Ipari kaják a kémialaborból

Aromák, enzimek, ízfokozók, édesítőszerek, adalékanyagok: a guargumi-botrány rejtett tanulsága, hogy a természetesként és egészségesként tálalt ipari élelmiszer gyakran a legkevésbé sem az, aminek a vidéki idillt sugárzó tévéhirdetésben látszik.

Az egyszerű gyümölcsjoghurt például olyan komplex valamivé vált a multinacionális élelmiszerkonszernek kezében, aminek az alapanyagai a világ legkülönbözőbb részeiről származnak, ízéről szabadalmaztatott laboraromák, állagáról pedig olyan egzotikus adalékanyagok gondoskodnak, amiket a legnehezebb nehézipar is előszeretettel alkalmaz.

A most elhíresült E-412-ből, a fejlődő országokban termelt guargumiból például világszerte négy-nyolcszázezer tonna fogy évente: a tejtermékektől kezdve az üdítőitalokon, önteteken és gyümölcsgéleken keresztül a húskészítményekkel és állateledelekkel bezárólag szinte mindenhez hozzákeverik, gélképzőnek, viszkozitásnövelőnek használják. A legtöbb gyümölcsjoghurt ugyanattól az ipari adalékanyagtól krémes, amit olajkút fúrásakor fúrófolyadékhoz, papírgyártásnál papírpéphez, a textiliparban festékekhez adagolnak hasonló célból.

(Egyes hírek szerint az is elképzelhető, hogy közvetve ez okozta a dioxinbotrányt: valahol összecserélték az emberi fogyasztásra szánt, alaposabban tisztított szállítmányt egy olcsóbb, ipari minőségűvel.)

Az adalékokkal turbózott gyümölcsjoghurtnak nem csak az állaga, az alapanyagai és az ízei sem valódiak. Annyi eper nem terem a világon, amennyi eperjoghurt fogy: az eperaromát egy ausztrál fafaj fűrészporából, titkos recept alapján, laborban kotyvasztják. Ugyanebből az alapanyagból a vegyészek képesek málna-, kakaó-, csokoládé-, sőt vaníliaaromát is előállítani. A gyümölcshúst zselés algakivonattal pótolják. Az őszibarack-aroma alapanyaga a ricinusolaj, a kókuszaromát és a citromaromát gombákkal termeltetik.

Mivel pedig az ipari mikrobák, a penészgombák és a talajbaktériumok természetes élőlények, az általuk kiválasztott aroma is természetesnek minősül a szép színes címkéken.

Hans-Ulrich Grimm német tényfeltáró újságíró A leves hazudik című könyve (magyarul a Kétezeregy Kiadó gondozásában jelent meg, fordította Benda Judit) szerint a multinacionális élelmiszeripar termékei a laboraromák nélkül ehetetlenek és eladhatatlanok lennének, mert a cégek a szoros piaci versenyben hazug marketingre költik azt a pénzt, amit inkább jó minőségű alapanyagokra kéne.

Egy tipikus tyúkhúsleves-kocka például az 1-2 százalék szárított tyúkhúson kívül jódozott sót, hidrogénezett növényi zsírokat, ízfokozókat (például a kínai étterem szindrómát okozó nátrium-glutamátot), tyúkhús-aromát, színezékeket és fűszerkivonatokat tartalmaz, fő alkotórészei alapján inkább "jódozott só-aroma-ízfokozó" levesnek kellene hívni.

Cukor helyett a multik egyre több olcsó, szintetikus édesítőszert - szacharint, aszpartámot, aceszulfámot - használnak, diétásként hirdetve az így készült terméket, noha számos kísérlet bizonyítja, hogy a mesterséges édesítőszereknek nincsen fogyasztó hatása, az édes ízzel átvert szervezet cukrot követel, az édesítőszer étvágygerjesztő hatású. De a gyártók az alapanyagokkal is kavarnak, marcipán már zöldborsóból, halétel zooplanktonból is készülhet, minden csak a megfelelő segédanyagok kérdése.

A húsgyártásban a vegyszeres, úgynevezett "folyékony füstölés" váltotta fel a hagyományos módszert, mert az túl időigényes. A jóval versenyképesebb folyékony füstölés viszont nem tartósít, ezért tartósítószert is kevernek az így készült termékekhez.

Végül aztán vannak olyan élelmiszer-adalékanyagok is, amelyek egyedüli célja és értelme az aromák, édesítőszerek, tartósítószerek kellemetlen, keserű mellékízeit elnyomni a szájban.

Míg az élelmiszer-adalékanyagok esetében a fogyasztóknak ma már jó kiindulóponttal szolgálhatnak az e-számok, az aromák közül csak a problémásabbaknál írják elő az azokra való pontos utalást, a legtöbb aroma pontos összetétele üzleti titok. Az elmúlt évtizedekben dollármilliárdos üzletté vált az ízipar, néhány high-tech óriásvállalat látja el mesterséges ízekkel az egész világpiacot. A szabadalmaztatott aromák káros mellékhatásai gyakran csak évek-évtizedek múlva derülnek ki: a pattogatott kukoricához kevert vaj-aroma például diacetilt tartalmazhat, amiről nemrég derült ki, hogy huzamosabb ideig belélegezve halálos tüdőbetegséget okozhat.

Az Egyesült Államokban már neve is van az új kórnak, ez a "popcornmunkástüdő-szindróma".