Én, a modern ember

Nem kell nekem oxigén, majd megoldom máshogy! Tüdőm szépen átáll a szén-monoxidra, nitrogén-dioxidra. Csak ki kell mennem a Bosnyák térre, friss szmogot szippantani, esetleg végigsétálnom a Thököly úton az éltető gázokért. Az evolúció nem áll meg, folyamatosan fejleszt minket a körülöttünk változó városi környezet.

Ember 2.0 vagyok. A legújabb verzió. Nincs szükségem az oxigén és nitrogén keverékéből álló egyvelegre, kizárólag a közlekedés által kibocsátott anyagokból élek.

Szerencsére most már Budapest VI. kerületének egyik legszebb, fákkal sűrűn uralt utcáján sem kell aggódnom a friss levegő tüdőt tágító támadásai miatt, és nem kell rákötnöm magam az éltető kipufogócsőre. A fák által szén-dioxidból oxigénné alakított levegő veszélyei nem érhetnek itt sem el, hiszen megtörtént. A Benczúr utcai fák lombkoronáját lenyesték, eltávolították és ma már csak csupasz törzsük mered a szürke budapesti égbolt felé. Levágták összehajló ágaikat, nincs több gond velük.

Végre! Itt volt az ideje! Üdítő egy olyan városban élni, ahol a modern ember képes mélyeket szippantani a legkedvezőbb feltételeket nyújtó kipufogó-gázokból, és seregnyi olyan helyet talál, ahol nyelhet némi szén-monoxidot, csipetnyi kén-dioxidot, vagy bármilyen más makacs szennyeződést.

Városliget, pfuj! Margitsziget, pfuj-pfuj! Zöld foltjaik csak zavarnak a dinamikusan növekvő szennyezésben. De most megnyugodhatunk. A főváros egy újabb fákkal takart utcával lett szegényebb. A Benczúr utcát látva még József Attila sem Levegőt!, hanem Szmogot! kiáltana.

Az ember egy furcsa faj. Tüdeje van: szívnia kell, vagy meghal. Most már fővárosunk számtalan helyszíne mellett a VI. kerületben, a Benczúr utcában is kedvünkre szívhatunk!

Ember 2.0, a legmodernebb városi változat.