Adj pénzt, de nem mondom meg, mire!

Az állami vasúttársaság új titokszabályzatot alkotott. Hatályba lép majd január 1-én. Akkortól titok lesz, hányan utaznak ezen vagy azon a vasútvonalon. De még az is, hány ilyen vagy olyan mozdonya van a MÁV-nak. Pedig a cég egyre több állami támogatást kér és kap. Pedig állami tulajdonban van.

Titokszabályzatra minden nagy szervezetnél szükség van. A MÁV, mint az ország egyik legnagyobb munkaadója (holtversenyközelben a hadsereggel) kell, hogy szabályozza, ilyen irányú tevékenységét.

Az új utasítás kísértetiesen hasonlít a fegyveres szervek szolgálati titokszabályzataihoz, felépítésében, nyelvezetében, tartalmában. Ez azért elgondolkodtató, mert 2005-öt írunk, nem 1951-et, és a MÁV egy fuvarozótársaság. Az ország 40 ezer szállítással foglalkozó vállalkozásainak egyike. Nem több. Még akkor se, ha többen beszélgetéseikben visszasírják a hatóságosdit játszó időket, a bokacsattogtatós vasúti irányítási, szabályozási rendszert.

A kiadott utasítás titokvédelmi szakmaiságát kritika nem érheti. Megegyezik a már máshol (fegyveres erők, testületek, szervek) bevált felosztással, alapfogalmak, jogosultságok, titokszervezet, minősítések és minősítők, betekintési jogosultságok és engedélyezők, titok védelem és kezelés, titoknyilvántartás, oktatás. Jó munka. Az utasítás az új általános vezérigazgató-helyettes, Heinczinger István aláírásával látott napvilágot, de a dolog természetéből (előkészítés, szinopszisok, kidolgozás, átírás) következően bőven az ő hivatalba lépése előtt készülhetett.

A MÁV elveszítette a társadalmi támogatottságának nagyobb részét

Gaál úr, vagy tanácsadói felismertek valami fontosat. A MÁV elveszítette a társadalmi támogatottságának nagyobb részét. Még vannak kényszerutasaik, még vannak nosztalgiázó, vicinálisokat mindenáron megtartani akaró támogatóik, de már nincs elegendő támogatottságuk. Ennek egyenes következménye, hogy a politika első vonala is csak ímmel-ámmal támogatja tevékenységüket.

Emiatt ez a most kiadott éves jelentés piciri palotaforradalmi tett. Nyíltan kiállva megmutatni, mennyi pénzünk van, mit mire költünk, mekkora haszonnal/veszteséggel gazdálkodunk, hányan vagyunk, milyen ráfordítással hány utast, mennyi tonnát szállítunk el. Első kísérletre egészen jól sikerült ez a 37 oldalas mű. Még kicsit túl píáros, színesebb, mint amennyire informatív, de jó.

Idén még tudható, hány Bzmot van Balassagyarmaton

A MÁV az idén 80-82 milliárd forint veszteséggel számol. Jövőre Gaál úr majd 100 milliárd forintnyi veszteséget prognosztizál, ehhez kér 50-70 milliárd forint plusz támogatást, az évente a közforgalmú közlekedési társaságok közül csak nekik juttatott 40-60 milliárd forint termelési támogatáson felül. Jól érzékeli (hiába, mégiscsak politikus), hogy ha évente az országtól 200 milliárd forint körüli összeget igényel, akkor illik azt bemutatni, mire költi, ha társadalmi támogatottságát növelni és nem csökkenteni szeretné.

A veszteség egyik fő forrása a vasúti személyszállítás. Évente kb. 30-40 milliárd forint üzemi, személyszállítási veszteséget termel a MÁV - részben önhibáján kívül - a 7800 kilométernyi közforgalmú vaspályákon. Az éves veszteség többi része máshol keletkezik.

A MÁV titkosítatja azokat az adatokat, amelyekkel az igazát bizonyítaná a döntéshozók, döntés-előkészítők, politikai lobbicsoportok előtt

Amennyiben azt akarják, márpedig hogyne akarnák, hogy a politika első vonala ésszel és ne alkukkal támogassa tevékenységüket, akkor elemi érdekük pontosan bemutatni, hogy a hálózat felén, tisztán politikai, szavazatszerző és szavazatmegtartó, szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai okokból fenntartott vasúti személyszállítás milyen kevés embert szállít. Érdekük felszólítani a politikát, azon keresztül a társadalmat, ha továbbra is kívánja ezt a szolgáltatást, akkor támogassa.

Ehhez képest a mostani MÁV titokszabályzat 2. sz.melléklete az első számú titokkörben titkosítandónak sorolja mindjárt a második helyen az "Utasszámlálási- és ezzel kapcsolatos adatbázisból nyerhető adatokat. Minősítés ideje : 3 év"

Hogyan is van ez? A MÁV elnöke küzd a társadalmi támogatottság növeléséért, és közben másod- harmadvonalbeli emberei titkosítatják azokat az adatokat, amellyel ő a MÁV igazát bizonyítaná a döntéshozók, döntés-előkészítők, politikai lobbicsoportok előtt?

Milyen nyilvános, XXI. századi közpénz-felhasználási gyakorlat az, ami titkossá teszi, hogy miért kell évente majdnem annyi pénzt költeni a vasútra, mint a hadseregre? Melyik magyar állampolgárnak, miért nincs köze ahhoz, hogy Ravazdon hányan szállnak fel egy reggel vonatra, ha ez ügyben országgyűlési interpellációt hallgat? Honnan tudja megítélni, hogy az interpelláló vagy az interpellációra választ adónak van igaza, ha titkos az adat, amiről a parlamentben a vita zajlik.

Motorvonatok Nyugat-Európában. Számuk, helyük, üzemképességük nem titok

Az utasszámlálások pénzbe kerülnek. Mennél pontosabbak, annál többe. De ezt nem a MÁV fizeti a nem létező nyereségéből, hanem mi adófizetők, sokfajta jogcímen, a vasútnak évente juttatott majd 200 milliárd forint támogatásunkból. A mi pénzünkből elkészítetett munka eredményét tőlünk, előlünk titkolják, akikkel fizetették a felmérést?

Van ennek a titokszabályzatnak egy másik olyan pontja, amely nem annyira bosszantó, inkább szatírába való: titok : "A járműsorozatok állagára vonatkozó mennyiségi és minőségi adatok" Lefordítom ezt vasutasról magyarra: Január elsejétől titok, hogy a MÁV-nak melyik mozdonytípusból hány darabja van, és a különböző típusok darabszámaiból mennyi üzemképes.

Tételezzük fel, hogy egy olvasó kíváncsi hány tankja és ágyúja van a Magyar Honvédségnek. Felhívja a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályát, és ott megmondják neki. Ennyi. De ha az épp ügyeletes sajtós nem tudja, nincs semmi baj, évente, kétévente a HM kiad egy Honvédelem 2000-akárhány című színes, 40 oldalas brosúrát, abban is benne van. Természetesen több nemzetközi szervezetnek is megadja Magyarország évente a tankjai, repülői, ágyúi, számát.

Az, hogy hány tankunk, ágyúnk, repülőnk van nem titok. Az, hogy hány tolatómozdonyunk van, az januártól titok lesz.

Közlekedési hasonlatot hozva: Nógrád megye közforgalmú közlekedésének 95-96 százalékát a Nógrád Volán végzi. Aki kíváncsi a Nógrád Volán járműparkjára, az felhívja a vezérigazgatót, aki egyből rávágja, hogy kettőszáztizenvalahány buszuk van. Még a helyközi/helyi buszok arányát is megtudhatja. Mert a Nógrád Volán vezérigazgatója tudja, hogy ő egy szolgáltatótársaság vezetője, nem pedig kishatalom, hatóságpótló.

Kérdezzük meg ugyanezt Nógrád megyében a közforgalmú közlekedésben kb. 4-5 százalékos részesedést elérő MÁV helyi vezetőitől!

Nem mondhatják meg - ha tudják is - mert nyilatkozási tilalom alatt állnak már több mint két éve. Január elseje után pedig azért sem mondhatják meg, mert a Balassagyarmaton ma lévő 17 vagy18 Bz mellékvonali motorkocsi száma titkossá lesz.

Indulhatnak a nagy, félinformációkat, elhallásokat is fontossá minősítő viták, hogy a 18-ból valóban három van összetörve vagy csak kettő, és hogy az üzemképesség 76 vagy csak 67 százalékos.

Lesznek internetes fórumok, ahol jólértesültek közlik az állomásítási listákat (hogy melyik jármű hol lakik), a különböző adatokat, hogy az üzemképes mozdonyokból naponta hány dolgozik is.

Az érdeklődő vasútbarátok még inkább azt fogják érezni, hogy a MÁV ellenük lép föl, egymást fogják szövetségesnek tekinteni. Tényleg érdeke a MÁV-nak, hogy szervezzen önmaga ellen ilyen szövetségeket?

Évente több MÁV felső- és középvezető is eljut Brüsszelbe. Részt vesznek azon a konferencián, amelyre küldték őket, megnézik a maneken pist, a Grand Place-t. Vesznek az újságosnál belga vasutas újságot. (Vesznek?) A Journal du Chemin de Fer vagy az En Lignes 8 euróért (tudom, ez 3-4 sör ára) közlik mindazokat az információkat amelyet, ők, ma Magyarországon épp titkosítani készülnek.

Ottani vasúti vezetőtársaik már ennyivel előrébb tartanak? Ott nemhogy az állaglista nem titkos, hanem az állomásítási sem, a felújítási sem, mindkettőt évente lehozza kétszer az újság.

Jó lenne, ha a Gaál-Heinczinger-páros elmondaná a Brüsszelbe indított MÁV-küldötteknek, hogy brüsszeli útjaikról necsak csipkét hozzanak az asszonynak, pralinét a gyereknek, és belga sört a havernak, hanem brüsszeli, európai gondolatot, szemléletet maguknak és beosztottaiknak.

Amikor 1985-1990 között már pengetődzött a változások szele, titkos volt még minden adat a Magyar Néphadseregről. A Néphadsereg tisztjei számára is. Tanulták a VII. német hadtest létszámait, fegyverzetét, parancsnoktól az őrkutyáig, de nem tanulták a saját hadosztályuk, a saját hadseregük adatait, pláne nem az itt települő szövetségesek adatait. Akkor volt szokás, hogy megnőtt a nyugati szaksajtót olvasó tisztek száma. Ha arra voltak kíváncsiak, hogyan néz ki a saját hadseregük, amiben szolgáltak, akkor külföldi újságokat olvastak, és kicsi pontatlanságokkal, de képbe helyezték magukat.

Ezentúl a magyar vasutasok, vasútbarátok olvassák majd a külföldi újságokat, honlapokat, böngésszék a világhálót, ha megakarják tudni, hogy hogyan áll saját vasúttársaságuk?

Egyébként pedig tényleg azt hiszi bárki, hogy a titkosítás megvalósítható? Magyarországon él egy-két ezer vasútbarát. Felének saját mozdonylistája van, néha pontosabb, naprakészebb, mint a MÁV saját lajstroma.

Ha a mozdonyok, vasúti személy- és teherkocsik száma ezentúl titkos lesz, akkor a MÁV-nál készül majd:
- egy igazi lista a nemzetközi vasúti szervezeteknek,
- egy kevésbé igaz lista a tulajdonost képviselő mindenkori közlekedési miniszternek,
- egy még kevésbé pontos lista a felügyelő Magyar Vasúti Hivatalnak,
- egy negyedik lista a MÁV saját vezetőinek
- egy ötödiket fog ismerni a MÁV mindenkori gépészeti főnöke, aki az egészért felel

2005-ben ez tényleg járható út?

Lesz olyan beosztás a MÁV-nál, aki a különböző címzetteknek járó listákat, valamilyen szempont szerint manipulálja, hogy nehogy valaki rájöjjön, hogy 104 darab M44 (becenevén BoBo) mozdonyból 40 van a Dunántúlon, és 64 az ország keleti felén (vagy fordítva), de a 104-ből csak 61 üzemképes, és csak 49 dolgozik - átlagosan - naponta?

Kit fogunk becsapni evvel a titkosítással? Ki elől kell titkolni, hogy hány tolatómozdony dolgozik Vésztőn? A vasútbarátokat, akik nagyobb ellenségei egyes vasútőröknek, mint a rongálók?

Becsapjuk a törvényhozókat, akiktől egyre több pénzt kérünk a vasútra? Jobbat vagy rosszabbat mondanak nekik mint a valóság? Tényleg azt hiszi a MÁV, hogy a törvényhozók, döntés-előkészítők csak abból az anyagból dolgoznak, amit a MÁV eléjük tesz?

A MÁV-nál jelenleg majdnem negyvenezren dolgoznak. Bizonyára van közöttük olyan, aki szervezetszociológiai tanulmányokat is folytatott. Látható, hogy ezt a MÁV munkavállalót kihagyták ennek a szabályzatnak az elkészítéséből.

Az a szervezet, amely válságos helyzetében kiemelt társadalmi támogatásra, pénzügyi segítségre apellál, nem válaszolhat a társadalomnak bezárkózással. A bezárkózásból, titkolózásból csak további elutasítás születhet.

Heinczinger István egyhónapos országjáráson ismerkedett a vasúttal, a vasutasokkal. Visszatérte után adott nyilatkozatában feladatai felsorolásakor a második helyen említette a vasutasok társadalmi elfogadottságának, elismerésének növelését, tekintélyük helyreállítását.

Gaál - helyesen - a nyilvánosság felé fordul. Heinczinger jól érzékeli országjáráson a társadalmi elfogadottság csökkentését. Ugyanebben az időben beosztottaik, a vasút középvezetői olyan szabályzatot készítenek, amelynek némely pontja bosszantóan dilettáns vagy nevetséges.

A politika már tíz éve mondja, hogy a vasúti vezetők másod- és harmadvonala összezár, ellenérdekeltje minden változtatásnak, egységfrontot alakít a saját tulajdonosa vagy akár felső vezetése ellen. Most egy szabályzat pár pontjával szaporítják a vasút további ellenőrizhetetlen támogatását rossz szemmel nézők táborát.