Kockázatok és mellékhatások

A karvalytőkések és a Budapest--Tel Aviv--New York tengely tagjai ismételt támadást indítottak szép hazánk romlásba döntésére. Ezúttal ismét egy olyan területen próbálnak aljas szándékkal manipulálni, amit az átlagos olvasó kevéssé ért: a forint- és kötvénypiacon próbálkoznak, hogy támadásuk minél kevésbé legyen érthető. Mi azonban lerántjuk a leplet.

A probléma azzal kezdődött, hogy O.V. elhatározta, a magyar lakosságnak jólét kell, és lőn jólét (három kerék, négy autó stb.). Ezt a vele versengő MSZP már nehezen tudta űberelni, de mégis sikerült, és megalkották a száznapos programot, amely az előzőekkel párosulva igen komoly életszínvonal-emelkedést okozott az istenadta nép körében. Ez önmagában örvendetes hír lenne, azonban azzal a káros következménnyel járt, hogy a kormányzat egyre többet költött a bevételeinél. Ami előbb-utóbb problematikussá válik, nem nehéz belátni, hiszen ha egy család többet költ, mint amennyit keres, akkor ugye először jön az A hitel, utána a B, utána elzálogosítják a lakást, utána B kategóriás amerikai bűnügyi filmekre jellemző cselekmények (bankrablás, sikkasztás, stb.) szoktak következni.

Másrészt földhöz vágta a gazdaság motorját képező exportszektort.

Az állam esetében ez némileg másképpen játszódik le. A hitelezők egy ideig hitelezgetnek egy országnak, de mihelyt úgy ítélik meg, hogy túl sokat kér az ország, és a jövőbeli visszafizetéssel esetleg problémák lehetnek, de legalábbis nő a kockázat, akkor a hitelért - logikusan - magasabb kamatot kérnek. Mivel a magyar költségvetés feneketlen zsákként nyelte a pénzeket, és úgy tűnt, esély sincs rá, hogy a költekezés csökkenjen, a hitelezők (azaz a magyar állampapírok vásárlói) úgy döntöttek, hogy magasabb kamatszintet követelnek meg a magyar állampapírok vásárlásáért. Logikus nem?

Eközben a párhuzamosan futó szálakon zúgó cselekmény másik fontos elemeként a forint 2001-2002-ben tapasztalható folyamatos erősödése kezdte ellehetetleníteni a magyar exportőröket, és olcsóbbá tenni (vö. ócsítani) az importot. Ez több káros következménnyel is járt. Egyrészt a magyar polgárságnak olcsóbbak lettek a külföldi árucikkek, emiatt egyre többet fogyasztottak belőlük. Másrészt földhöz vágta a gazdaság motorját képező exportszektort.

Olyan ez mintha a család legjobban kereső tagja lebetegedne, míg a költekező személy elragadva az ő bankkártyáját elindulna rejtett plázalázát kiteljesíteni. Az eredmény egyértelmű.

anyut azért közben le kellene állítani

Adott volt tehát 2003 elején-közepén egy gazdaság, amely erején felül költekezett, és adott volt hozzá egy némiképpen túlértékelt fizetőeszköz, amely megakadályozta, hogy a problémák gyorsan megoldódjanak.

Ekkor, 2003 nyarán, kipattant a hatalmas ötlet a gazdaságpolitikai döntéshozók fejéből: meg kellene gyengíteni a forintot, hátha az lábra állítaná a családfenntartót (az exportszektort), de azon nem igazán gondolkodtak el, hogy anyut azért közben le kellene állítani a vásárlásról (azaz lakossági és kormányzati költekezéscsökkentésre lenne szükség).

A forint gyengítésére (ami egyébként már magától amúgy is elindult) a lehető legrosszabb módszert választották. A forint egy +/-15%-os azaz összesen 30% széles sávban lebeg az euróhoz képest. A gazdaságpolitikusok úgy döntöttek, ha egészen picit elmozdítjuk ezt a sávot, akkor ez majd talán egészen picit meggyengíti a forintot, ami egészen jó lesz nekik.

Nem ez történt. A piac értetlenkedéssel fogadta a 2003. június eleji döntést, és komoly forintgyengüléssel reagált, amit alig sikerült megállítani. Pandora szelencéjéből ha egyszer kiengedik a dzsinnt, akkor nincs megállás. Ez a pénzpiacokra mindig igaz.

és lehetőség szerint egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek

Ez azonban nem volt elég sokkhatás, a jegybank elnöke, a pénzügyminiszter és a néha meg-megszólaló miniszterelnök megtettek mindent, hogy lehetőleg minél jobban összezavarják a befektetőket, és lehetőség szerint egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek. Majd két nap múlva - felsorakozva egymás mellett - teljes egyetértésükről biztosították a nagyérdeműt. Másnap kezdődött az egész előlröl.

A hitelezők pedig nem örülnek, ha anyu és apu folyton mást mesél a család anyagi helyzetéről, kilátásairól, és előbb-utóbb arra gondolnak, hogy talán csak a parasztvakítás megy itt, és a családnak nincs is pénze. Vagy nem akarnak fizetni. Vagy mit akarnak egyáltalán?

A magyar állampapírok jó harmadát birtokló külföldi befektetők egyre bizonytalanabbá váltak, és ez megmutatkozott az állampapírok hozamszintjében: a tízéves állampapír hozama, amely fél éve még 6% alatt volt, mára 9% fölé emelkedett.

A jegybank azonban a folyamatosan felfelé kúszó állampapírhozamok mellet is csak egyetlen mantrát mondogatott lezárt szemekkel lótuszülésben, mit sem törődve azzal, hogy itt már nem az alacsony infláció a létkérdés: "Az inflációt lenn tartom, az inflációt lenn tartom", és meg is mondta, hogy ehhez szerinte mire van szükség: viszonylag erős, 250-260 közötti forint-euró árfolyamra. Hogy ez igaz-e vagy sem, kérdéses; még nagyobb kérdés, hogy van-e értelme. De az is igaz, hogy kritizálni a legkönnyebb (ezért van a cikkíró sokkal jobb helyzetben mint az MNB elnöke).

ha öt kigyúrt csávó jön velünk szembe

A külföldiek azonban egyre kevésbé hitték el, hogy jó helyen van a forint, szerintük fundamentálisan gyengébb hazai fizetőeszköz indokolt. A jegybank azonban elhatározta hogy tökösen ellenáll, és erősen tartja a forintot, ha törik, ha szakad. Azt gondolják, ez a legfontosabb feladatuk, ami akár igaz is lehet. Más eszköze nem lévén, monster-kamatemeléssel sokkolta a kötvénybefektetők és forintkereskedők eddigre már eléggé megtépázott idegeit. Ettől aztán az éven belüli diszkontkincstárjegy-hozamok 14-15% közé emelkedtek mára, a piac további 2-3%-os kamatemelést árazott be. De ne essünk pánikba: volt olyan ország, ahol az egynapos kamatot több száz százalékra kellett emelni a támadás kivédésére.

S még így sem mindig sikerült.

Úgyhogy a show még folytatódhat. Mi ebből az egészből a tanulság?

1. Addig nyújtozkodjunk amíg a takarónk ér.
2. Ne beszéljünk összevissza, mert az gyorsan visszaüt.
3. Ne akarjunk erősek lenni, ha öt kigyúrt csávó jön velünk szembe, mi meg otthonhagytuk a pisztolyunkat.

A sztori folytatása a holnapi esti mesében lesz látható, addig is keresse az információkat brókerénél, állampapírpiaci üzletkötőjénél.