Felségsértés

Elmarasztalták Loppert Dánielt, amiért Kapolcson háromszor egymás után - mintegy helyből visszaesést elkövetve - árulónak nevezte Medgyessy Pétert, megbontva ezzel a rendet, megzavarva a köznyugalmat, sőt orvul becsempészve az akkor éppen felszabaduló hazába a terrorizmus eszméjét. Loppert Dániel menten hőssé avanzsált a hőssel alultáplált polgári oldalon, demonstrálva, hogy minden paraszt a batyujában hordja a bunkósbotot, de az a bunkósbot szerény fegyver a sértődékeny hatalommal szemben.

a sajtó tisztes hányadának már simán kijárt volna vagy tíz év helyszíni bírság

Loppert Dánel természetesen nem hős; amit tett, az pedig a legkevésbé sem hősies. Kezdve azzal, hogy a saját, végletekig leegyszerűsített szövegét sem tanulta meg, hiszen Medgyessy tudvalevőleg nem egyszerűen áruló - legfeljebb a régi jó elvtársak szemszögéből -, hanem hazaáruló, ahogy azt Bayer Zsolt volt kedves helyesbíteni. Loppert Dániel csak egy túlfűtött nagykamasz, akkoriban elég sok rohangált belőlük szanaszéjjel, a minap találtam meg egynek a kitinpáncélját a lábtörlő alatt. Állítólag a Millenáris kinyithatatlan páncélszobájában tenyésztették őket Rogán Antal hámsejtjeiből. (Vigyázat: hamis tényállítás!)

Loppert Dániel ugyanakkor elmúlt tizennyolc éves, kedve szerint szavazhat, nősülhet, fogyaszthat mértéktelenül alkoholt és csekély mennyiségű kábítószert, továbbá véleményt nyilváníthat, akár a miniszterelnökről is, ha éppen odáig bugyborékol benne a szükséges plusz.

Hacsak ezzel rendet nem bont, illetve köznyugalmat nem zavar.

Loppert Dániel azonban, eléggé el nem ítélhető módon, közterületen nevezte árulónak a kormányfőt, úgy, hogy azt mások is hallhatták, tehát a jelenlévők belső rendje akár meg is bomolhatott, elpattanhatott bennük valami, némán meredtek maguk elé: hát mégis igaz. A köznyugalom zavarása még nyilvánvalóbb: ki ne látná be, hogy nem nyugalom az, ahol egy ismeretlen fiatalember csúnyákat mond a miniszterelnökre, ráadásul háromszor ugyanazt. Az már acidparty. A nyugalom az, hogy a miniszterelnöknek virágot adnak a kis úttörők, ő megpuszilgatja, esetleg megfogdossa őket, megtekinti a művészetet, aztán mindenki hazamegy, és esetleg otthon, a sufniban mormolhat olyasmit, hogy "áruló". Nem ám nyilvánosan.

Még szerencse, hogy ez eddig nem így volt. Mert ugye a közterület sem smafu, de a tömegtájékoztatás még közebb terület, és a sajtó tisztes hányadának már simán kijárt volna vagy tíz év helyszíni bírság, ha a köznyugalomzavarást ilyen komolyan vették volna eddig. Orbán Viktorról olyannyira leírtak (leírtunk) minden elképzelhetőt, hogy egyes szerzők már kénytelenek voltak angolul cikkezni, nehogy ismételniük kelljen magukat.

Medgyessy Péter, illetve a jóságos télapóarcát vigyázó gárda természetesen/remélhetően - nem tehette volna meg, hogy letelefonál Tapolcára, és kijárja Loppert felmentését. Egy-két napja még van viszont arra, hogy megnyilvánuljon: helyesli-e az árulózás, a kommunistázás és a nácizás büntetését, vagy csak egy szerencsétlen, elhibázott, túlbuzgó ítéletről van szó, és a felségsértés fogalma a történelemkönyvekben marad, megbízhatóan élettelen állapotban.