Bernadett
5 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

A donaldkacsázás éve

2009.12.31. 13:36 Módosítva: 2009.12.31. 17:01
Nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek, és Magyarország idei évét nem egyetlen rövidke mondattal összefoglalni. "Nem történt semmi". Néhány kis apróság volt csupán említésre méltó. Ezek közül volt olyan, ami előre mozdított két centit, és olyan is, ami hátra hármat. Aki itt él, annak viszont nagyjából világos, hogy egy év alatt az ország semmit nem változott. 2009 elvesztegetett év volt, ami megnézve, hogy az utóbbi száz évben ez az ország mi mindennek tudott komplett éveket szentelni, egyáltalán nem olyan szörnyű dolog, mint amilyennek elsőre hangzik.

Ahogy a történészek szerint a 19. század valójában 1789-ben kezdődött és 1914-ben ért véget, úgy Magyarország 2009-e sem január elsején kezdődött és nem is december 31-én ér véget. A donaldkacsázás éve azon a boldogságos márciusi napon indult, amikor Gyurcsány Teszemét lelépett, és akkor fog véget érni, amikor 2010 áprilisában Bajnai Gordont Orbán Viktor váltja. Hogy utána mi lesz, azt egyetlen magyar ember sem tudja, és a tanácstalanság főoltárán természetesen éppen Orbán a főalak. Még az is lehet, hogy 2009-re is nosztalgikusan vágyakozva fogunk visszaemlékezni.

Magyarország 2009-ben otthonában, felsőtestén ruházatot (jellemzően pólót) viselve, de fedetlen alsótesttel, említésre méltó cselekvés nélkül, céltalanul henyélt. Műanyagszéken vagy bőrkanapén meztelen hátsóval csapatni, az időjárástől függően vagy izzadva vagy dideregve, céltalan, ugyanakkor nagyon kellemes tevékenység. Sokat nem lendít senki helyzetén, egy országén meg pláne nem, viszont egyrészt nem megerőltető, másrészt pedig semmi kényelmetlen nincs benne, bár pucér, izzadt seggel bőrkanapéról felállni nem olyan nagy élmény. Ez nyilvánvalóan valami nagyon rejtélyes utalás Magyarország jövőjére nézve, úgyhogy most néhány percre mindenki gondolkozzon el, hogy mi a fenére is gondolt a költő.

A donaldkacsázót a külső szemlélő talán teljesen passzív, a világ, de még közvetlen környezete történései iránt sem érdeklődő embernek látja. Ez egyáltalán nincs így. A világot a lehető legjobban éppen donaldkacsázás közben lehet megfigyelni. A közvetlen környezetet meg aztán pláne. 2009-ben henyélve is nagyon szépen végig lehetett nézni, ahogy a szokásos arcok pont ugyanúgy, gépiesen tolják ugyanazt a kontentot, mint az előző években bármikor.

A felsőtestünkön viselt trikó nyakát kinyújtva, elgondolkodva vakargattuk a cicinket, miközben minden ment tovább a rendes kerékvágásban. Kelet-Magyarországon például tombolt az etnikai indíttatású erőszak, így utólag csak az a furcsa, hogy valódi lincselés nélkül sikerült megúszni az évet. A korrupciólovetta sajnos soha nem donaldkacsázik, így vele idén is sok baj volt. Hunvald György, a BKV és a sukorói kaszinóberuházás egyaránt rendkívül idegesítő, a tisztességes donaldkacsázást zavaró hírek tömkelegét eredményezték. Ökölbe szorult kézzel nehéz elmélázva vakarózni.

Ahogy vannak köztünk okosok és buták, óriások és törpék, szőkék és barnák, úgy akadnak magyarok, akik jobban és stílusosabban tudtak alkalmazkodni a donaldkacsázás évének tempójához, mint mások. Ezek az élharcosok között a magyar politikai elit a hagyományaihoz híven élharcosi szerepet vállalt. Az erős mezőnyből is kiemelkedett Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter teljesítménye, aki tizenkét hónapig nem csinált az ég világon semmit, az év végén pedig közölte, hogy neki még ez is sok, a maga részéről ő lelép, a szart lesz szíves más összetakarítani. Ha az Indexnek lenne nyomtatott címlapja, azon pedig a decemberi számban az Év Embere, a díjat idén egészen biztosan Draskovics kapná.

Vannak persze örök lemaradók is, akik soha nem hallják meg, mit susog fülükbe a korszellem. Ők voltak azok a honfitársaink, akik idén sem voltak képesek csendben lustálkodni, sőt, néha még a számítógép és a tévé képernyője elől is felálltak. Különös módon az általános henyélés, a Magyarország történelme szempontjából teljesen elvesztegetett év, a kedvezőtlen globálgazdasági feltételek, a globális felmelegedés, a barna eső és a vörös köd így együtt sem tudtak betenni a nemzet buzgómócsingjainak.

Sajnos konkrét adatokkal nem tudom bizonyítani, de nekem úgy tűnt, hogy 2009-ben a donaldkacsázó ország háta mögött, csenden és titokban elkezdett valami megmozdulni. Mintha egyre többen vennék észre, hogy egy olyan országban, amelyben a "nagy" dolgok végérvényesen és megváltoztathatatlanul gajra mentek, ideálisan lehet kiharcolni a valóban fontos győzelmeket. 2009-ben Magyarországon jobbat lehetett enni, jobb popzenei koncertekre lehetett menni, jobban öltözött embereket lehetett látni és jobb újságcikkeket lehetett olvasni, mint 2008-ban. Még a nyomorult magyar foci is egy kicsivel jobb volt az idén a szokásosnál, nekem pedig egészen úgy tűnt, hogy 2009-ben többet és keményebben lehetett bulizni az országban, mint évek óta bármikor.

Donaldkacsázni és közben élvezni az életet, az már teljesítmény. A végén még lesz belőlünk valami.