Globál is, lokál is

Ez maga a pokol.

Az ember megnézi az HBO-n a Billy Elliot című angol filmet, amelyben egy brit proligyerek egy bányássztrájkba merülő apa erkölcsi hátterével elszabotálja a szubkulturálisan kötelező bokszedzéseket, és átiratkozik a balettszakkörre. Személy szerint szívesebben vettem volna, ha bokszos történet bontakozik ki, de üsse kő.

Hanem utána óhatatlanul szörfölök egyet a földi sugárzású kínálaton, az egyik kereskedelmin egy Steven Seagal, a másikon a Lost in space, ez a magyar címe, a közszolgálati televízióban pedig egy tudálékos idióta szabadult a Bravo TV díszletei közé, és mély gondolatoktól redőzött homlokráncolás kíséretében felmondja az internet-egyszeregyet. Hipnotizáltan bámulom, egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyesmi nem csak a FIX tévén megy.

...egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyesmi nem csak a FIX tévén megy

Bár megvolna Worluk telefonszáma! Csak felhívnám, és rendelnék egy teljes körű, cizellált alázást, ellenérzéseim frappáns megjelenítését, amit másnap szadista, elégedett kéjjel olvashatnék. Mindez persze visszatetsző idea, mintha Worluk volna az Index láncos kutyája: csibész, fogd meg!, egy gigantikus fikázás rendel, eridj, fiam, aprítsd miszlikbe! Az ember tehát kénytelen saját maga cselekedni, ha nem akar vétkesek közt cinkos némaként elsorvadni, mint a tegnapi Stephen King film (Sorvadj el, TV2) főhőse.

Az események tehát felpörögnek, drága minden másodperc: a magáról megfeledkezett okostojás arról mesél a gázbojler-csövek közt lambadázó kamerának, mi az a multimédia, de amúgy kocsmai szinten, mint egyik apuka a másiknak, miután tetten érte a gyereket az osztályfőnökéről készített fake-pornóvideó készítésén. Az eszmefuttatás fő hátulütője, hogy aki nem tudja, mi az a multimédia, abban nem kelti fel az érdeklődést, aki viszont igen, az meg ugye tudja, semmi újat nem tud meg róla. Ugyanez főzőcske-változatban: "A lábosokat és a fazekakat főzésre és sütésre használjuk, különböző nyersanyagokból fűszerek segítségével kész ételeket állítunk elő", na valahogy így, ennyire érdekes és gondolatgazdag.

Csak van hozzá az a bayerzsoltos-fideszes-orbánviktoros homlokráncolás, ami miatt levett hanggal úgy tűnik, a prédikációban értelmes dolgok hangzanak el. A fickónak még egy ősz tincs is van a hajában féloldalt, egészen zavarba ejtő. Kíváncsi vagyok, de tényleg, ki ez? A teletextből csak a fel- és alcím derül ki, rendes tévéújságot venni meg elfelejtettem. Későre jár, de felhívok egy médiaügyekben képzett kollégát, tévéközelben van-e, és ha igen, mi az istennyila ez. Pillanatnyilag a kádban ül, de ez szerinte a Dessewffy műsora.
– Szentségit, ki is ez a Dessewffy? Valahonnan ismerős, nem a Narancshoz van/volt valami köze?
– De, az az, most valami kormánytanácsadó-féle.
Köszönöm, ennyi.

Vannak ezek a pártpolitikailag kiegyensúlyozott szoclib meg konzervatív médiaarcok

A félreértések elkerülése végett: a csávó folyamatosan szónokol a kamerának, nincsenek magyarázó akármicsodák, interjúk, konzerv anyagok, csak ő, a hiperaktív operatőr és mi.

Nagyszerű dolog, hogy Dessewffy Tibor felfedezte az internetet és a multimédiát, csak kicsit frusztráló, hogy ő ezt az én pénzemen meséli most el. Kell nekünk még egy Tornóczky Anita, egy hímnemű! Hiába, ez tény, egyikük a jing, másikuk a jang, ahogy nemrég egy konyhafengshui-guru mondta. Vannak a kábeltévé-arcok, mint Gyurcsók József, őt is néztem a múltkor vagy öt percig (igen, még mindig ugyanaz a 240 plusz áfás szuggerálás), meg vannak ezek a pártpolitikailag kiegyensúlyozott szoclib meg konzervatív médiaarcok. Akikben az a jó, hogy ha kormányváltás van, tizenvalahány milliós végkielégítéssel tűnnek el, ami gesztus az ellenfél irányába, az egyik törzs csata után lótuszvirágokkal feldíszített Sárközy Erika-vudubabát ereszt le a folyón, hogy kiengesztelje a másikat.

Ha az ORTT illetékesei megnézik esetleg a Globál is, lokál is című produkciót, talán megállapítják, hogy bár nem sért alkotmányt, létezése mellett a pártközeli csávók táplálásán kívül semmi sem szól. Jó, nem nagy sztori, nem rendelnek el fél óra teljes elsötétítést, de talán megbüntetik ötvenezer forintra azt, aki a Szabadság tér 17-ben óra tizennégykor elsőként lép ki a második emeleten a páternoszterből. Ennyivel is bőven beérném.

Kell nekünk még egy Tornóczky Anita, egy hímnemű

Ilyenkor örülök csak igazán, hogy pártközeli baráti körömet meglehetős határozottsággal építettem le. A pártok megeszik a lelket, állítólag a Dessewffy is egész jó arcnak mutatkozott, amikor még csak egyetlen párt volt. A múltkor valamelyik rádióban egy politikai elemző azt mondta, a jelenlegi helyzet szerint a következő választáson simán bejutna a parlamentbe egy új párt. Az ötletet lelkesen támogatom, az új pártot már inkább csak elméletben.