Judit
3 °C
7 °C

A gonoszság tengelye

2002.02.13. 19:00
Az amerikai elnök két héttel ezelőtt elhangzott, az unió állapotáról szóló beszédét, amelyben Irak, Irán és Észak-Korea hármasa, mint a "gonoszság tengelye" szerepelt, a szokásos döbbent csönd, majd elégedetlenkedés fogadta az európaiak és a "mérsékelt" arab rezsimek részéről. Ebből állna az új amerikai külpolitika? Erre folytatódik a terrorizmus elleni küzdelem? Úristen.

Ráadásul Bush kitételét mintha Ronald Reagentől, a másik "cowboyelnöktől" kölcsönözte volna, aki a nyolcvanas években "gonosz birodalomnak" nevezte a Szovjetuniót. Az a harcias megjegyzés szintén leereszkedő legyintgetéseket váltott ki szofisztikált nyugat-európai politikai körökben, esetleg pánikot. Úgy, mint most. Ma ismét az "ostoba" amerikaiakról hallunk, akik "túlegyszerűsítenek" mindent, arroganciájukkal és vak harci lelkesedésükkel romlásba sodorva valamennyiünket.

Ennek egyik oka lehet a már korábban is ecsetelt kisebbségérzet, ami a nyugat-európai politikai elitet jellemzi, ha az Egyesült Államokról van szó, valamint a hagyományos kulturális fensőbbségérzet a "paraszt" amerikaiakkal szemben, ami a legtöbb európainak sajátja. Meglepő lett volna, ha pont a franciák nem találnak újabb bizonyítékot a texasi "tahóságára" az elnöki beszédben.

De az amerikai politikai így működik. Az Egyesült Államok elnökei hagyományosan igyekeznek fekete-fehér morális kérdésnek beállítani még a komplex külpolitikai problémákat is. (Egyébként ebben nincsenek egyedül, lásd a már-már krisztusi pátosszal politizáló Tony Blairt, aki még az egészségügy reformját is erkölcsi hadjáratként prezentálja.) A kongresszusi képviselők előtt előadott, a tévében élőben közvetített elnöki beszéd elsősorban a szeptember 11-e által még mindig sokkolt választóknak szólt. Bár mutatja az elnök külpolitikájának csapásirányát, a beszéd szándékosan egyszerűsített, konkrét lépésekre következtetni belőle aligha lehet. Aki ezt hallva máris a szívéhez kap, elsieti a parát. Chill.

Pláne, hogy a túlegyszerűsített retorika, a parasztos ökölrázás önmagában még nem jele a buta politizálásnak. A "terrorizmust" mint olyat ellenségnek kikiáltó Bush eddig meglepően átgondoltan irányította a háborút. A primitív olézást nem követte primitív látványháború. Tessék megszokni a hangnemet. Megtámadott országról beszélünk.

És persze az elnök harcias szavait ért heves kritikát hallva az ember hajlamos elfelejteni, hogy Bush részben joggal ijesztget. Irán, Irak és Észak-Korea valóban dolgoznak tömegpusztító fegyverek előállításán, és Teherán bevallottan támogat terrorista szervezeteket (konkrétan nyílt parlamenti ülésen vitatják meg, mennyi pénzt kapjon jövőre a Hezbollah). Egyikük sem hajlandó együttműködésre nemzetközi ellenőrökkel. Tényleg fáj az egyeseknek, hogy ezeknek a csávóknak beszólt az Egyesült Államok? Miért kellene hagyni, hogy nyugodtan folytathassák mindezt? Miért kellene megkockáztatni, hogy a cucc terroristák kezébe kerül? Azt már láttuk, mire képesek 3 eltérített repülővel. Az amerikai külügyminiszter kedden azt mondta, hogy tervek készülnek Szaddám Husszein megbuktatására. Ámen. Nélküle mindenkinek jobb lesz, elsősorban az irakiaknak maguknak.

Mégis, nem az igazi ez így. Bush-nak nem kenyere az óvatoskodás, és nem törődik túl sokat potenciális szövetségeseivel. Az Iránt pocskondiázó szónoklat annak árt a legjobban, aki igyekszik kimozdítani az országot az iszlám teokrácia sötét holtpontjáról: az amúgyis problémákkal küzdő, reformpárti Hatami elnöknek. Míg szeptember 11-e után Amerika-barát tüntetések voltak Iránban, a Bush-beszédet követően ismét csillagos-sávos lobogókat égettek a sértett perzsák Teherán utcáin. Irán eddig együttműködött a terrorellenes koalícióval. Még néhány udvarias szót is váltottak nyugati és iráni vezetők. Ezek után aligha fognak.

A harcias szónoklat a nagyjából Nyugat-barát orosz elnöknek is kínos. Irán, Irak, Észak-Korea, ha nem is szövetségesei, de partnerei Oroszországnak. Putyint így is megalázta már Bush egyszer-kétszer. Az orosz elnök támogatásáért, fehér házi látogatásaiért cserébe mit kapott? Szemétre vetett fegyverkorlátozási szerződést, rakétavédelmi rendszert a képébe, kevés hajlandóságot az együttműködésre fontos ügyekben. Most meg ez. Márpedig az orosz elnök Amerika-barát politikája csak akkor fog működni, ha cserébe ő is kap valamit. Ha otthon demonstrálni tudja, hogy Oroszországnak megéri jóban lenni a Nyugattal. És az Egyesült Államoknak nem áll érdekében elvenni Putyin kedvét.

Bush-nak jó oka van rá, hogy az amerikaiakat - és persze az európaiakat is - riogassa. A harci dobok verése indokolt és érthető. Az ellenség valós. De Bush talán túl széles ívben rántott kardot. Még lecsap néhány olyan fejet is, ami a helyén maradhatna? Meglátjuk.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?