Vér, verejték, könnyek és takony

Sugár "Sugarbabe" András úgy távozott a T-Mobile éléről, mintha egyszerre nyerte volna meg a Megasztárt, az NBA-rájátszást és a második világháborút. Pedig nem nyert semmit, éppen hogy kiebrudalták a legsikeresebb magyar mobilszolgáltató legsüppedősebb bőrfoteléből. Sugár viszont őstehetség, úgy megy, mintha éppen jönne: a távozásról készült videó tanúsága szerint bukott vezérként is van akkora karizmája, mint Churchillnek vagy Sztálinnak volt jobb pillanataiban.

Amikor Sugár annak idején a Westel élére állt, nyilván vért és verejtéket ígért kollégáinak; most, hogy elment - egy jó CEO életében a lelépés olyan, mint az orgazmus: kis halál - könnyet csalt a szemekbe és taknyot az orrokba. A céges főhadiszállás parkolójában összegyűlt tömeg úgy zabálta Sugárt, mintha soha nem hallott volna Norbi-update-ről: taps, vastaps, csönd, csak taps, vastaps, és csak az nem tapsolt, aki nem tudta eldönteni, mihez kezdjen a markában szorongatott, szétázott zsebkendővel. A céges parkolóban mégsem dobhatják el - mit szól majd a volt főnök?

Sugár nyilván mond is valamit, ez a videóból nem derül ki, de a karizmának az a lényege, hogy mindegy, mit mond, tapsolnak neki. Úgyis a mediált üzenet a fontos. A mediált üzenetet a Lighthouse Family-nek a videóba applikált, High című száma közvetíti, emlékszik mindenki, a Westel-reklámok háttérzenéje volt: "When you're close to tears remember/Someday it'll all be over." Nyilvánvaló, hogy ezt a számot a Lighthouse Family egyenesen Sugárnak és hű beosztottainak komponálta, bár lehet, hogy akkor még nem is sejtette.

A szöveg most nyert igazán jelentőséget, de a klip főszereplője borotvaélen táncol.

A tömjénszagba burkolózó Sugár akárhányszor magasba lendíti a kezeit - márpedig ezt többször is megteszi - az ember attól tart, mindjárt szétreped az öltönye hónaljban. Amikor faképnél hagyja a tömeget, a néző a tömeggel együtt esik kétségbe; ezt nem csinálhatja, ez olyan, mintha a Stones lelépne a színpadról, mielőtt eljátszaná a Satisfactiont. De ilyet se a Stones nem csinál, se Sugár: a karizma mit sem ér dramaturgiai érzék nélkül. Ezért Sugár visszatér, és Magic Johnson módjára körbeszalad, hogy lepacsizzon a körben állókkal. Ekkor jól szabott öltönyében leginkább kövér, totyogó kacsára hasonlít, és félő, hogy vagy felbukik a saját lábában, vagy szívrohamot kap legott. De Sugár ezt is túléli.

A tetthelyet Audival hagyja el, azzal is kacsázik, nehéz lehet egyszerre nyomni a gázt, törölgetni a taknyot és még a sorompó előtt is lepacsizni egy rajongóval - jó, hogy autogramot nem kell adnia.

Lehet, hogy adott autogramot, is, mert a videó gyanúnk szerint nem teljes. Ismeretlen szerkesztője-vágója, aki a végén "Köszönjük, András" felirattal tiszteleg a nagyság előtt, valószínűleg kivágta a legfontosabb részt, mégpedig azt, amelyben a tisztességben megőszült vezér köröz egyet a csípőjével, az ágyékához nyúl, kicsit matat, aztán előránt egy magenta árnyalatú, gyanúsan nedves tangát, és az extázistól eszét vesztett tömegbe dobja.

Aki elkapja és az arcához szorítja, az örökli a karizmát: az lesz a következő vezérigazgató.