Gyöngyi
6 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Szótár nap mint nap

2004.10.20. 02:15
Biztosan van, aki képes szótárak nélkül élni, én biztosan nem. Nincs olyan nap, hogy ne fordulnának meg egynémely szótárak a kezemben ésvagy a képernyőmön. Ha kérdeznek tőlem valamit (és az olvasószerkesztőtől, hál' isten, folyton kérdeznek valamit), gyakran válaszolom, hogy várj, előveszem az eszemet – és szótár után nyúlok. És komolyan úgy érzem, szótárakban és kézikönyvekben tartom az eszemet. Ezért lett ez a szöveg magánglossza, és nem kis, hideg hírcikk.

A hír egyébként úgy szól: 2004. október 19-én az Akadémiai Kiadó, az akadémia szótári munkabizottsága és a Tinta Könyvkiadó – az Akadémiai, a Grimm, a MorphoLogic, a Nemzeti Tankönyv- és a Tinta kiadók részvételével – megrendezte az I. Szótárnapot a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központban. „A Szótárnap célja, hogy bemutassa a minőségi szótárakat mint a nyelvtanulás hasznos eszközeit, és segítsen eligazodni a különböző célokat szolgáló szótárak között.” Valljuk be, nem hangzik valami érdekfeszítően. Pedig. (Egyébként alkalom is adódik, ha nagyon akarjuk: négyszáz éve, 1604-ben adta ki Szenczi Molnár Albert kétkötetes latinszótárát. Dictionarium Latinoungaricum, Dictionarium Ungaricolatinum. Kalaplendítésre méltó hagyomány.)

Amott teáztak-kávéztak a könyvtáros kisasszonyok.
Nem szeretek a HIK-be bemenni. Ez a – különben igazán dögösen felújított, elektronikával telepakolt – kettős épület a Múzeum utca és a Reviczky utca között – a Szabó Ervin Könyvtár, a református egyetem, a piarista gimnázium és a Tilos az Á négyszögében – volt nem olyan régen a néhai műszaki könyvtár elöl restaurált, hátul málladozó palotája. A Károlyi grófé eredetileg, persze. Itt éltem könyvtároséletem porszagú éveit, a most nyüzsgő átriumból nem tudok nem nézni folyton arra az ablakra, ahol az irodám volt, mindjárt a tájékoztatás – a „referensz” – mellett. És tovább: ez a kibontott lépcsőházi átjáró volt a kémiai olvasó, aztán jön a könyvolvasó, mögötte a kölcsönzés. Amott teáztak-kávéztak a könyvtáros kisasszonyok. Oda túl meg a nagy olvasóterem, szabad polcain olyan szótár- és lexikongyűjteménnyel, hogy belefacsarodik a szívem.

A most üvegtetővel fedett, hajdan szemetes belső udvaron (itt parkoltak régen a külső raktárakba járó furgonok, a kollégák Trabantjai meg az igazgató féltett Mitsubishije) soványka szótárvásár. Öt-hat kis asztalon elfér a felvonult néhány kiadó kínálata, húsz százalék árkedvezmény. Fél óra alatt végezni lehet a felhozatallal – bár így is itt tudnám hagyni ingem-gatyám. A szótár, ette a fene, drága. Pedig ebből a semmiből is kéne nagyon vagy két tucat. Elképzelem Frankfurt szótárkínálatát... Inkább nem képzelem el.

Délután kurta szimpózium, hat rövidke, negyedórás előadással. A II. emeleti díszteremmé előlépett hajdani kis olvasóterem hihetetlen neobarokk faragott fa mennyezetburkolata alatt szétdurrannak a falak, annyian vannak. Kicsiny hitűek lehetnek a szervezők, úgy látszik. Megnyitnak-köszöntenek az obligát potentátok: Bucsi Szabó igazgató az Akadémiai Kiadótól („a szótárak a nyelvi kultúrák meghatározó építőkövei”), Vizi E. akadémiaelnök („a magyar nyelv ápolása az MTA-nak első rendű feladata” – ne máá...), Kiefer akadémikus, a nyelvtudományi osztály elnöke („a lexikográfia felértékelődött a nyelvtudomány szempontjából is”). Ezt, úgy látszik, sohase lehet megúszni.

aki nem az impresszumon kezdi kézikönyvvásárláskor, szívjon
Grétsy László az első előadó: Szótárak az anyanyelvi nevelés szolgálatában. „A bölcsőtől a koporsóig tanuljuk anyanyelvünket” – a tanár úr hű önmagához. A magyar szótárkiadás feléledt, remek szótárak jelentek meg mostanában. Egyébként tényleg. De „ritka búza konkoly nélkül”, sok a selejt, hitvány, értéktelen fércmű is. Osztom a tanár úr indulatát. A szótárpiac tele van hígvelejű, pofátlan senkik okádék szemetével. Majdnem olyan arányban, ahogy a könyvkiadás többi szegmense is tele van hígvelejű, pofátlan senkik okádék szemetével. Lehet rá vállat rándítani: aki nem az impresszumon kezdi kézikönyvvásárláskor, szívjon. (A tanár úr, már mondtam, hű önmagához: jónak látna egy erősen akadémiai szótárügyi betiltóbizottságot. Finoman sejteti, alkalomadtán akár részt is venne benne.)

Király Zsolt jön (Szótárak a nyelvoktatásban) aztán Klaudy Kinga (Szótárhasználat a fordítóképzésben), engem érdekeltek, de nem untatnám az eddig kitartó olvasót. Prószéky MorphoLogic-főnök a MoBiMouse elektronikus szótárakat reklámozza. Dühödten csorgatom a nyálam, az az ing-gatya otthagyás nagyrészt Mobikra ment volna... Pusztai Ferenc az új értelmező kéziszótárról ejt pár szót. Nem mond újat, olvastam már a főszerkesztőtől bőségesebben szíve művéről. Végül Váradi Tamás mondta el azt a keveset a nyelvtudományi intézet Magyar Nemzeti Szövegtáráról, ami tizenöt percbe belefér. Emberek, itt van, szerintem tiszta élvezet turkálni benne.

A kerekasztalt nem vártam meg, a kávészünetben leléptem. Csak vittem haza egy új szótár-cd-t. Fel akartam installálni mihamarabb.