Szentségvesztés

a hit és a pártpolitika ocsmány nászából sarjadhatnak gyermekek, ha torzszülöttek is

A szörnyetegléptékű felháborodás elérte már a Köztársaság teret is, és a Felháborodott Keresztény Fiatalemberek Összközössége egyenesen a pokol kapujánál védekezik, hogy röptében kapja el a vörös bézbólütőkkel a Bazilika felé passzolt bontógolyókat. Márminthogy odasereglik az MSZP-székház elé a számos vérig sértett hívő és szimpatizáns, hogy lássuk: meg vannak sértődve Horn Gyulától, sőt a szőr is feláll a hátukon tőle. Méghogy az egyház győzködné a híveket ideológiailag.

Mint látni fogjuk, Horn állításainak több igazságmagva van, mint az álszent tiltakozásnak; ha nem is általános, de bizony előfordul, sőt írásos nyoma is van annak, hogy a hit és a pártpolitika ocsmány nászából sarjadhatnak gyermekek, ha torzszülöttek is. Mégsem mentik fel a részigazságok hazánk legnépszerűbb proletárját, az utcakőagyú öreget: bármennyire is igaza lehet, ha ennek hangoztatása során képtelen politikusként viselkedni. Politikus alatt pedig olyan embert értünk itt, aki semmilyen roham következtében sem nyitja ki azt a tűzokádó száját anélkül, hogy előtte legalább futólag gondolkodjon egyet. Akire ez nem áll, arra ne bízzunk hatalmat, mert esetleg kárt tesz magában.

a róka mára fogatlan, s legyek után kapkod

Horn ezúttal intellektuálisan esett orra a nagy igyekezetben: elfelejtette felmérni, hogy mi lesz a következménye a nagy leleplezésnek, illetve hogy egy ilyesféle spontán böfi leleplezésnek meglehetősen karcsú. Ha a katolikus egyház indulna a választásokon, akkor volna valami értelme ennek a bejelentésnek; így viszont csak arra volt jó, hogy kényelmesen végigsorozható támadási felületet nyisson pártja testén. A kormánypártok meg röhöghetnek a bajszukba: arról még az eredeti vádban sem volt szó, hogy ők maguk rossz fát tettek volna a tűzre.

Butaságot művelt tehát Gyulánk. Olyat, amivel - az érzelmekkel cicázó, szimbólumokban patetizáló "nemzeti" oldallal szemben - éppen a szocialisták racionálisabb, értelemre építő imázsát rongálta meg. Ma már alig hír, ha egy politikusról kiderül, hogy hazudik, lop, számlákkal üzletel és kokainista. Az viszont mégiscsak kellemetlen, ha ravaszságban, számítókapacitásban sem teljesíti az elvárható minimumot. Lengyel László állatmeséiben rókaként léptette fel Hornt - a róka mára fogatlan, s legyek után kapkod.

A Horn mögé felsorakozó, magnósétáltató ifik pedig azt mutatták meg: lehet még ennél is ügyetlenebbül politizálni. Kézenfekvő, ha tudjuk, hogy a miséken kommunistáznak és pártpolitizálnak, akkor azt be kell bizonyítani - ha már az örökös főforradalmár így beledurrantott a sötétbe. Adódik az is, hogy ezt leginkább hangfelvétellel lehet megoldani. Ha az egyház kapásból tagad, akkor a jegyzetek is használhatatlanok. De előre bejelenteni, hogy "miseellenőrző körutakra indulnak a szocialista egyetemisták az országban" - az valami kivételesen csekély politikai talpraesettséget feltételez. Még szerencse, hogy rábírhatók voltak a visszalépésre - szegény Medgyessy már így is írhat újabb körlevelet a klérusnak.

Értelme az egész kezdeményezésnek nem volt, azon kívül, hogy legalább hazugságban ne maradjon a legöregebb ifjúszoci. Ha egy párthoz legalább nyíltan nem kötődő szervezet fogja magát, felderíti a papi túlkapásokat, aztán - minden előzetes, fenyegetésnek felfogható zászlóbontás és sípszó nélkül - felteszi az internetre a gyűjteményt, az legalább érdekes, és anélkül fedi fel a magyar nagyegyházak perverz összefonódásait, hogy kínos asszociációkra adna okot a múltbéli boszorkányüldözések irányában. Persze az illetéktelen adatkezelés mondvacsinált kifogása így is felmerülne, de egy ilyen anyagot aligha lehetne ezzel eredményesen nullázni.

Ez a tanulság tehát a zömmel mesterségesen gerjesztett botrányból: Horn Gyula olyan sakkjátékos, aki minden bábuval egyenesen előrefele szeret lépni, és akkor is leüti azt a gyalogot (paraszttal!), ha utána biztosan bemattolják. Megérett valami tisztán tiszteletbeli címre.

a pártot választók harminc százaléka masszív sátánista

Pedig igaza volt. Bizony mondom néktek, vannak templomok, ahol feltűzik a feszületre a pártjelvényt. Nem mindenütt Isten nevében gyűjtik a kopogtatócédulákat és nem minden pap rángatja le őt a kampány mocskába. Annál is inkább, mert akit le lehet rángatni oda, akivel bármilyen politikus együtt fényképezkedhet, az biztosan nem isten, semmilyen isten se, maximum tévésztár. Lelkészi túlkapásokról van szó, ahogy már előkerült a kifejezés; olyan esetekről, amikor a politika kufárjai az oltár alatt terítik szét portékájukat, s a legszentebbek tiszteletére celebrált műsorban vesznek reklámidőt. A szentségtörést ateisták leginkább úgy érthetik meg, ha elképzelik a saját anyjukat egy Marlboro-matricákkal dekorált koporsóban. S méginkább azokról az egyházfiakról, akik ebben skrupulusok nélkül segédkeznek. Hangulatkeltés volna azt állítani, hogy mondjuk "a katolikus egyház" a koalíciót támogatja, hiszen a teljes egyházban bőven vannak másfelé szavazó hívek és pártszempontból agnosztikus, vagy az eredeti értelemben vett igehirdetéssel foglalkozó papok is. De egyértelmű hazugság letagadni, hogy a jelenség létezik, illetve ahogy Kádár mondta végnapjaiban: jelenségek vannak. A hallgatózó fiúk apropóján nyögte be egy jóember a közhelyes példázatot Krisztusról meg a templomból kötélkorbáccsal végrehajtott kitessékelésről - úgyhogy nem árt felidézni, Jézus a kereskedőket verte ki onnan, nem a római megfigyelőket. Most pedig inkább az a különös helyzet állt elő, hogy először némely pásztorokat rugdosná végig a padok között.

hitüket és Istenüket nem sajnálva pucsítanak a kurzusnak

Itt van például a mellékelt ábra: egy albertfalvai (budapesti) templom saját kiadványa, lehet tanulmányozni. Nyugodtan egyet lehet érteni a versikével, mindenkinek szíve joga, bár a szerző aligha képes egyedül lebonyolítani egy telefonbeszélgetést vagy bármilyen alapfokú kommunikációs gesztust - ostobaságnak és tehetségtelenségnek ő sincs híján. Nehezen helyeselhető azonban, hogy egy transzcendens lénynek épített szentélybe ehhez hasonló köpetet beengednek. Kissé elvontabban fogalmaz a csütörtökönként este rendezett "imasorozat a választások Isten akarata szerinti megvalósulásáért". A templomi padokra kihelyezett cetlik imasablonja így kéri a Mindenhatót: "Ragadd meg a sárkányt, az ősi kígyót, ki az ördög, vagyis a sátán, és bilincsbe verve taszítsd a mélységbe, hogy soha többé ne csábíthassa el az embereket, a nemzeteket." Itt ugye arra történik utalás, hogy a sátán már megint, realice érzékelhetően el akarja csábítani a nemzeteket. Más szavakkal: a választók harmincvalahány százaléka masszív sátánista, keresztény gyerekek véréből kever bloodymaryt, és direkt fellöki az öreg néniket a zebrán. És ha óvatlanul szavazunk, akkor a rendőrök meg a tűzoltók is ezt fogják tenni.

Kattintson a nagyításhoz!

Nem kérdés, hogy léteznek példák a papok prostituálódására. Szomorú, de az is tény: a történelmi egyházak egyike sem figyelmeztette lelkészeit, hogy fogják vissza magukat, holott hosszú távon a vallás tisztaságát, a sártól való elemelkedettségét veszélyeztetik. Pedig ma már nem az állami eszközök jelentik az egyház vonzerejét, hanem a spirituális, időtlen értékek. Kötelező hittanórán senki sem tér meg, aki viszont magától megy, az legalább komolyan gondolja. A kormányzat és a transzcendencia közös fattya csak rövid ideig életképes.

Szóval: le kéne csillapodni. A szocik sem papok keresztre feszítéséről álmodnak, és nem minden mise a szent narancsról szól. Azok a szegény hülye papok viszont, akik hitelüket, hitüket és Istenüket nem sajnálva pucsítanak a kurzusnak, a pártszlogenekkel mérgezik saját vallásukat, legjobban tennék, ha visszadnák a reverendát, és mindjárt kedvenc pártjuknál kilincselnének valami tisztségért. Jobban meg is éri. Az a havi harminc ezüst, amit most kapnak az árulásért, igazán nem ér meg egy szürke misét.