Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

A Pirate Bay és a kalózok nagyképűsége

2009.04.22. 11:58 Módosítva: 2009-04-23 15:36:15

(2009.04.23. Kedves olvasók! Mielőtt nekiállnának a cikknek, ajánljuk, hogy olvassák el Szily László blogbejegyzését annak utóéletével kapcsolatban. Saját nemzetközi szervezete ítéli el Jeszenszky Zsolt cikklopását)

A médiában és általában a közbeszédben gyakran találkozunk olyan irányú érvelésekkel, kijelentésekkel, melyek szerint a zene- és filmipar átaludta az internetkorszak hajnalát, és ahelyett, hogy a változó világnak megfelelően üzleti modelljét is megváltoztatta volna, egyik reggel arra ébredt, hogy elment a hajó... Vagy inkább hajók, mint például a Pirate Bay nevű, Svédországban üzemeltetett oldal, amely a zeneszerető közönség jelentős részét is vitte magával.

Igen nehéz a dolga az eladás, az üzleti működés terén bármilyen szolgáltatásnak és szolgáltatónak, ha a szomszéd üzletben ugyanazt az árut ingyen osztogatják

Az ilyen és hasonló kalózoldalak népszerűsége – az egyébként törvénytisztelő állampolgárok körében is – némileg alátámasztja azt a vélekedést, hogy az alkotói iparágaknak észre kell venniük: a fogyasztók továbbra is élénken érdeklődnek a kultúra minden darabja, még az olyan elfeledett morzsák iránt is, mint például az amerikai tévében összesen egyszer leadott, nem túl fényesre sikeredett „Star Wars Holiday Special" (Csillagok Háborúja Karácsonyi Különszám) – amelyből George Lucas minden hivatalos kópiát megsemmisített állítólag. És az ilyen és hasonló elfeledett gyöngyszemek iránti érdeklődés valóban azt mutatja, hogy a kiadóknak, filmstúdióknak az Internet adta lehetőségeket inkább kihasználni érdemes termékeik eladására, mint gátolni azok terjedését.

Nagy tévedés azonban az az egyébként népszerű vélekedés, hogy a cégek mindezt ne vették volna észre, és hogy ne tennének meg mindent a legális digitális felhasználások előmozdítása érdekében. Igen nehéz azonban a dolga az eladás, az üzleti működés terén bármilyen szolgáltatásnak és szolgáltatónak, ha a szomszéd üzletben ugyanazt az árut ingyen osztogatják. Az utóbbi persze nyilvánvalóan nagy népszerűségre számíthat már csak azért is, mert bármit jobb ingyen megkapni, mint pénzért. S ez általában azzal a hamis ideológiával is párosul, hogy a lemezkiadók, filmelőállítók mind valamiféle dagadt, zsíros mogulok, akik egy karosszékben elfolyva számolják egész nap a vastag pénzkötegeket, amelyeket szegény fogyasztóktól bekasszíroztak. Aki ezt gondolja, életében nem találkozott még egyetlen mai független lemezkiadó dinamikus, fiatal, sokszor egyszemélyben tulajdonos-mindenesével, vagy akárcsak bármely kisebb vagy nagyobb kiadónál, studiónál dolgozó, hús-vér emberrel, de még csak zenésszel, előadóval sem. Az ő megélhetésüket, munkájukat lehetetlenítik el ugyanis az ilyen önjelölt "ingyenkultúra-harcosok". Még akor is, ha mindig akad egy-egy renitens, "csakazértisbezzeg" zenész, aki a saját rövidtávú népszerűsége, néhány olcsó "rajongói jópont" érdekében harsányan kiáll a zenekalózok mellett, miközben ezzel saját hosszútávú érvényesülését is veszélyztetni, nem beszélve arről, hogy abszolút nem képviseli a zenésztársadalom többségét. Akik számára lassan értelmetlen alkotni, új zenéket készíteni, hiszen senki nem akar ezekért fizetni, s még üdvrivalgás is kíséri azokat, akik a zenelopásban segédkeznek.

A fennálló társadalmi-gazdaságirenddel szembeni dacos kiállás a történelem során persze mindig is követőkre és támogatókra talált a lázadó fiatalság soraiban – meg esetleg olyan meglettebb korúak körében is, akik ebben vagy üzletet láttak, vagy elfelejtették, hogy mellettük is elment már a hajó, s kétségbeesve próbáltak ily módon is „fiatalok maradni", azonosulva az újabb generációk mozgalmaival. A Pirate Bay hajójában az említett embertípusok mindegyike megtalálható volt, a számító üzletembertől a hivatásos forradalmárig.

A bírósági tárgyalás során hamar kiderült azonban, hogy ez a hajó valójában egy üres jármű – egy kormánylapát nélküli kísértethajó, valódi vezérlőelvek nélkül, mely valójában egyetlen okból létezik: mert létezhet.

A Pirate bay mögött álló három férfi éveken át védelmezte az internetes kalózkodást olyan hetyke hencegéssel, amely érinthetetlennek tűntette fel őket a közvélemény szemében, fityiszt mutatva a céges ügyvédeknek, miközben a világ leghírhedtebb kalózoldalát működtették.

2006-ban az egyik alapító, Peter Sunde kijelentette: "Kötelességünknek tartjuk a kultúra és a média terjesztését. A technológia csak egy eszköz erre."

Amikor a svéd hatóságok lefoglalták a szervereket ugyanebben az évben, a kalózok zavartalanul folytathatták, nagyon gyorsan újjáépítve az oldalt, ráadásul oly módon, hogy reverse-DNS-ük a következő beszédes címre mutatott:
"hey.mpaa.and.apb.bite.my.shiny.metal.ass.thepiratebay.org."

Vagyis nagyjából, hogy az összes jogvédő kinyalhatja a fényes seggemet.

Majd a svéd Parlament előtt megtartott tüntetésen is arról bátorkodtak szónokolni, hogy "Senki sem terjeszti jobban a kultúrát, mint mi, de a filmes és zenei maffia be akar minket záratni... Ezt neked, Hollywood!"

Forradalmár, ingyenkultúra-ideáljaikat hátrahagyva, egy sokkal pragmatikusabb, ügyvédek által is támogatott hozzállásra cserélték azt: Nem Vagyok Felelős.

De a nagyképűség elpárolgott, mint sós víz a megfeneklett ladikról, amikor a Pirate Bay üzemeltetői a tárgyalóteremben találták magukat. Forradalmár, ingyenkultúra-ideáljaikat hátrahagyva, egy sokkal pragmatikusabb, ügyvédek által is támogatott hozzállásra cserélték azt: Nem Vagyok Felelős.

Az egyik alapító, Peter Sunde vallomásában úgy nyilítkozott, hogy ő "csak" egy szóvivő, aki sosem vett részt aktívan az oldal üzemeltetésében. A másik alapító, Frederik Neij rendszergazdaként aposztrofálta magát, akinek pusztán a rendkívül népszerű oldal folyamatos működésének technikai kihívásaival kellett szembenéznie.

Amikor a harmadik vádlott, Gottfried Svartholm Warg szembesült valaha kedvelt szokásával, melyben nyilvánosan kinevette azokat a jogtulajdonosokat, akik az illegális tartalmak eltávolítására való figyelmeztetést küldtek a Pirate Baynek, országhatárokon és tengereken át hallható volt visszatáncoló, "hátrafelé evező" kijelentése: "Még mindig nem értik, hogy azoknat kell felszólítani, akik megosztják a tartalmakat, nem pedig minket, az üzemeltetőket!"

Ez a gondolat végig visszhangzott a tárgyalás során: Ne minket gyanúsítsatok és üldözzetek, üldözzétek a 22 millió felhasználónkat. Ők a bűnözők!

A világ furcsaságának és az emberek könnyű megvezethetőségének köszönhetően persze mindezek ellenére a három szélhámost a mai napig hősként ünnepli nem csak a Pirate Bay mellett álló aktivista-párt, hanem internet-használók milliói világszerte; miközben ők hárman, nagyon is tisztában lévén a tevékenység törvénytelen voltával, mégis minden felelősséget gond nélkül igyekeztek áttolni a felhasználókra, s ha rajtuk múlna, saját bőrük mentése érdekében akár mind a 22 millió felhasználó is mehetett volna börtönbe.

A tárgyalás azonban számukra váratlan eredményt hozott: ők mennek.

Ja, Neij 2006-os lánglelkű beszéde a Parlament előtt? A bíróságon elmagyarázta, hogy csak egy papírt olvasott föl, amit a Pirate Bay létrehozásában segédkező, a nyitott kultúráért küzdő aktivista párt, a Pirate Bureau képviselői toltak elé. És hogy nem gondolta komolyan...

(A szerző a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének munkatársa.)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?