A hülyeség Nobel-díjasai

Az Annals of Improbable Research című harvardi tudományos vicclap 1991 óta a stockholmi ceremóniával egyszerre, minden évben kiosztja saját IgNobel-díjait: olyan kutatási eredményeket díjaznak tíz tudományterületen, amelyeket "nem lehet vagy nem kellene reprodukálni". A tavalyi Béke-IgNobelt például egy dél-afrikai feltaláló kapta, aki lángszóróval egybeépített autóriasztót tervezett.

Díjátadó ceremóna

Idén október 5-én tartották a díjátadó ceremóniát a Harvard Egyetem Sanders auditóriumában, valódi Nobel-díjasok fújták a papírtrombitákat, a kitüntetettek mintegy fele viszont távolmaradásával tüntetett. Az IgNobelt ugyanis komoly tudósok kapják rangos szaklapokban publikált eredményeikért, és ezt az elismerést nem sokan írják be boldogan az önéletrajzukba.

A kémiai IgNobel idén a University of California biokémikus-csapatát gazdagította, akik a Psychological Medicine című szaklapban megjelent tanulmányukban bebizonyították, hogy a romantikus szerelem biokémiailag megkülönböztethetetlen a súlyos obszesszív-kompulzív személyiségzavartól, és tulajdonképpen nem más, mint az agy szerotonin-háztartásának zavara. A biológiai IgNobelt Dr. Richard Wassersug (Dalhouise University) nyerte el, aki különféle Costa Rica-i ebihalfajták összehasonlító megízleléséről (tehát a tudós ízlelte meg az ebihalakat) közölt tudományos publikációt - nota bene: anno 1971-ben, azóta az űrbéli élet lehetőségeit kutatja, és a NASA tanácsadója.

Az irodalmi IgNobelt Ellen Greve ausztrál neohippi újmédiafilozófus vihette volna haza, aki "Fényből élni" című könyvében arról értekezik, hogy bár néhány ember valóban eszik ételeket is, erre tulajdonképpen semmi szükség, mert a levegő minden szükséges tápanyagot tartalmaz. A közgazdasági IgNobelt a koreai Sun Myung Moon tiszteletesnek ítélte a grémium, az indoklás szerint "a tömegházasság-ipar hatékony és állandó növekedésének biztosításáért". Moon tiszteletes saját bevallása szerint 1960-ban 36 párt, 1968-ban 430 párt, 1975-ben 1800 párt, 1982-ben 6000 párt, 1992-ben 30.000 párt, 1995-ben 360.000 párt, 1997-ben pedig 36 millió párt adott össze egyszerre.

A számítógép-tudomány díjazottja személyesen is megjelent a gálán: Chris Niswander azért a szoftverért részesült elismerésben, amely felismeri ha egy macska végigszalad a számítógép billentyűzetén. Szintén megjelentek a ceremónián azok a skót tudósok, akik "A nyilvános vécék összeomlása Glasgow-ban" címmel közöltek értekezést egy orvosi szaklapban. Orvosi IgNobelben részesült az a holland tudóscsoport, akik aktus közben készített mágneses rezonanciafelvételek segítségével tanulmányozták a férfi és női nemi szervet, valamint a női orgazmus titkait.

A béke IgNobelt idén a Brit Királyi Flotta kapta azért az írásos parancsért, mely szerint a hadgyakorlatok során a tengerészek ezentúl nem lőhetnek a fedélzeti ágyúkkal, helyette viszont hangos "bummot" kell kiáltaniuk. A pszichológiai IgNobel nyertesei egy szociálpszichológiai szaklapban bizonyították, hogy az inkompetens embereknek jóval magasabb az önbizalma az átlagnál. Végül a fizikai IgNobelt egy brit és egy holland tudós kapta megosztva "békák és egy szumóbirkózó" lebegtetésére irányuló mágneses kísérleteikért.

Az Annals of Improbable Research című harvardi tudományos vicclap

A referenciákért tessék ellátogatni az IgNobel honlapra, ahol 1991-ig visszamenőleg megtalálhatjuk a korábbi díjazottakat is: IgNobel díjban részesült többek között Robert Klark Graham a celebrity-spermabankért (biológia, 1991), Jacques Benveniste az emlékező víz, és a víz-emlékek internetes átviteli lehetőségeinek felfedezéséért (kémia, 1991, 1998), James F. Nolan et al. a cipzárba akadt pénisz akut ellátásának kidolgozásáért (orvostudomány, 1993), John Mack a földön kívüliek áldozatainak terápiájáért (pszichológia, 1993), Bijan Pakzad a DNS-parfümért (kémia, 1995), Peter Fong az antidepresszánsok kagylókra gyakorolt hatásának vizsgálatáért (biológia, 1998), továbbá George és Charlotte Blonsky a nagy sebességgel pörgő szülőszék felfedezéséért (orvostudomány, 1999).

Az első béke-IgNobelt (1991) egyébként nemzetünk büszkesége, Teller Ede kapta, úgy általában az életművéért.