Díjra gyúrok

Már megint nem kaptam meg a Big Brother-díjat. Tavaly se kaptam meg. Ki is akadtam. Imádok bigbrotherkedni. Lételemem. Én vagyok a par excellence voyeur; mozgatórugóim között számos gonosz hátsó szándék. Hogy idén végre megkapjam, fél éve minden áldott reggel célzatosan sasolom a céges főhadiszállás konyhaablakából, hogyan mosdik lavórban a szemközti ház első emeletén egy megereszkedett öregasszony. Úgy szoktam a díjra gyúrni, hogy két ujjal - hüvelyk és mutató - széthúzom a céges reluxát, és figyelem, ahogy nyomiszkolva keni mellére a szappanhabot, majd a seggmosáshoz előredől, és akkor lelóg a habos melle egészen a földig. Gondoltam, ha erre nem kapom meg, akkor semmire. Persze, hogy nem kaptam meg. Elhappolta előlem a Lakat T.

Azt nem tudom, mit főz be, ilyenkor már csak tök van és banán.

Miután a Nobelt egyéniben már korábban elhappolta a Kertész, a Webby Award-átadás meg csak később lesz (a céges honlappal indulunk, PowerPointban csinálta a titkárnő, egy egész délutánt elbaszakodott vele), úgy gondoltam, a Big Brother-díjat senki sem veheti el tőlem. Megbeszéltük, hogy engem jelölünk, ha már ennyi energiát feccöltem az öregasszonyba, bár a jelölőgyűlést megzavarta a Jani anyja, aki jött elvinni a hűtőt, merhogy befőz, és kell neki vissza. Azt nem tudom, mit főz be, ilyenkor már csak tök van és banán. Mindegy, elvitte. Azóta az asztalomon melegszik a vodka.

Abban nem nagyon tudtunk megegyezni, hogy milyen lesz a díj, amit megkapok. Céges szempontból az lett volna a legjobb, ha okirat formátumú, tehát bekeretezhetős és falra akaszthatós, hogy ha jön a sok céges ügyfél, járjon a csodájára mind. Nekem egyéni szempontból jobban bejött volna a nyakba akaszthatós medál formátum, aminek van esetleg egy kis gomblyukba tűzhetős változata, állófogadásra. Vagy akár szobor, mint az Oscar; esetleg kupa, amit a magasba lehet emelni.

Sohasem derül ki. Elhappolta előlem a Lakat T. Pedig szerintem nem hogy nem érdemli meg, de át se fogja venni, mert külföldön fog tartózkodni, vagy egyéb elfoglaltsága lesz.

Ötmillió honfitársunkat, aki csak arra vár, mikor dugja meg Oki Renátót a médiakonvergencia jegyében

De hogy mire kapta a Lakat T. a Big Brother-díjat, azt fel nem foghatom. Ne engem vegyünk, aki célzatosan sasolom az öregasszonyt fél éve, kizárólag a díjra gyúrván. Ne vegyük a nyilvánvalót se: ötmillió honfitársunkat, aki csak arra vár, mikor dugja meg Oki Renátót a médiakonvergencia jegyében. Ötmillió magasba emelhetős kupa, az egy vagyon, arra biztos nem telik a kuratóriumnak. Vegyük viszont például Terézvárost, ahol célzatosan sasolják az embert, ha megfordul benne, és ezt mellesleg közlekedési tábla jellegű hirdetményben tudatják, ami pont úgy néz ki, mint a nyolctól délig parkolni tilos, és pont annyi értelme is van. Vagy vegyük a Moszkva teret, ahol direkte sunnyogni kell, ha az ember lejmolna egy keveset; vagy vegyünk egy szinte tetszőleges céget, honit vagy hontalant, ahol a klotyóra beléptetőkártyával lehet bejutni, és logolják a fosást, és ha túl büdös, beutalják az embert norbitornával egybekötött répaleves-diétára.

Vegyük magát az adatvédelmi biztost, aki a saját alkalmazottait adatvédi, kamerával. Vegyük a BRFK-t: bevideózza a buszsávot, a cuccost pedig lazán fölnyomja a netre. Adatvédelmi aggály nuku, mert a rendszámot kitakarják, onnan már csak az a kérdés, hogy avi, mpeg vagy stream.Vagy ne vegyük a BRFK-t, csak egy-egy szimpla rendőrt, aki minden áldott nap azzal basztat, hogy mit keresek ott, ahol éppen vagyok, amit pedig mondok, a személyi igazolványommal kell alátámasztanom, mer annak legalább hisz; vagy vegyük ugyanezen rendőr fekete mackónadrágba bújtatott paramilitáris jellegű harcostársait, amint csutkára tekert hangerővel forgalmaznak egymás között az adóvevőn, hogy én vagyok-e a fóti szatír, vagy esetleg mégsem én vagyok. Vagy vegyünk bármi mást.

Bármi máshoz képest a Lakat T. korosztályos bronzérmes. Persze nyalja, akit ér, néha hülyéket kérdez, szegény Kittit is hogy megfingatta ügyvédestül, de látszik rajta a sportmúlt, meg hogy jó szándékkal van kikövezve az agya. Abszolúte nem egy Big Brother. Céges szinten már csak abban reménykedünk, hogy a Lakat T.-ről kiderül: annak idején a Faludyval együtt vetkőzött valamelyik hárombetűs posztkulturális folyóiratban, és visszavonják a díját, meg a vele járó háromcsillagos tunéziai utat meg a hároméves modellszerződést, és végre ideadják nekem, akit illet. Nekem, aki direkt a díjra gyúr.

Annak idején a Faludyval együtt vetkőzött valamelyik hárombetűs posztkulturális folyóiratban

Ma délelőtt a megereszkedett öregasszonnyal voltunk állófogadáson. A sarki lottózóban. Megjátszottuk a szerencseszámainkat, és megbeszéltük, hogy másfél milliárdból kijön neki minimum tízezer jacuzzi meg ugyanannyi push-up melltartó. Én elpanaszoltam, hogy a csajomat felváltva kúrja egy alanyi költő egy terézvárosi padlásszobában meg egy köztisztviselő a szolgálati Saab hátsó ülésén, de nem ám a buszsávban, hanem a belsőben, szirénaszóra. Előbbi ingyen kúrja, utóbbi az én adófizetői pénzemből. Az öregasszony megígérte, ha nyerünk, bekamerázzuk őket is. Mától együtt gyúrunk a díjra.