Csillagdal

Felpezsdült az élet a véralgebra-tanszéken. Megint méricskélnek a hobbitörténészek és szekértábornokok, hogy melyik sokszög nevében hány embert irtottak ki, és hogy ez a szám elegendő-e az illető sokszög törvényen kívül helyezéséhez. Vagy hogy az irtók joggal viselték-e a szimbólumot, illetve hogy a szimbólumból egyenesen következett-e az irtás, vagy csak belekeverték, mint nemzeti közírót a nemi erőszakba. Továbbá hogy ha most végigvonul az Andrássy úton egy százfős sereglet vöröscsillagos vagy horogkeresztes vagy nyilaskeresztes vagy keresztes zászlók alatt, az kellően félelemkeltő-e ahhoz, hogy ne tehessék.

Na nézzük ezeket a sokszögeket.

lám, a nagytőkés sem retteg a vörös csillagtól

Azt ugye mindenki érzi, hogy ha valaki a svasztika legalizálását tűzné a zászlajára, vagy esetleg a nyilaskeresztért szállna síkra, az azért kicsit másmilyen vicc lenne. Egész másmilyen, merthogy a horogkereszt világviszonylatban tizenkét évet ért meg a tervezett ezerből, itt Magyarországon meg még annyit sem, az viszont nettó rémuralomban telt. Gulyásfasizmus nem volt, ezért aztán a horogkereszt az égvilágon semmi jót nem jelent senkinek, kivéve persze néhány beteg majmot, aki megelégszik az összeomlás idején osztogatott egyenruhával és panzerfausttal meg azzal, hogy a zsidók most jól megkapják a magukét. De ők le vannak szarva. Gulyáskommunizmus viszont volt, mivel ez a rendszer tovább húzta, és a rendszerek idővel felpuhulnak - ha esetleg fordítva sül el a háború, akkor bizonyára lett volna gulyásfasizmus, és a vörös csillag kizárólag a Tanácsköztársaság című véres amatőrpuccsot jelképezné. Az is valószínű, hogy a Trabant abban a rendszerben is bekövetkezett volna.

De úgy alakult, hogy a vörös csillaggal negyven évig éltünk együtt, ennyi idő alatt pedig összecsiszolódik a legrosszabb házasság is. Egy vörös csillagos lobogó ma nem alkotmányellenes rendbontást jelent, hanem nosztalgiát.

A kereszt pedig, amely a formális logika szerint szintén betiltandó önkényuralmi jelkép - öltek alatta (és rajta) eleget - a csillaghoz hasonló státuszban van; a kínos történelmi örökség mellé magára szedett jó csomó pozitív tartalmat. Körmenet alkalmával nem rezdül össze az arrajáró fizikus, hogy ezek most megégetik őt, ahogy, lám, a nagytőkés sem retteg a vörös csillagtól.

ezzel a húzással sikerült neki is megszólítani Kádár népét

Gyurcsány Ferencnek tehát körülbelül és elméletileg igaza van, amikor a szabad csillagviselésért lobbizik. De nem ez érdekli most őt, nem bizony. Abban volt igaza főleg, hogy ebből a dologból izmos témát lehet csinálni, amely csak az elkötelezett antikommunistákat zavarja, abból pedig kevés van, sokkal kevesebb, mint nosztalgiázó hajlamú választóból. A többi meg legalább erről beszél, ezen tanakodik, forgatja a szájában a szúrós jelképeket, és addig sem foglalkozik a rossz hírekkel ebben a nehéz, harcos időszakban.

Hát gratulálunk Gyurcsány Ferencnek, amiért megint önfeledten játszadozhatunk a történelmi homokozóformákkal piti kis jelenkori nyűgök helyett. Ez kell nekünk, tényleg, meg a közjogi javaslatok, ilyen szerepjátékos nép a magyar. Másodszor meg még egyszer gratulálunk, amiért ezzel a húzással sikerült neki is megszólítani Kádár népét; sokkal ügyesebben mégpedig, mint Orbán Viktornak, aki méltóztatott megbocsátani nekik, hogy előbb születtek. Más célja aligha is volt vele. Csak felvette egy percre a mosolygós Kádár-álarcot. Dehogy akarja ő kitűzni a vörös csillagot. Attól meg pláne belefagyna a jómodor, ha az Altus Rt. homlokzatán látná viszont egy vérvörös hajnalon.