Szótár nap mint nap

Biztosan van, aki képes szótárak nélkül élni, én biztosan nem. Nincs olyan nap, hogy ne fordulnának meg egynémely szótárak a kezemben ésvagy a képernyőmön. Ha kérdeznek tőlem valamit (és az olvasószerkesztőtől, hál' isten, folyton kérdeznek valamit), gyakran válaszolom, hogy várj, előveszem az eszemet – és szótár után nyúlok. És komolyan úgy érzem, szótárakban és kézikönyvekben tartom az eszemet. Ezért lett ez a szöveg magánglossza, és nem kis, hideg hírcikk.

A hír egyébként úgy szól: 2004. október 19-én az Akadémiai Kiadó, az akadémia szótári munkabizottsága és a Tinta Könyvkiadó – az Akadémiai, a Grimm, a MorphoLogic, a Nemzeti Tankönyv- és a Tinta kiadók részvételével – megrendezte az I. Szótárnapot a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központban. „A Szótárnap célja, hogy bemutassa a minőségi szótárakat mint a nyelvtanulás hasznos eszközeit, és segítsen eligazodni a különböző célokat szolgáló szótárak között.” Valljuk be, nem hangzik valami érdekfeszítően. Pedig. (Egyébként alkalom is adódik, ha nagyon akarjuk: négyszáz éve, 1604-ben adta ki Szenczi Molnár Albert kétkötetes latinszótárát. Dictionarium Latinoungaricum, Dictionarium Ungaricolatinum. Kalaplendítésre méltó hagyomány.)

Amott teáztak-kávéztak a könyvtáros kisasszonyok.

Nem szeretek a HIK-be bemenni. Ez a – különben igazán dögösen felújított, elektronikával telepakolt – kettős épület a Múzeum utca és a Reviczky utca között – a Szabó Ervin Könyvtár, a református egyetem, a piarista gimnázium és a Tilos az Á négyszögében – volt nem olyan régen a néhai műszaki könyvtár elöl restaurált, hátul málladozó palotája. A Károlyi grófé eredetileg, persze. Itt éltem könyvtároséletem porszagú éveit, a most nyüzsgő átriumból nem tudok nem nézni folyton arra az ablakra, ahol az irodám volt, mindjárt a tájékoztatás – a „referensz” – mellett. És tovább: ez a kibontott lépcsőházi átjáró volt a kémiai olvasó, aztán jön a könyvolvasó, mögötte a kölcsönzés. Amott teáztak-kávéztak a könyvtáros kisasszonyok. Oda túl meg a nagy olvasóterem, szabad polcain olyan szótár- és lexikongyűjteménnyel, hogy belefacsarodik a szívem.

A most üvegtetővel fedett, hajdan szemetes belső udvaron (itt parkoltak régen a külső raktárakba járó furgonok, a kollégák Trabantjai meg az igazgató féltett Mitsubishije) soványka szótárvásár. Öt-hat kis asztalon elfér a felvonult néhány kiadó kínálata, húsz százalék árkedvezmény. Fél óra alatt végezni lehet a felhozatallal – bár így is itt tudnám hagyni ingem-gatyám. A szótár, ette a fene, drága. Pedig ebből a semmiből is kéne nagyon vagy két tucat. Elképzelem Frankfurt szótárkínálatát... Inkább nem képzelem el.

Délután kurta szimpózium, hat rövidke, negyedórás előadással. A II. emeleti díszteremmé előlépett hajdani kis olvasóterem hihetetlen neobarokk faragott fa mennyezetburkolata alatt szétdurrannak a falak, annyian vannak. Kicsiny hitűek lehetnek a szervezők, úgy látszik. Megnyitnak-köszöntenek az obligát potentátok: Bucsi Szabó igazgató az Akadémiai Kiadótól („a szótárak a nyelvi kultúrák meghatározó építőkövei”), Vizi E. akadémiaelnök („a magyar nyelv ápolása az MTA-nak első rendű feladata” – ne máá...), Kiefer akadémikus, a nyelvtudományi osztály elnöke („a lexikográfia felértékelődött a nyelvtudomány szempontjából is”). Ezt, úgy látszik, sohase lehet megúszni.

aki nem az impresszumon kezdi kézikönyvvásárláskor, szívjon

Grétsy László az első előadó: Szótárak az anyanyelvi nevelés szolgálatában. „A bölcsőtől a koporsóig tanuljuk anyanyelvünket” – a tanár úr hű önmagához. A magyar szótárkiadás feléledt, remek szótárak jelentek meg mostanában. Egyébként tényleg. De „ritka búza konkoly nélkül”, sok a selejt, hitvány, értéktelen fércmű is. Osztom a tanár úr indulatát. A szótárpiac tele van hígvelejű, pofátlan senkik okádék szemetével. Majdnem olyan arányban, ahogy a könyvkiadás többi szegmense is tele van hígvelejű, pofátlan senkik okádék szemetével. Lehet rá vállat rándítani: aki nem az impresszumon kezdi kézikönyvvásárláskor, szívjon. (A tanár úr, már mondtam, hű önmagához: jónak látna egy erősen akadémiai szótárügyi betiltóbizottságot. Finoman sejteti, alkalomadtán akár részt is venne benne.)

Király Zsolt jön (Szótárak a nyelvoktatásban) aztán Klaudy Kinga (Szótárhasználat a fordítóképzésben), engem érdekeltek, de nem untatnám az eddig kitartó olvasót. Prószéky MorphoLogic-főnök a MoBiMouse elektronikus szótárakat reklámozza. Dühödten csorgatom a nyálam, az az ing-gatya otthagyás nagyrészt Mobikra ment volna... Pusztai Ferenc az új értelmező kéziszótárról ejt pár szót. Nem mond újat, olvastam már a főszerkesztőtől bőségesebben szíve művéről. Végül Váradi Tamás mondta el azt a keveset a nyelvtudományi intézet Magyar Nemzeti Szövegtáráról, ami tizenöt percbe belefér. Emberek, itt van, szerintem tiszta élvezet turkálni benne.

A kerekasztalt nem vártam meg, a kávészünetben leléptem. Csak vittem haza egy új szótár-cd-t. Fel akartam installálni mihamarabb.