Szegény, szegény Nádasunk és Esterházynk

A magyar írók és irodalmárok szívét már régóta tépi-marja a probléma, hogy magyar író mér' nem kap sose Nobelt. Nem kap, mert kevesen vagyunk, mert a magyar nehezen fordítható, 'sztán külföldi nem érti meg a lényeget. Amúgy a színvonallal sose volt baj - és lám, a csoda megtörtént.

Márai mostanság biztosan megkapta volna, de hát nem élte meg

Állítólag évek óta irodalomelmélészeink és -történészeink hada dolgozott a dolgon. Világot jártak, kiadókat, kritikusokat győzködtek, konferenciatermek széksorait koptatták el, lobbiztak ezerrel. No, nem Kertészért, hanem Esterházyért meg Nádasért, mármint egyesek előbbiért, mások utóbbiért. (Lehet, hogy ez is lett a baj, a svéd akadémikusokat megzavarta ez a megosztottság, aztán nyert a nevető harmadik...) Abban ugyan kb. közvélekedés mutatkozott irodalmi berkeinkben, hogy Márai mostanság biztosan megkapta volna, de hát nem élte meg. No, mindegy, a lényeg, hogy dolgozva volt az ügyön, beért a Frankfurti Könyvvásár magyar éve, beért a magyar kultúrpropaganda, és ezután - de legalábbis egy évig - büszke fővel járhat majd a magyar író, biztosan több ösztöndíjat dobnak majd alkotóinknak, gigacégek fognak beruházni a könyvkiadásba, és Peer Krisztiánnak többé nem kell majd kölcsönkérnie.

Az egészet viszont ketten nagyon megszívták: Esterházy és Nádas. Bár ha valakik, ők biztosan örülnek Kertész sikerének, csak hát - nehéz kimondani - a közeljövőben nem fogják megkapni a díjat... Ha az ilyesmi járna, nekik mondjuk járna, de húsz évig most biztosan nem fog, sőt, lehet abból még ötven év is, azt meg szintén meg kell élni.

Magyarországról nem fest benne szép képet, tehát országimázsilag itt rosszul van a kutya elásva

De nagyobb gond, hogy lelki szemeim előtt látom már az ország egy bizonyos felének, illetőleg az ő ízlésük szerint író sajtómunkások, kultúrkampfosok homlokráncolását: megkaptuk, megkaptuk, rendicsek, kellett már a magyar írónak a Nobel, de hát, khmm, izé, én nem vagyok antiszemita, van egy ismerősöm, akinek van egy zsidó ismerőse, khmm, de ugye, meg hát megmondtuk mi, hogy egy főre leosztva a magyar a legnóbelosabb nemzet, mostantól meg még azabb, de, ugye, nem is azért, de hát mégse egy igazi magyar kapta meg az irodalmit. Ja, nem is úgy gondoljuk, magyar ő, vagyis magyarul ír, meg hát hogy ő annak vallja-e magát, aminek mi hisszük és le...zzuk, azt mi nem is tudjuk, az nem nyilvános adat. De tudjuk, hogy hol járt ő, túlélte, híres regényében benne van, és - lássuk csak be - Magyarországról nem fest benne szép képet, tehát országimázsilag itt rosszul van a kutya elásva.

És tudjuk, inkább a népnyúzó, bolsevik, elnyomó, besúgó rendszer örököseinek fogta, fogja ő a csipiszt, szóval gratulálunk mi a díjhoz, szó se róla, na de azé' címlapra ne tegyük, és pár hét múlva a Lovas meg a Bayer majd úgyis egy jót fog röhögni ezen, és akkor végül a helyére kerül a dolog, és különben is, a díj mint olyan egy nemzetnek szól (ami mi vagyunk), nem pedig annak, aki kapja, mert az irodalmi Nobel-díj mögött mindig ott a politika, és most konkrétan ez a politika az előző kormány teljesítményét jutalmazza ezen a módon, mert máshogyan nem tudja, ez ennek a formája. A díjat kérjük leadni valamelyik polgári körnél. Ja, és ne feledjük, ott van az a Kaddis a meg nem született gyermekért című könyve, ami ellentmond a magyarság megmaradásának mint szent célnak, mert azt üzeni, hogy erre a rohadt világra gyereket csinálni merő erkölcstelenség! Ja, és ne feledjük, hogy Kádár alatt is publikált már, biztos összejárt az Aczéllal, és akkor még az aktáját elő se bányásztuk!

Persze ez is csak tréfa, mert most mindenki örül

Persze ez is csak tréfa, mert most mindenki örül. Én például nagyon, de ezúttal illetlenség lenne magamról beszélni. De mégis, pontosítanék: nem mindenki örül. Egyik barátnőm szentségel, el van rontva a hétvégéje (és legalább hétfőn reggel hozták volna nyilvánosságra a dolgot!, sírta a telefonba), mert társával csak egy nappal később találkozhatik, minthogy annak most gyorsan tévéműsort kell szerkesztenie. Hát igen, ilyenkor van az, hogy a szerelem erősebb az irodalomnál. És csak merni reméljük, hogy a politika viszont nem lesz erősebb nálánál - legalább most nem.