Látványos fejlődés rendőrszakmailag

Jelen pillanatban pártállástól függően kétféle olvasata kínálkozik az október 23-i sajnálatos eseményeknek: egyfelől hogy a demokratikus rendőrség bátor és határozott fellépése megfékezte a Budapest utcáit dúló erőszakos zavargók randalírozását, másfelől hogy a rendőrség indokolatlanul agresszív és brutális fellépésének békés tüntetők, emlékezők és járókelők estek vétlen áldozatul a nemzeti ünnepen. Egy újabb párhuzamos narratívával lett gazdagabb az ország, pedig ilyenekből már biztos hogy nagyhatalom vagyunk.

Talán csak abban van konszenzus, hogy látványosan megizmosodott a rendőrség a szeptemberi zavargások óta, mintha kicserélték volna. Az elkúrtuk-beszéddel felhergelt kődobálókkal szemben tehetetlenül, szervezetlenül és megfélemlítve védekező lúzerek helyett professzionális erőszakszervezet képét mutatta hétfőn, már-már a szakma utolsó, 1988-89-es fénykorát idézve, az akkoriban divatos motorkerékpáros tömegoszlató ékek helyett gumilövedékkel, könnygázzal és lovasrohammal.

Ez rögtön felveti a kérdést, elképzelhető-e, hogy mindössze egy hónap alatt a magyar rendőrség ilyen látványos szakmai fejlődést produkált tömegoszlatásilag? Szerintem nem képzelhető el, vagyis az október 23-án demonstrált határozottsággal például a tévészékházat is simán megvédhették volna szeptember 18-án, ha a rendőri vezetés nem hagyja előre megjósolható sorsára az alultervezett védőcsapatot. Erősítés akkor sok órán keresztül sem érkezett, az épületet de facto feladták, és erre azóta sem kaptunk kielégítő magyarázatot.

A szeptemberi randalír idején két éjszakán át tartó tehetetlenkedés után a harmadikon símaszkos, azonosító nélküli rohamrendőrök békés, zavargásmentes utcákon is összevertek, és rosszabb esetben őrizetbe is vettek tüntetőknek látszó fiatalokat. Volt, akit a verés után egyszerűen az utcán hagytak, az őrizetbe vett, megbilincselt embereket a helyszíneken, a rendőrautókban és a kapitányságokon is bántalmazták. Az előállítottak egy részét az ügyészség pusztán a rendőrök vallomása alapján, az esetleges mentőtanúk vagy videofelvételek vizsgálata nélkül előzetes letartóztatásba helyezte. Példát kellett statuálni, a jelek szerint majdnem mindegy kiken.

Október 23-án szintén előre megjósolható módon szabadultak el az indulatok. A Kossuth tér hajnali kiürítését azon kívül valójában nem indokolta semmi, hogy Gyurcsánynak, aki az egészet elkúrta, ne az eltakarodását követelő, a kordon túloldaláról skandáló tömeggel kelljen együtt ünnepelnie. Senki nem hiheti komolyan hogy a zokniba csomagolt brikett és a mécsesekből kirakott Szent Korona valódi biztonsági kockázatot jelent. Vagy ha mégis, ünnepelhettek volna másutt a politikusok, a tüntetők jogszerűen voltak ott.

A tér kiürítése után borítékolható volt, hogy valahol demonstrálni fognak a bejáratott helyszínüktől megfosztott radikálisok, akik ily módon már délelőtt fel-alá masíroztak a belvárosban, megbénítva a forgalmat, és a tömeg hergelésére használva a jubileumi megemlékezés színtereit. Akkor már nem az volt a kérdés, hogy lesz-e, csak hogy mikor és hol lesz balhé. Balhé pedig egész este ott volt, ahol éppen a rendőrsorfal menetelt, könnygázrekord ide vagy oda, a randalírozók csak a rendőrökkel meccseltek, az utcai akcióknak más célja nem látszott hajnalig.

Az Alkotmány utcánál betámadott karhatalom magára húzhatta volna őket bárhol, ehelyett éppen a Deák tér, majd onnan az Astoria felé oszlatott, könnygázzal beterítve a belvárost, méghozzá nem egy, hanem két irányból is: a Fidesz-gyűlés után egy órával már a Rákóczi út Blaha Lujza tér felőli részén is gumibotozták az embereket. Fotók és videófelvételek tömege bizonyítja, hogy a demokratikus rendőrség bátran és határozottan, esetenként a rendőrségi törvény által nem említett, az alvilágban viperának becézett teleszkópos fémbottal lépett fel ellenállást nem tanúsító, a földön fekvő vagy már megbilincselt emberekkel szemben.

Az 1956-os forradalom emlékét megcsúfoló, agresszív és jobbára öncélú randalír kétségbevonása, új forradalomnak hazudása nélkül nem nagyon lehet ma a rendőrséget kritizálni, de én azért tennék erre egy halvány kísérletet: egy állítólagos jogállamban nehezen védhető álláspontnak tűnik, hogy azért nem azok kapták az azonosíthatatlan rohamrendőröktől a verést, akik szervezetten és erőszakosan hivatalos személyekre támadtak, mert a tudatos randalírozókat nehéz elkapni, a más célból, esetleg véletlenül vagy életvitelszerűen éppen a helyszínen tartózkodók viszont éppen kézre estek. Ez pártállami logika.

Továbbá a szeptember 18-án a Szabadság téren, és az október 23-án az Astoriánál történtek esetében számomra nehézséget okoz visszakézből összeesküvés-elméletnek minősíteni a politikai megrendelésről szóló ellenzéki vádakat: a tévészékház feladása és az utcai harcoknak a Fidesz-gyűlésre tolása rendőrszakmailag bátran és határozottan is megmagyarázhatatlannak tűnik. Hacsak ez nem ugyanaz a szakma, amit még a rendszerváltás előtt sajátítottak el Gergényiék.