Korlátlan hazugság

Joggal feltételezem, hogy az olvasó internetezik, szóval mi itt mindannyian érintettek vagyunk abban az ügyben, amelyben a T-Online újraértelmezi nekünk a korlátlanságot. Ez egy provincia, amelyet állatbőrökben rohangáló félhülyék laknak, úgyhogy ránk is fér, hogy megmagyarázzák, miért nem úgy kell érteni a korlátlan internetezést, ahogy mi, ideológiailag képzetlen páriák értenénk elsőre.

Van tehát néhány előfizető, aki ostoba módon nekilátott a korlátlan internetezésnek, aztán most csodálkozik, amiért az orrára koppint a szolgáltatója, mondván, hogy vissza tetszett élni. Ki gondolta volna, hogy a korlátlansággal vissza lehet élni? A korlátlanság ugyebár - forgalomfüggetlenség, ahogy jelen pillanatban is fogalmaz a nagy múltú mamut - pont olyasmi, amivel ha akarunk se tudunk visszaélni, merthogy nincsenek korlátok, amiket át lehetne hágni. Korlátlanságban nincs visszaélet, sej.

Nomármost az természetes, hogy a kíméletlen piaci versenyben, amely ugye különös súllyal nyomja a T-birodalom vállait, csak az marad talpon, aki képes a megújulásra. A forgalomkorlátozás semmiképpen sem újdonság, a Chello például mindig is így működött, és oda is írta a hirdetéseiben, hogy mennyi a limit. Az újítás az, hogy a T-Online eltekint a korlát publikálásától, sőt jó alaposan kihúzza tussal, hogy nincs határ, aztán egyszer csak mégis van. Vérbeli komcsik: Magyarország szabad, bármit csinálhatsz, amit szabad.

Azzal nekem semmi bajom nincs amúgy, hogy másképp kezeli a szolgáltató azt, aki épp csak a leveleiért mászik fel a netre, meg azt, aki talicskaszám tölti le a filmeket. Azért csöndesen megjegyezném, hogy egyelőre a T-Online-nak és Simó Györgynek kurvára semmi köze hozzá, jogtiszta tartalom forog-e a hálózaton vagy sem, attól meg végképp kinyílik a zsebemben a Scud-indító, ha a letöltögetést eleve visszaélésnek minősíti az a vállalat, amely nagy erőkkel ajánlja figyelmünkbe a szélessávú tartalmait. Itt a T-Online próbálja befeketíteni azokat, akik bedőltek a hazugságainak, amikre mindjárt rá is térünk.

Rendben, mondja fel szépen a szerződést, és magában még azt is gondolhatja, hogy aki él az úgynevezett korlátlan internettel, az rosszarcú tolvaj. Egyáltalán nem érdekel, mit gondol, én például azt gondolom róluk, hogy ott lehetnek mindenhol, de van konkrét elképzelésem is, hogy hol kéne lenniük. És az se háborít már fel, hogy a cég honlapjáról linkelt német T-Online-nál harminc euró (7300 Ft), ami nálunk jóval tízezer fölött van. Nyilván megfizethetetlen a magyar munkaerő, meg agyagos a talaj, drága az ásás.

Ami érdekel, az az, hogy a T-Online hazudik. Hazudik, megtéveszti az előfizetőit, és ezt a hazugságot akkora felületen követi el, hogy az az űrből is látszik. Szakadjon a fejükre a Discovery. A T-Online ugyanis nem árulja el, mennyi az annyi, ahonnan neki nem gazdaságos a júzer. Azt árulja el, hogy "korlátlan internet az egész családnak", meg hasonlók, és sehol egy büdös szó nem esik a korlátozásról. Az valami sötét titok. Egyszer majd kérünk magától valamit, Pelikán elvtárs, de ne akarja előre tudni. Vegye csak meg a korlátlan internetjét, meg még adunk hozzá kínai tartóselemet is, ami sose merül le. Aztán majd utólag fölszereljük a korlátot.

Mit lehet csinálni az ilyen bűnbandákkal? Szerencsére a monopólium nem csorbítatlan már. Igazán nem szükséges, hogy neoluxszal kijavítsuk a hazugságaikat városszerte. Ott a Gazdasági Versenyhivatal, szép vastag bírságokat szokott kiszabni az ilyen hablatyért. Bizonyára megteszi most is. És egyelőre van még másik két tucat szolgáltató, akik már tervezik is a kampányt: nálunk nem bűnös a kedves vásárló. Vagy legalább nem vágjuk át, mert nem rózsaszín műbőrből van a pofánk.