Orsolya
7 °C
14 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Hogy felejtettek el a németek háborúzni?

2010.01.26. 12:38 Módosítva: 2010-01-26 12:38:12
Miközben katonáinak már a XXI. századi Afganisztánban kellene helytállniuk, Németország még mindig a II. világháború árnyaival küzd. Vagy ez csak egy kifogás, amivel egy kényelemhez és békéhez szokott jóléti társadalom támogatja a háborúval szembeni ellenérzéseit?

„Ha a németek nem akarják kockáztatni az életüket, akkor rögtön otthon is maradhatnak” – nyilatkozta egy brit ezredes a Spiegel magazinnak, amely legutóbbi számában az afganisztáni bevetésről közöl cikket. Múlt héten Stanley McChrystal tábornok, az afganisztáni NATO-erők amerikai főparancsnoka a legnagyobb német bulvárlap, a Bild Zeitung hasábjain lényegében azzal ekézte a Bundeswehrt, hogy katonái páncélozott járműveikbe, biztos táboraikba húzódnak vissza, és közben elveszítik a kapcsolatot a felkelőknek kiszolgáltatott afgán lakossággal. A parancsnok egyúttal több kockázatvállalásra biztatta a németeket.

Tény, hogy a Bundeswehr egyelőre nem igazán vívott ki magának tekintélyt szövetségesei körében. Bár Németország a maga 4280 katonájával az afganisztáni NATO-csapatok harmadik legnagyobb kontingensét adja, Berlin csak a – korábban még békés – északi területek biztosítását volt hajlandó vállalni, katonáinak a harcok dúlta déli országrészben való bevetését kezdettől fogva csak egészen kivételes vészhelyzetekre engedélyezte. Amikor pedig a közelmúltban a Talibán Afganisztán északi vidékeire is kiterjesztette az ellenállást, szégyenszemre az amerikaiaknak kellett további 2500 katonát a térségbe vezényelniük.

„A németek csak figyelik az eseményeket, és nem mentenek meg minket. Más barátainkhoz kell fordulnunk védelemért” – idézi az esettel kapcsolatban a Spiegel Mohamed Omart, a kunduzi régió kormányzóját. A német kormány továbbá igencsak húzódozik attól, hogy az amerikaiak csapaterősítési kérésének eleget tegyen, még ha valószínű is, hogy a csütörtökön kezdődő londoni Afganisztán-konferencián végül mégiscsak beadja majd a derekát.

000 DV594814

A gyávaság vádját határozottan visszautasítva német poltikusok és publicisták leginkább az ország II. világháborús felelősségével magyarázzák a vonakodó hozzáállást. Jellemző eset volt annak a tavaly szeptemberi észak-afganisztáni incidensnek az itteni fogadtatása, amikor egy német parancsnok utasítására végrehajtott bombatámadásban több mint száznegyvenen – nagyrészt civilek – vesztették életüket. Az eset a német a közvéleményt talán még a saját katonái halálhírénél is – eddig közel negyven német katona esett el a 2002 óta – jobban megrázta.

A kunduzi bombázásban a politikai mellékszálak mellett – az ügyet a 2009 szeptember végi választások előtt megpróbálták eltussolni – a német közéletet maga az a tudat is sokkolta, hogy egy német tiszt ölt, méghozzá jelentős részben ártatlanokat. Pedig a tűzparancsot két, a Talibán által eltérített üzemanyag-szállító tartálykocsira adták ki – noha valóban rendkívül szerencsétlenül, mert a teherautók körül sok civil tartózkodott, de a cél semmiképpen sem az ártatlan áldozatok lemészárlása volt.

Benzint osztottak a falubelieknek, amikor jött a NATO-légicsapás
Benzint osztottak a falubelieknek, amikor jött a NATO-légicsapás

Egy másik jellemző példája a németek háborúfóbiájának az a fajta már-már perverz szóbűvölés, amit egy ideje német politikusok játszanak annak érdekében, hogy az afganisztáni helyzetet nehogy „háborúnak” kelljen nevezniük. Itt jelenleg több verzió is verseng egymással: a legbátrabb még talán a Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter által bevezetett „háborúhoz hasonló állapot”, de versenyben van még a „nem nemzetközi (!) fegyveres konfliktus” is.

A Spiegel információi szerint pedig a kancellári hivatal hasonló eufemizmussal az amerikaiak által meghirdetett counter-insurgency (felkelőellenes, ellentámadási) stratégiát egyszerűen csak „civilvédelemnek” (Zivilschutz) kívánja fordítani. Persze a szójátékok azért mégsem teljesen öncélúak: az afgánok kiképzésére kiküldött rendőri erőket például a törvények értelmében Berlin nem vezényelhetné háborús övezetbe, így a helyzet háborúvá nyilvánítása további jogi problémákat vetne fel.

Ezenkívül a német alkotmány kifejezetten tiltja is az ország részvételét olyan „cselekményekben, amelyek a népek békés együttélésének megzavarására és különösen támadóháborúk előkészítésére [...] alkalmasak”, noha a német alkotmánybíróság egyszer már alkotmányosnak nyilvánította az afganisztáni beavatkozást.  (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy maga a NATO is alapvetően kerüli a „háború” kifejezést, mivel az ENSZ-től kapott mandátuma stabilizálásra és újjáépítésre vonatkozik, noha a katonai erő alkalmazását is megengedi).

000 DV430245

A történelmi érzékenységen kívül azonban szerepet játszhat a vonakodásban az is, hogy a német választók már közel hetven százaléka az azonnali csapatkivonást támogatja. Ez az arány nem sokkal nagyobb, mint Nagy-Britanniában vagy akár Lengyelországban, a német szavazók pacifizmusa azonban döntött már el választást: 2002-ben Gerhard Schröder kancellár úgy érte el saját újraválasztását, hogy kerek perec kijelentette, ő bizony távol fogja tartani Németországot az iraki háborútól.

A meghatározó német pártoknak azért becsületükre legyen mondva, hogy a tavaly szeptemberi Bundestag-választás előtt nem játszották ki az Afganisztán-kártyát, ez alól csak a populista, jelentős részben az NDK-utódpártra épülő Baloldal (Die Linke) volt kivétel. (Velük szemben a választók többségének meg egyéb fenntartásaik voltak.)

A türelem azonban fogyni látszik: a legnagyobb ellenzéki párt, a szociáldemokraták (SPD) újabban már a csapatok legkésőbb 2015-ig történő kivonását követelik, míg a konzervatív-liberális német kormány láthatóan mindent megtesz, hogy valahogy elbliccelje az amerikaiak csapaterősítési kérését. A legutóbbi hírek szerint egy ötszáz fős létszámnövelés talán mégiscsak összejöhet, de a németek továbbra is inkább az afgán biztonsági erők kiképzésében kívánnak feladatokat vállalni, a harcokban lehetőség szerint nem.

000 DV603349

Legkésőbb a csütörtökön kezdődő londoni Afganisztán-konferencián azonban Berlinnek színt kell vallania. Eközben egyre nő a nyomás a szövetségesei felől is: legutóbb épp a lengyel külügyminiszter osztotta ki igen keményen a németeket, hogy hagyják most már végre maguk mögött a történelmi (és politikai) fenntartásaikat, és csinálják végig rendesen az afganisztáni küldetést.