Ferenc forradalma

Amikor Ferenc miniszterelnök mentendő a menthetőt – persze valójában akkor már nem lehetett megmenteni semmit – lemondott, olyasmit találtam írni, nem akar ő a politika úgynevezett színpadáról véglegesen eltűnni, inkább erőt gyűjt, hogy visszatérhessen, ha eljön az ideje. Végtelen éleslátásra ehhez az észrevételhez nem volt szükség, Ferencről lesír, nem az a tipikus megadom magamat harc nélkül figura. Ebből a szempontból jobban hasonlít Orbán V.-re, mint bárkire a szocialista párt volt és jelenlegi prominensei közül.

Mármost a nagy kambekk ideje még nem érkezett el, de az építkezés körülményei előálltak. Egy ideig a brutális tavaszi pofon után is úgy tűnt, lendületet lehet venni, de gyorsan kiderült, a nagy öregek (mindenki tudja, kikről van szó, hadd ne soroljak neveket) és az apró-cseprő fiatalok (Mesterházy Attila meg a többiek) együtt erősebbek.

Csakhogy nem lesz ez mindig így – és ki más lenne a leginkább tisztában ezzel, mint éppen Ferenc. A bukott kormányfő örökös híveinek (Debreczeni József! Bauer Tamás! Göncz Kinga! Vitányi Iván! Molnár Csaba! Micsoda nevek! Őrület!) jelenlétében látszólag arra vállalkozott szombaton, hogy Orbán V. kormányzásának rettentő vonásairól rántsa le a leplet. Ám koránt sem az volt a legfontosabb, amit az alkotmányozásról mondani bírt. 2010 szeptemberében azzal csak nagyon keveseket lehet megijeszteni, hogy a Fidesz hungaroputyini társadalmat épít (ezt nem ő mondta, de jól hangzik). Tartok tőle, ennek a témának a szavatosságával baj van; akkor sem lesz már gyümölcsöző farkassal ijesztgetni a kedves embereket, ha netán tényleg harapni akarna.

Ami a ferenci mondandó fideszes részét illeti, abban egyvalami egészen biztosan stimmelt. Az, hogy Orbán V. meg fog bukni. Kézenfekvő, hogy meg fog. Lehet, hogy négy, lehet, hogy nyolc, lehet, hogy tizenkét év múlva. A sorsát nem kerülheti el.

Mindenki hibázik. Hibázott Antall József és Boross Péter, hibázott Horn Gyula, hibázott Orbán V. 2002-ben, hibázott Ferenc, nála nagyobbakat senki. Az ellenzék soha nem saját teljesítményének köszönhetően nyer, mindig a kormánypártok balfaszsága hozza a sikert. Ezért is butaság programokat, elveket, eszméket számon kérni. A választópolgárok nem jutalmaznak, hanem büntetnek.

Ferenc nagyszabású beszédében inkább az érdekes, amit pártjának üzent: hogy tudniillik rendszerváltásra van szükség az MSZP-ben. Ezt ki más hajthatná végre, ha nem maga Ferenc? Sokan úgy gondolják, ez az ember tönkretette a reputációját (vagy mijét), nincs onnan visszaút, ahová lesüllyedt. Ez nem igaz. Ahogy Török Gábor írja: 2002-ben és 2006-ban rengetegen gondolták nemhogy a bal-, a jobboldalon is, Orbán V.-ből többé semmi nem lehet. Továbbmegyek: már a Fidesz 1994-es drámai eredménye után úgy nézett ki, kampec neki. Aztán okosan-ügyesen visszakapaszkodott, most kétharmaddal kormányoz.

Nem igaz, hogy az emberek nem felejtenek. Ha így lenne, hogyan alakulhatott volna szocialista kormány 1994-ben, négy évvel a rendszerváltás után?

De szorult-e Ferencbe is annyi politikai tehetség, mint legnagyobb túloldali ellenfelébe? Ezt megmérni nem lehet, de az után a teljesítmény után, amit 2006 tavaszán nyújtott, nem szabad lebecsülni őt. Ráadásul a jelenlegi MSZP-elitet elnézve talán megkockáztatható: ha az akarat megvan, a kevesebb is elég lesz.

Az akarat megvan – ott akar lenni, ha felvirrad a nap –, skrupulusok nincsenek, az ütemérzéken kell még javítani, és egy kis türelem sem árt. A három hét múlva esedékes önkormányzati választásokon az MSZP súlyos vereségekbe fog beleszaladni. Ki lesz ennek az egyik nagy nyertese? Ferenc lassan készülődhet.