Nem szaladok el, azt hiszem, így korrekt, hiszen két héttel az olimpia előtt is bejelenthetném, hogy eltört a lábam, nem tudom folytatni - mondta Kovács Ágnes szerdai, nem hivatalos visszavonulását bejelentő sajtótájékoztatóján.
A butaságmaszlagon, amit az olimpiai bajnoknő terjedelmes jegyzeteiből elmondott, illetve azon túllépve, hogy életcélja a továbbiakban 52. országos bajnoki címének megszerzése, a fent idézett mondat lehet a legérdekesebb.
A teremben Ágit figyelő, igen ismert sportújságíró ugyanis nagyon halkan ennyit jegyzett meg: ez egy kicsit áthallásos volt. Csak sejtjük, talán azért suttogta ezt, mert 2004. július 21-én, pár héttel az athéni olimpia előtt Cseh László a balatonfűzfői edzőtáborban rosszul lépett, eltört az egyik lábközépcsontja.
Szerencsére felépült a játékokra, nyert is egy bronzérmet, de sokan pletykáltak arról akkoriban, még újságírókörökben is, hogy a törés nem is volt annyira törés, az úszó csak el akarta kerülni a találkozást olyan személyekkel, akikkel Áginak is meggyűlt a baja a közelmúltban.
Valószínű, Kovács szájára csak véletlenül jött épp a lábtörés szó, nem akart, és végül is nem hozott ő kellemetlen helyzetbe senkit, nem szólt be senkinek. Ezt bizonyítja, hogy a helyszínen az úszáshoz konyító egyetlen újságírónak sem tűnt fel a mondat, és nem kérdezte meg azon nyomban: miért épp lábtörés, miért pont két hét, Ági?
Annak azért most kifejezetten örülök, hogy nem én vagyok Kovács Ágnes, nem én vagyok Cseh László, és sportvezetőként sincs semmi közöm az úszáshoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
