kussolnak, és tovább robotolnak a nyugati megrendelésre dolgozó sweatshopokban.

Az újságírókkal szemben is egyre keményebben lép fel a kormányzat: írókat és újságírókat börtönöznek be, a kritikus médiák alkalmazottait kirúgják, lapokat tiltanak be, széleskörűen cenzúrázzák az internetet, időnként kilövik az összes nyugati hírtévét. A kommunista elnyomást és a szélsőségesen szabadpiaci működést sikerrel ötvöző kínai rezsim emellett pénzzel, fegyverrel és diplomáciai erőfeszítésekkel támogatja a tömeggyilkos szudáni és burmai katonai diktatúrákat, ráadásul ma már a világ első számú légszennyezője.

A hozzáállást szépen illusztrálja, hogy harminc verőemberrel, oszlatásra szakosodott katonai rendőrökkel kísérik az olimpiai lángot, akik úgy verik a tüntetőket út közben szerte a világban, mintha direkt ez lenne az utasításuk.

De ez legalább látszik a tévében. Ami nem látszik, hogy Kína évi nagyjából tízezer kivégzéssel - pontosan nem tudni, mert a statisztikák nem nyilvánosak - a világ legnagyobb ítéletvégrehajtója. Halálos ítéletet nem csak erőszakos bűncselekményekért szabnak ki, egy 68 pontból álló lista szerint halálos bűn lehet a "rendszerellenes kijelentés", valamint Tibet és Tajvan függetlenségének támogatása is. Családtagokat és ügyvédet továbbra sem engednek a halálraítélthez, sőt még az elítélt állapotáról sem informálják őket, viszont kifizettetik velük a kivégzés költségét.

A betiltott falun gong szektához közel álló hírforrások szerint ennél durvább dolgok is történnek: koncentrációs táborokban tartanak fogva több százezer embert, élő foglyok piacképes szerveivel kereskednek a korrupt kínai erőszakszervezetek. Ezt alátámasztani látszik, hogy doktor Halál, a német hullaszobrász, Günther von Hagens heidelbergi anatómus - aki egy plasztinációnak nevezett eljárással tartósít, majd állít ki holttesteket - magyarázkodni kényszerült, miután a Spiegel leleplezte: a kínai utánpótlás-központjában tárolt több mint hatszáz "önként jelentkező" holttest némelyikével tarkólövés végzett.

A Riporterek Határok Nélkül az olimpia nyitóünnepségének bojkottjára szólította fel a világ állam- és kormányfőit, tiltakozásul a tibeti erőszak ellen és az emberi jogok tömeges megsértése miatt. A szólászabadságért küzdő újságírószervezet tagjai zavarták meg az olimpiai fáklyagyújtó ceremóniát is. A nyitóünnepségen való részvételt az állam- és kormányfők szép csendben, egymás után le is mondják. A show viszont, a coubertini eszme nagyobb dicsőségére, mindenáron meg lesz tartva. A játékok bojkottja, úgymond, nem oldana meg semmit.