Úgy tűnik, a Kovács Kálmán--Csepeli György páros kezéből mindent ki lehet csavarni, ami nincs lehegesztve a betonpadlóhoz |
A keddi beszólás óta úgy tűnik, a Kovács Kálmán--Csepeli György páros kezéből mindent ki lehet csavarni, ami nincs lehegesztve a betonpadlóhoz a minisztérium mélygarázsában: egy szavuk sem volt arra, hogy Baja szerint az általa, és nem az általuk vezetett "társadalmi modernizációs centrum lenne képes felgyorsítani az információ az információs társadalom fejlődésének a folyamatát, és az innováció révén elősegíteni az informatikában rejlő társadalmi hasznosság kiaknázását." Hogy még egyértelműbb legyen a dolog, az államtitkár fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy bár nem kérdőjelezi meg az Informatikai és Hírközlési Minisztérium létjogosultságát (elvan a szadi ha játszik), ám szerinte "az ágazati kormányzás a részérdekek ütközése miatt nem kellően hatékony".
Ami még ennél is szomorúbb: a tárca eddigi tevékenysége alapján Bajának tökéletesen igaza van. A szabaddemokraták úgynevezett szakértői kormányzása az internetterjedés legfőbb kerékkötőjének, a Matávnak nyújtott állami dotáció formájában vette kezdetét: miután a masszívan nyereséges telkó minden korábbi, ennek ellenkezőjére vonatkozó ígérete ellenére szemérmetlenül eltörölte internetes kedvezményeit, a minisztérium nagyot csapott az asztalra, és megdobta még néhány milliárddal az adófizetők pénzéből szegény telefontársaságokat. A cserébe kapott kedvezmény használhatatlan, lemondhatatlan, a korábbi célcsoport töredéke sem vette igénybe, és kifejezetten piacellenes: a távközlési verseny elodázásában érdekelt szolgáltatóknak kedvez leginkább. Hasonló a helyzet a hálózatépítőknek kilátásba helyezett adókedvezményekkel is: adót ugyanis a nyereséges vállalatok szoktak fizetni, a nagy hálózatépítők közül pedig csak a Matáv ilyen, nem pedig a jelenleg kizárólagos alternatívát kínáló kábelszolgáltatók.
Marad a kérdés, hogy legalább a politikához értenek-e ezek a szabaddemokrata urak? |
Engem érdekelne, hogy közben mit csinálnak a többiek - az intenzív önreklám, a teleházak átadása és a lelkes konferenciaturizmus mellett. Mert ennyivel aligha lehet elérni azokat a célokat, amelyeket föltűnő fény- és hangjelenségektől kísérve tűztek ki egykor. Ha egyáltalán emlékszik ott még ezekre valaki: Kovács miniszter beiktatásakor a hírközlési törvény módosítását tartotta egyik legsürgetőbb feladatának, ma már év végi, illetve jövő nyári módosításról beszél, és a Hírközlési Felügyeletre mutogat, ha a rossz törvény alapján versenyellenes döntések születnek.
De ha az összes eddigi kapkodó, elhibázott döntést, közhelyes szóvirágot, retorikai maszlagot elnézzük is, marad a kérdés, hogy legalább a politikához értenek e ezek a szabaddemokrata urak? Mert ha Csepeli államtitkár egy nyilvános fórumon lakossági nyomásgyakorlásra buzdít az információs társadalom kiépítését célzó fejlesztések megvalósítása érdekében, az kávéházi vicc, nem felelős kormányzati megnyilvánulás. Ha Baja Ferenc, a szocialisták vajszínű jolly jokere büntetlenül beszólhat az informatikai tárcának, és a liberálisoknak nincsen riposztja, akkor az arculattervezésnél, és egy szolid büdzséből történő számítógép- és sávszélesség-osztogatásnál többet én sem bíznék a kisebbik kormánypárt embereire.