Széchenyi a lakógyűlésen

Pestnek híd kell - találta ki gróf Széchenyi, és mivel a projekt jól beleillett a reformkorba és saját imidzsébe, rögvest lobbizni kezdett. Sikertörténet, gondolhatnánk, mely jó témául szolgálhat a Kossuth Rádió Vállalkozásklinika című műsorának.

A bajok ott kezdődtek, hogy a Roosevelt téri lakók közös képviselője egy névtelen e-mailből tudomást szerzett a leendő híd nyomvonaláról, amelyre épp a házuk előtt lehet majd felhajtani. Lakógyűlést hívott össze, ahol egymás után szólaltak fel a tervezett beruházás ellen. "Az építkezés alatt fölhordják a sarat az útra." "A szekerek zajától nyáron is csukott ablaknál kell majd aludni." "Ha elszakad a híd lánca, emberek halnak majd meg." (Na jó, ebben speciel igazuk volt) "Elértéktelenedik majd a lakásunk." "Amikor ideköltöztünk, csak a szép Duna-part volt itt legelésző nyájakkal, és nem zárta el a kilátást ez a buzi híd."

Nyílt levelet fogalmaztak hát meg annak érdekében, hogy a hidat ne itt, hanem sehol, vagy legfeljebb odébb, mondjuk Soroksárnál építsék meg. És most, hogy reformkor van végre, senki ne gondolja, hogy velük csak úgy ki lehet szúrni. A levelet elküldték V. Ferdinándnak, Metternichnek, gróf Széchenyinek, a világegyházak vezetőinek, valamint Pettkó Andrásnak.

A tiltakozásnak országos híre lett. Pécs azzal vétózta meg az ötletet, hogy csak akkor járul hozzá az ország pénzének herdálásához, ha 1840-ig megépítik az M6-ost legalább Paksig, Budakeszi elkerülő utat szeretett volna, az Örs vezér téri lakók pedig kezdeményezték az IKEA-2 lebontását. Szegednek semmi baja nem volt az ötlettel, ha kap egymillió aranypengőt. A vérmesebbek egyszerűen lejobbosfasisztázták gróf Széchenyit, aki a támadásokat egyre nehezebben viseli, és már 1836-ban megőrül, majd maga ellen fordítja fegyverét, de előtte még végez egy tiltakozó lakóval.