A miniszter új autója

Gyurcsány Ferenc még mindig meg tud lepni. A HírTV Kommentár nélkül című műsora a következő jelenetet mutatta be: Gyurcsány mikrofonerdő közepén áll, kissé gúnyos vigyorral az arcán, a szokásos kenetteljes hangon kezdi a válaszát arra az újságírói kérdésre, hogy mit is gondol Molnár Csaba új autójáról. Először is közli, hogy az ő vállát nagyobb terhek nyomják, a haza gondja előbbre való, mint hogy Csaba milyen kocsival furikázik. De azért készült a kérdésre, utánanézett az ügynek, és tulajdonképpen Csabát dicséret illeti, mert havi négyszázezerért bérli ezt a kocsit, ami pont a fele a korábbi összegnek. Megszorításos időkben jó ezt hallani. Az ember még fel sem fogja, hogy mi van, amikor élelmes újságíró közbekiabál - nem az, aki az eredeti kérdést feltette -, hogy vajon ez a korábbi, millióhoz közelítő összeg senkinek nem tűnt fel azelőtt? Mire Gyurcsány vigyorát felváltja a szigorú általános iskolai tanár nézése, majd feddő hangon közli az illetővel, hogy ne kiabáljon közbe, talán haragban van a kollégájával, hogy nem hagyja, hogy a miniszterelnök neki válaszoljon; egyébként meg úgy véli, hogy a normális párbeszéd menete az, hogy kérdeznek, ő pedig szépen válaszol. Miután az okítást így szépen befejezte, visszafordul az eredeti kérdező felé, visszaölti az erre szánt mosolyt, és ott folytatja, ahol abbahagyta: nagyobb dolgok forognak itt kockán, mint hogy holmi miniszteri autóbérléssel lehetne itt foglalkozni. S a kedves kollégák igazán értsék már meg, hogy mi fontos és mi nem.

Gyurcsány úgy látszik, még sose látott Fehér-házi sajtótájékoztatót, illetve amerikai elnökös hollywoodi filmalkotást, ahol az újságírók egymás sarkában lihegve, egymást túlordítva próbálnak kérdezni. Az egyetlen, ami nem az ő hibája ebben a történetben, hogy a magyar újságírók sem most, sem máskor nem viselkedtek úgy, mint nyugati kollégáik. Most is, mint máskor, eltűrték a leckéztetést. Holott megmondhatták volna neki, hogy az újságírónak egyáltalán nem dolga, hogy udvariasan végighallgassa, amíg a politikus hosszan demagóg hülyeségeket válaszol egy kérdésre, hanem az a dolga, hogy kérdezzen, még akkor is, ha nem kap valódi válaszokat. (És idehaza rendszerint nem kap.) Valamint azt is megmondhatták volna neki, hogy az, hogy az ország gondja ekkora, és ez most mind az ő vállát nyomja, legnagyobbrészben az ő és kormánya(i) felelőssége, és kábé mindent magának köszönhet.

A leckéztetéssel a másik probléma az, hogy már megint nem vettek minket felnőttszámba: a lesajnáló mosoly szerint egy négyszázezres tétel nem tétel, pedig a többi között érinthetetlen hűbéruraink ilyen típusú pazarlása vezetett ehhez a remek államcsődhöz, nem az óvónőké, ahogy Bajnai Gordon a válság tavaly őszi kirobbanásakor fogalmazott. Sem ez a kormány, sem az elődők nem értették igazán a politikai szimbolika erejét: félfeudális rendszerben belefér a megszorításokba, hogy a minisztériumokban elveszik a portás és a bérszámfejtő 13. havi fizetését, de az nem, hogy azt mondják a miniszternek, járjon BKV-val. Vagy biciklivel, mint mondjuk a norvég király vagy a holland miniszterek, idehaza meg az MNB alelnöke.

Megszorításos időkben nálunk az fér bele, hogy a miniszterelnök laza kézmozdulattal kioktasson minket, ne törődjünk ilyen apró-cseprő dolgokkal, de ha lehet, ezentúl családostul éljünk meg havonta a feléből, mint amennyit a miniszterek havonta kocsira költenek az adófizetők pénzéből. Gyurcsány nem érti, és valószínűleg már sose fogja megérteni, hogy a reformok és megszorítások sikeréhez hitelesség kell, és az már nagyon régen elveszett, de azért az ilyen válaszokkal még mindig tud tovább rontani egy kicsit a helyzeten.

Bár Molnár Csaba a kirobbant cirkusz miatt azóta lemondta az autó bérlését, ennek sem örülhettünk sokáig, mert Veres János pénzügyminiszter Gyurcsánytól ellesett gúnyos mosollyal közölte az újságírókkal, hogy az ő 14 milliós új Audija rendben van, hiszen a közbeszerzés rendben lezajlott. Mindjárt más.