Ezen a héten kerül a parlament elé az Igazságügyi Minisztérium törvénymódosító javaslata, amely a tiltott pornográf felvételekkel való visszaéléssel foglalkozik. A kormány szándéka szerint a jövõben nem lehetne büntetni azt, aki 14-18 éves fiatalokról pornográf felvételeket készít vagy birtokol, amennyiben az alkotások a szereplõk beleegyezésével, és kizárólag saját használatra készültek.
A tinédzserek szexuális élete és a modern szórakoztatóelektronikai termékek használata tipikusan két olyan területe az életnek, amelyek megismerése meghaladja a legtöbb magyar politikus érzelmi és értelmi színvonalát, így ebbõl a furcsa dugós-filmezõs ügybõl balhé lett.
Pedig maga a törvénymódosító javaslat annyira triviális és annyira észszerű, hogy látszólag nincs is min vitatkozni. Ahogy a TASZ jogászai azt újságírók, politikusok, sőt idősödő egyházi tisztségviselők számára is érthetően voltak szívesek megfogalmazni, a kormány most speciel csak egy uniós kerethatározat szellemének megfelelően igyekszik jogharmonizálni. Egyébként pedig teljesen abszurd, ha azt gondoljuk, hogy 15 éves kamaszok nyugodtan feküdhetnek össze fűvel, fával, és még nagykorúakkal is, ám azt meg szeretnénk akadályozni, hogy lefilmezzék magukat akció közben.
Próbáljuk meg még egyszerűbben megfogalmazni. A törvény engedi, hogy a 22 éves János biciklizni menjen a 16 éves Erzsivel. A törvény azt is engedi, hogy a bringázást videókamera segítségével örökítsék meg. Ha esetleg rossz az idő, Erzsi és János a hatályos magyar jogszabályok szerint a tervezett kerékpáros kirándulás helyett nyugodtan végigkefélhetik otthon az egész délutánt. Viszont ha esetleg meg is örökítik ezeket a forró órákat, és a rendőrség megtalálja Jánosnál az Erzsi beleegyezésével készült műalkotást, akkor János gyermekpornográfia birtoklásáért csúnyán megütheti a bokáját.
Szerencsére már ma is elég valószínűtlen, hogy János lebukjon ilyesmivel, de azért mégiscsak jobb a békesség, módosítsunk csak egyet ezen a törvényen, mert különben János esetleg akció közben a lehetséges következményeken kezd el gondolkodni, ettől erekciós problémák lépnek fel nála, és akkor bizony Erzsi szomorú lesz. Ezt pedig nem akarhatja senki.
A tervezett módosítással egyetlen egy apró probléma van, mégis fontos erre kitérni, mielőtt elkezdhetnénk azzal foglalkozni, hogy miért is címeres ökör, aki bele akar szólni abba, hogy fiatalok mikor, kivel és hogyan dugjanak. Hiába igyekeznek a törvényalkotók kivédeni azt a nagyon is életszerű helyzetet, amikor majd a 32 éves Feri két jól irányzott pofonnal fogja rávenni a 17 éves Marikát arra, hogy azonnal adja beleegyezését a kettejük főszereplésével forgatandó, A bika és a gida című fotósorozathoz, sajnos az ilyen eseteket nem lehet kellően hatékonyan megakadályozni. Nem nehéz azonban észrevenni, hogy a törvénymódosítástól idegenkedők megint a kamera jelenlététől ijednek csak meg, elvégre a nemi erőszaknak és a kvázi nemi erőszaknak egyfajta tradíciója van Magyarországon.
A törvénymódosítás jelenleg kifejezetten rosszul áll a parlamenti pártoknál, az SZDSZ-től a KDNP-ig terjedő spektrumon mindenkinek van vele valami baja. Van, aki csak egy kicsit pontosítana rajta, és ott van Pelczné Gáll Ildikó is, aki szerint "a 14-18 éves korosztály pszichológiailag és szexuálisan éretlen, amit bűnözői körök kihasználnak".
Természetesen tiltakozott, és pedofilveszélyt kiáltott a négy magyarországi történelmi egyház is, hiszen a szexualitás terén kevéssé tapasztalt öregembereknél egyszerűen lehetetlen jobban érteni ahhoz, hogy mit is csináljanak a hálószobában meg a mezőkön a fiatalok. A katolikus egyháznak meg igazán szólhatna valaki, hogy amikor fiatalokról és az ő aljas, megnyomorító hatású, szexuális kizsákmányolásukról van szó, akkor ők, tekintettel az utóbbi évtized eseményeire, inkább fogják be a szájukat.
Ahogy azt már fentebb kiderítettük, a baj itt elsősorban azzal van, hogy fiatalok egyszerre szexelnek és használnak modern technológiát, és ez így együtt egyszerűen sok a politikusoknak, egyházi méltóságoknak és annak a kétségtelenül számtalan fölnőttnek, akiknek a félelmeit ők jelenítik meg a nyilvánosság előtt. Gyermekeinkért aggódni természetes szülői reakció, ám amit mi itt egy teljesen ésszerű törvénymódosítás körül kibontakozni látunk, az nem aggodalom, hanem az a nagyon jellegzetesen magyar álláspont, amely az örömöt és az önfeledt szórakozást egész egyszerűen képtelen tolerálni.
Viszonylag közismert tény, hogy a filmezésre és fotózásra most pszichológiailag és szexuálisan éretlennek tartott korosztály ugyan sok szempontból valóban éretlen, de a szóban forgó éveket - a középiskolában töltött időszakot - elsősorban nem tanulással, hanem a másik nem ivarszerveivel foglalkozva tölti. Néhányan csak álmodoznak a dologról, a legtöbben azonban 16-17 éves korukra sikeresen elvesztik az elvesztenivalót. Az első ügyetlen és röhögésbe vagy szégyenbe fulladó próbálkozások után gyorsan egyre tapasztaltabbak lesznek, sőt egyenesen élvezni kezdik a szexet, mintegy rákapnak az ízére.
Szerencsére ma már a misszionáriuspóznál vadabb dolgokat is egyre többen kipróbálnak, van, aki szexuális segédeszközöket vet be, mások az emberi test összes nyílásával megpróbálkoznak, megint mások pedig a lehető legtöbb partnerrel kalandoznak, remélhetőleg a megfelelő védekezéssel. És bizony olyanok is vannak, akik kalandjaikat szívesen megörökítik, mert ők éppen ezt élvezik. És ez az, amitől valójában a most hörgő politikusok rettegnek. Békésen párzó fiataloktól, akik úgy próbálnak egymásnak és maguknak örömöt szerezni, ahogy azt a parlamenti képviselők jelentős része fiatalként még nem merte és nem tudta tenni.
A magyar politikusok képtelenek elviselni, hogy szavazóik - elsősorban fiatal szavazóik - önfeledten szórakozzanak. Ugyanaz a kispolgári prüdéria és rendpártiság próbálja meg most a szexuális szabadságjogokat megnyirbálni, amelyik bezáratja a legjobb szórakozóhelyeket, és a kábítószereket mint a rézfaszú bagolynál is ijesztőbb sátánt igyekszik bemutatni.
Nagyon nyomorult embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki a más örömét direkt elrontsa, itt mégis pusztán erről van szó. Nem számít, ha tinédzsereknek valamennyi nyomorúság legszörnyűbbje, a szexuális nyomorúság jut osztályrészül, és nem számít, ha Budapest központja olyan unalmas éjjel, mint Berlin vagy Barcelona utolsó kertvárosa. A kishivatalnok nem bírja elviselni, hogy másnak ne az ő szürke és örömtelen élete jusson.
Amikor egy magyar politikusra nézek, szomorú vagyok. Amikor egy szép 17 éves lányra, akkor pedig boldog. És még boldogabb lennék, ha kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat alakulna ki köztünk, sőt valószínűleg azt sem utasítanám el, ha a születésnapomra egy magáról készített, buja videofelvétellel ajándékozna meg. Aki pedig ez ellen lépni próbál, az gonosz, buta és irigy.